Becsület és becstelenség | Bánó Attila: 44 meghökkentő eset a magyar történelemből (Becsület)

Somogyi András |

Bár tudom, hogy ez a könyv egy sorozat újabb darabja, és címének szerkezetét elődeitől örökölte, mégis ellenkeznem kell. A címe ugyanis nem a legszerencsésebb. A kötet valóban érdekes – de semmiképpen sem meghökkentő – történeteket, eseményeket tartalmaz, továbbá jeles történelmi személyek jellemrajzait. De nem eseteket. A történetek pedig nem csak a becsületről, hanem legalább annyira becstelenségről, árulásról, embertelenségről adnak számot – igaz, az előszóban a szerző utal is erre.

Bánó Attila kötete nem arra való, hogy regényként olvassuk. A hatszáz év magyar históriájából kicsipegetett történetek egymástól függetlenek. A szerző számtalan – gondosan válogatott – történésztől, írótól, hadászati szakértőtől kölcsön vett idézettel sűrűn dokumentálja a leírt eseményeket, a szereplők jellemzését. Sőt: gondos névmutató segíti az olvasót a szereplők, események közötti eligazodásban.

Mielőtt az olvasók épülésére röviden szemelgetnénk a becsület és becstelenség példáiból, meg kell mondanom, a szerző egyes vélekedéseivel, megállapításaival nem tudok egyetérteni.

Az egyébként ellentmondásos és időben változó politikát képviselő – előbb békét, majd a háborút szorgalmazó, a gyülekezési és sajtószabadságot rendeletekkel korlátozó, az ellenzéki képviselőket a Parlamentből rendőrökkel kivezettető – Tisza István gróf, miniszterelnök meggyilkolását gróf Károlyi Mihály nyakába igyekszik varrni: „…Károlyi közeli munkatársa néhány felbérelt fegyveressel gépkocsin Tisza István otthonához hajtott”… „A gyilkosok ezután Károlyi jóváhagyásával jelentős vérdíjakat kaptak.” Idézzünk most a Wikipédiából (ami olyan, amilyen, de) amelyet másutt a szerző is elfogad: „Károlyi azonnal elítélte a merényletet, majd 2 nappal később a ravatalra koszorút küldött.”… A (gyilkosság kivizsgálására indított – S. A.) Tisza-perben született ítélet indoklása ugyanakkor kimondta Károlyi és köre ártatlanságát a merényletben, és a jelenkori történetírás sem talált felelősségét megerősítő bizonyítékot.”

Ady Endrével kapcsolatban írja a szerző: „Ady …előszeretettel dzsentrizte le a magyar nemességet, és húzta rá az egész rétegre egyesek hibáit” „…nemzeti hősként tekintett a magyar történelem egyik legkártékonyabb figurájára, Dózsa Györgyre, aki szerinte szobrot érdemel.” (Tegyük hozzá ehhez, hogy Bánó egy korábbi kötetében részletesen foglalkozik Dózsával, és 19. (!) századi, bár kevésbé ismert kutatásokkal támasztja alá a Dózsa-féle lázadás valódi képét, hozzáfűzve, hogy Dózsából mindig valamelyik aktuális politikai hullám faragott ikont és áldozatot, miközben kegyetlensége vetekedett korának kínvallatóiéval. – A szerk.)

„[M]iként ma, úgy »a boldog békeidőkben« a magyarságnak csupán elenyésző része táplált ellenérzéseket a zsidósággal szemben.” Igen ám, de a boldog békeidőket követően, a második világháború idején valóban a magyarságnak csak ez az elenyésző része segítette buzgón vagy nézte közömbösen 600.000 zsidó honfitársunk deportálását és kegyetlen legyilkolását?

XI. Ince pápa iszlám elleni tevékenységével kapcsolatban ezt állapítja meg a szerző: „…szemünk láttára zajlik egy megjósolhatatlan méreteket öltő népvándorlás, amely újabb pozíciókat teremthet az iszlámnak. A helyzet kezelésének talán legnagyobb akadálya az, hogy az Európai Unió legfőbb irányítói között nincs senki, aki tekintélyével és befolyásával úgy képviselné az összeurópai érdekeket, ahogyan azt XI. Ince pápa tette 1683-ban.” Az Európai Unió vezetőinek bevándorlási politikája természetesen nem hibátlan. De vajon XI. Ince pápának – az utókor által is méltán nagyra becsült tevékenysége mellett – kellett-e összefogni 27(!), érdekeit és szuverenitását az irracionalitásig védelmező nemzetállamot? (Emlékeztetésül: Az európai méretű törökellenes szövetségbe [Szent Liga] tartozott a Habsburg Birodalom, Lengyelország, a Velencei Köztársaság és a pápai állam.)

A nagy francia forradalomról a szerző véleménye: …hármas jelszava (Szabadság, Egyenlőség, Testvériség) mögött káosz és értelmetlen terror uralkodott.” Remélem, nem szándékoznak a könyvet franciára fordítani, elkerülendő a diplomáciai botrányt… (A sommás fogalmazás félrevisz, habár mindkét része külön igaz – csak éppen a kapcsolat nem. A szép elvek és a kegyetlen mindennapi gyakorlat párhuzamosságát torzítja el, és téves következtetésekre vezet. Szigorúbb szerkesztői munkával talán ki lehetett volna szűrni… – A szerk.)

• Olvass bele!

Jöjjenek hát röviden a példák. Először a kegyetlenségről és a becstelenségről:

Budát 1686-ban foglalták vissza a pápa nevében egyesített Habsburg császári hadak. Sajnos, a magyarok már korábban megtapasztalták, milyen szenvedésekkel jár a megjelenésük. Most sem kellett csalódniuk. Miután a császári csapatok hadiköltségeit Magyarországra terhelték, ezt embertelen kegyetlenséggel törekedtek behajtani. Caraffa császári generális a csapataival megszállt Debrecenre olyan hadisarcot vetett ki, hogy még Bécsben is elszörnyedtek. Caraffa adóbehajtási módszereit illusztrálja, hogy vérengzései következtében a város háromezer házából kétezer lakatlanná vált, és a tizenötezer lakosból tízezer elmenekült. Caraffa nem érte be ennyivel, a következő évben Eperjesen állította fel vésztörvényszékét egy állítólagos összeesküvés ürügyén. Kizárólag gazdag protestáns nemeseket és polgárokat kínzatott meg és ítélt el. 24 embert végeztek ki, a vallomásokat beszervezett ügynökök hamis tanúskodása és kínpad segítségével csikarták ki. Természetesen az elítéltek vagyonát elkobozták a császár javára.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után nyüzsögtek Magyarországon a titkos ügynökök. Ilyen beszervezett ügynök volt Wargha István is. Információkat adott át az osztrák rendőrségnek Noszlopy Gáspár kormánybiztosról, a szabadságharc utáni függetlenségi szervezkedés vezetőjéről és csoportjáról. Noszlopyt és két társát elfogták és a pesti Újépület udvarán 1853-ban kivégezték. Ugyancsak ő árulta el a Kossuth által Budáról kicsempésztetett és elrejtett Szent Korona rejtekhelyét, holott Kossuth titkára, legbizalmasabb embere volt. Aljas árulása díjaként százötvenezer forint júdáspénzt kapott.

Itt pedig a becsületről:

Károly Róbert magyar király 1330-ban Basarab havasalföldi vajda ellen indított hadjáratának döntő (elvesztett) csatájában többször is életveszélybe került. Hűséges emberei három napon át védelmezték urukat. A király megmentése érdekében Dénesfia Dezső vitéz ruhát és fegyvert cserélt a királlyal, hogy magára vonja az ellenség legdühödtebb támadásait. A király kevesedmagával, néhány hű emberével megmenekült, Dezső vitézt azonban kegyetlenül legyilkolták.

Amint a szerző írja: „Száztizenkét évvel később, a török ellen vívott szebeni csatában (kísértetiesen hasonló módon) Kemény Simon cserélt öltözetet és fegyverzetet Hunyadi Jánossal. A harcban életét vesztette, de ezzel megmentette a nagy hadvezér életét. Dezső vitéz és Kemény Simon …megérdemlik, hogy az utókor kegyelettel és tisztelettel emlékezzék rájuk.”

És egy huszadik századi történet a becsületről: Reviczky Imre (akkor még) alezredest, ősi nemesi család sarját 1943-ban egy 30-50 ezer munkaszolgálatosból álló zászlóalj parancsnokává nevezte ki a honvédelmi miniszter. Embersége, igazságszeretete, elvhűsége legendás volt. Nagybányán – ahol éppen szolgálatot teljesített – megakadályozta a kitelepítéseket, a visszavonuló nácik rombolását és rablásait, mentett magyar zsidókat, román munkaszolgálatosokat. Ezrek életét mentette meg hősies helytállásával. 1944. október 15-én, a Horthy proklamáció hallatán valamennyi munkaszolgálatosát szabadon engedte. A nyilasok 1945 februárjában letartóztatták, de egy tiszttársa segítségével megszökött. A háború befejezése után – volt munkaszolgálatosok közbenjárására – ezredessé léptették elő, nyugdíjazták, majd a Rákosi korszakban nyugdíját megvonták. Beteg volt, de nehéz fizikai munkát vállalt, 1956. október 19-én (még a forradalom kitörése előtt) kapta meg első ezredesi nyugdíját. 1957. február 16-án hunyt el. Ma Budapesten és Izrael több városában utca viseli nevét, és a Jad Vasem Intézet posztumusz Világ Igaza kitüntetésben részesítette.

A többi az olvasóé.

Bánó Attila: 44 meghökkentő eset
a magyar történelemből (Becsület)
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2016
400 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes webshop ár 3192 Ft
ISBN 978 963 293 5898

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Bánó Attila számtalan érdekes, talán kevésbé ismert rejtélyes történettel szórakoztatta eddig olvasóit. Ebben a kötetben a szerző 44 történeten keresztül a becsület különböző aspektusait mutatja be egy hat évszázados időutazáson keresztül.

Nyomozhatunk egy kicsit Anjou Mária titokzatos halála kapcsán. Vajon a rejtélyes lovas baleset valóban baleset volt? Hogy viszonyultak a paráznasághoz a korabeli uralkodók? Igaz, hogy Hunyadi egy „dublőr” segítségével menekült meg? Mátyás király miért törte össze a velencei üvegből kapott ajándékait? Miért harcoltak a patikusok az orvosok ellen az 1600-as években?

Vajon mi járt annak a könyvnyomtatónak, aki kijavította a Biblia hibáit? Hogy halt ki a Zrínyi család? Vajon jól ítéljük meg az iszlám hatásait? Mit súg erről nekünk a történelem? Mi lehetett az Ady Endre és Tisza István közötti ellentét valódi oka?

Az érdekes kérdésekre sokszor meghökkentő vagy épp megdöbbentő válaszokat kaphatunk.