Gerlóczy Márton: Elvonókúra (részlet)

Posted on 2017. június 23. péntek Szerző:

0


Havi jövedelmük összesen: 100 000 Ft
Milyen engedélyekkel rendelkezik (fegyvertartási, gépjármű-vezetői stb.): semmilyen
Milyen úti okmányokkal rendelkezik: semmilyen
Katona volt-e, jelenleg katona-e, rendfokozata: igen, voltam, de jelenleg nem vagyok
Kitüntetései (polgári, katonai): nincs

Tájékoztatom Önt, hogy Önnek lehetősége van, hogy az elsőfokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más ellátásban részesült, vagy megelőző, felvilágosító szolgáltatáson vett részt. Amennyiben vállalja, hogy ezek valamelyikén részt vesz, abban az esetben a nyomozás Önnel szemben 1 évre felfüggesztésre kerül, melynek lejártakor a fentiekről szerzett igazolást be kell mutatnia. Amennyiben fentieknek nem veti magát alá, abban az esetben hatóságunk a büntetőeljárást Önnel szemben lefolytatja.

A gyanúsított vallomása

Elmondani kívánom, hogy két napja kaptam a kábítószert egy kocsmában, de már nem tudom, hogy hol és kitől. Erre azért nem emlékszem, mert két napja egyfolytában iszok.
Előadó: Kérem, nyilatkozzon, hogy szokott-e kábítószert fogyasztani.
Gyanúsított: Nem.
Előadó: Kérem, nyilatkozzon, hogy miért fogadta el a kábítószert.
Gyanúsított: Elmondanám, hogy azért fogadtam el, mert illuminált állapotban voltam, de nem akartam elszívni. Kérdésére elmondanám, hogy azért nem dobtam ki, mert nem tudtam, hogy nálam van. Akkor jutott eszembe, hogy nálam van a kábítószer, amikor a rendőrök kipakoltattak, és megtalálták nálam a drogot.
Előadó: Fogyasztott már kábítószert valaha?
Gyanúsított: Nyilatkozom, hogy nem.
Előadó: Kérem, nyilatkozzon, hogy az elmúlt két napban milyen szórakozóhelyeken járt, és kikkel találkozott.
Gyanúsított: Nyilatkozom, hogy nem tudom, milyen szórakozóhelyeken jártam, és kikkel találkoztam. Nem emlékszem semmire. Fontosnak tartom elmondani, hogy a kezelésen mindenképpen részt akarok venni.
Előadó: Miért akar részt venni a kezelésen, ha még soha nem fogyasztott kábítószert?
Gyanúsított: Mert alkoholista vagyok.

*

– Mi lesz tíz év múlva? – kérdezte a pincér. soha nem felejtem el, ahogy kérdezte, mert vagy tízszer megkérdezte ugyanúgy, ugyanazzal a mély átéléssel. Már elkapta a gépszíj, úgymond, már a jól ismert pszichotikus fény vibrált nagy barna Delon-szemében, és azt hitte, hogy valami okosat kérdez, bár valójában nem kérdés volt ez, hanem válasz a csendre, amelyben ültünk. Amelyben ittunk. Valahol ittunk, annyi bizonyos, mert ha mi együtt voltunk, akkor ittunk, soha semmi mást nem csináltunk együtt, tehát ittunk, és a pincér már abban a fázisban volt, már abban a sötét erdőben botorkált, ahol a világ nagy kérdésein járatta az eszét, és mivel ilyenkor szembesült azzal, hogy nem történik vele az égvilágon semmi, inkább az kezdte foglalkoztatni, hogy mi lesz tíz év múlva, jutunk-e valahová. Huszonhárom éves volt, és nézett, mélyen a szemembe nézett.

– Mi lesz tíz év múlva? – kérdezte.

– 2015 – feleltem legyintve, mintha bármit is számított volna, hogy mi lesz tíz év múlva, mintha az életünknek bármilyen jelentősége lett volna, mintha lett volna igazi tétje az egésznek, mintha nyerhettünk vagy veszíthettünk volna ez alatt a tíz év alatt bármit is.

– Lajos, mi lesz tíz év múlva?

– Kussolj! – feleltem, és többször nem válaszoltam neki, mert ilyen kérdést csakis a legmélyebb jelentéktelenségtől való félelem hatása alatt képes feltenni az ember. A mi lesz tíz év múlva kérdése valójában egy felkiáltás volt: nincsen semmi, és ha tíz év múlva is ez a nagy semmi lesz, akkor nem is érdemes kihúzni addig. A tíz évből a pincér végül hetet Franciaországban töltött, ahol ugyanazt csinálta, mint otthon, dolgozott és ivott és zenét hallgatott és sétált, és hajkurászta a nőket. A pénzt, amit pincérként keresett, ahogyan a nők bizalmát is, minden esetben elitta, és egyre távolabb került attól az álmától, az egyetlen álmától és tervétől, hogy egy napon kocsmát nyisson szülővárosában, Budapesten.

Gerlóczy Márton

Bárhova is ment huszonhárom éves kora után, mindig azzal a szándékkal ment, hogy ott végre ne igyon, hogy letegye az italt, úgymond, így sikerült aztán természetesen mindenhol mindent elinnia, így itta el a lehetőségeit, a kapcsolatait és az agyát napról napra Pesten, Budán, Párizsban. Ahogy az édesapja mondta, aki nyilvánvalóan hozzátette a mondat végén, hogy úgymond, vagyis ahogy mondani szokás, vagyis ahogy a pincér apja a közhelyeit idézőjelbe téve hangsúlyozta, szóval ahogy az édesapja mondta, amikor a pincér szűrét kirakta a nagy szerelme Párizsban: ide figyeljetek, a gyereknek választania kellett: a lány vagy az alkohol. Ott volt a lány, lakás, érted, nyaraló, érted, szerelem, minden. De a gyerek az alkoholt választotta.

Gerlóczy Márton: Elvonókúra
Scolar Kiadó, Budapest, 2017