A felnőtté válás történetei | Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés

Posted on 2018. április 2. hétfő Szerző:

0


Lengyel Szilvia |

Gercsó Krisztián könyveit úgy szoktam olvasni, mint aki evés közben a legjobb falatokat a végére hagyja. A megjelenés napja óta őrizgetem a Harminc év napsütést. Fogdosom, nézegetem, pakolgatom ide-oda, várok. Mert ha azonnal belekezdenék, két nap alatt végzek vele, és akkor mihez kezdek a következőig?

Ha valaki, nem épp kényszerűségből, mindent elolvasott már Grecsó Krisztiántól, az nehezen tud objektív kritikát írni. Természetesen minden efféle írás szubjektív, de azért némi távolságtartást csak kéne belevinni. Na jó, kezdjük úgy, hogy most sem csalódtam.

A Harminc év napsütés ráadásul Grecsóról szól, az ő személyes története. Kiterjesztett napló. Rövid történeteket kapunk a családjáról, barátairól, felnőtté válásáról. Beengedi a privát terébe az olvasót, a végére érve úgy érezzük, szinte barátunkká vált. A novellák hol vidámak, hol borongósak, ahogy az élet hozta elé ezeket a történéseket, melyek meghatározóvá lettek számára. Elénk tárja, és nem szégyelli kamaszkori félelmeit, suta közeledését a lányokhoz, zenészi próbálkozásait. És az önbizalomhiányos fiú közben szerény, őszinte marad.

„Daru félős volt, mint a férfiak általában. Félt a feleségétől, a náthától, hogy elhízik és meg is kopaszodik, félt a gyűlölettől és a rossz erőktől, melyek, úgy érezte,folyton körbeveszik. Folyton adósságai voltak: szeretőkkel, kollégákkal, helyzetekkel szemben, könnyelműen ígért, és soha nem gondolta végig, másnak mennyit számít a szava. Daru nem volt gonosz férfi, csak magának való. Naivan és áldozatosan önző, akinek ha azt mondták volna: »te milyen számító alak vagy«, vérig sértődik.
Azon a februári napon is sajnálta magát nagyon. Sajnáltam magam, mert Daru én vagyok, és az egyik legkedvesebb foglalatosságom ez. Tán mert a férfias dac nem engedi, hogy mástól elviseljem a szánalmat, ezért nekem kell mindenki más helyett is sajnálnom magam.”

Végtelen öniróniája visszatérő elem. Ahogy mondja és nem csak írja, nagyon fontos számára a család, az emlékek, a múlt. Amennyire lehetett, felkutatta elődjei életét, sorsát. Ezt mindenkinek meg kellene tenni, mielőtt feledésbe merül, illetve elhagy minket az utolsó családtag is, aki még emlékszik. Daru/Grecsó ezt nem hagyta. Összegyűjtötte, leírta, és büszke a rokonaira (akik közül bizonyára Juszti mama volt a kedvence). Sok helyen élt, hagyja, hogy belelássunk csongrádi, békéscsabai, szegedi életébe is.

Aki már olvasta Grecsó bármelyik könyvét, azt megfogja a különleges eszköztár. A hasonlatai, a megszemélyesítései, a leírásai. Mintha filmet néznénk. És a mondatainak is karakteres az íze: „… a szomorú szemű, de vidámra gömbölyödött szakács néni elmegy a hallal hátra, ahol a teknőkben pezseg az olaj, és olyan forróság van, hogy még az ördög is engedelmet kérne a távozásra…” Szókincse talán másnak is lenne ennyi, de ahogy variálja a szavakat, az csak az övé.

A kortárs író művében van valami nagyon jó. Velünk együtt él, az élményeink is részben közösek, a mi történeteinket is írja. Olvasom a tárcanovellákat és nosztalgiázom. Érzem a Balaton-szagot, a lángos illatát, mert együtt utazunk az időben. Grecsó fiatalabb korának meghatározó élménye volt a találkozás az első élő íróval. Mert korábban úgy gondolta, hogy író az (csak az lehet), aki már halott.

Mi (olvasók, rajongók is) viszont gyakran találkozhatunk Gercsó Krisztiánnal. Felolvas, beszélget, zenél. Az ilyen alkalmakkor válik eggyé munkásságával, anekdoktázik, már megírt és még megírandó történetek vezet elő. Hívják nagyobb művházakba és gimnáziumi könyvtárba beszélgetni. Az ilyen közvetlen találkozások aranyat érnek: közelebb hozzák az okoskütyük nemzedékét a könyvekhez.

Grecsó Krisztián (Fotó: Szilágyi Lenke)

Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés
Magvető Kiadó, Budapest, 2017
240 oldal, teljes bolti ár 3299 Ft,
kedvezményes webshop ár 2639 Ft,
e-könyv változat 2290 Ft
ISBN 978 963 14 3598 6

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Vajon a család jelentheti-e nekünk az otthont az időben, vagy minden alkalommal újra meg kell küzdenünk ezért az otthonosságért? Grecsó Krisztián történetei legszemélyesebb emlékeinket idézhetik fel: a nagymamákkal töltött nyarakat, a szabálytalan karácsonyestéket, az önálló élet első bizonytalan lépéseit, a hosszú vágyakozásokat és a rövid találkozásokat.
A szerzővel ismerős terepen barangolhatunk, mégis minden más. A falu és város közötti kulturális váltások megélése, a helyekhez és helyzetekhez való visszatérés ambivalenciája most is ott van az írásokban, de mindent közelről látunk, így a történetek egyszerre komikusak és drámaiak.
Harminc év napsütés olyan, mint egy varázslatos kalendárium, benne a generációk közötti kommunikáció lehetőségei és lehetetlenségei, a velünk élő múlt kiismerhetetlen történetei.