A kicsontozott história ellen | Bánó Attila: 55 meghökkentő eset a magyar történelemből

Posted on 2012. január 1. vasárnap Szerző:

0


Írta: Bedő J. István

55 meghökkentő eset a magyar történelemből - címlapA történelem zanzásítása tulajdonképpen a középiskolában kezdődik. Mint valami jól-rosszul összerakott vázra próbáljuk felépíteni 5-8 percben a világraszóló sorsfordulókat, eseményeket, életrajzokat, társadalmi vagy vallástörténeti változásokat. Ennél lesújtóbb munkát az idegenvezetők kényszerülnek végezni, a Hősök terén töltött tíz perc alatt száguldanak végig az Etelköztől a kiegyezésig tartó kurta évezreden. Ne irigyeld az idegenvezetőt, és ne is lőj rá (ahogy a vadnyugati zongoristára se), ő megteszi, ami tőle telik. Másfelől viszont jogosak a kritikák, hogy micsoda pontatlanságokat, csúsztatásokat hall a jól felkészült, olykor történész végzettségű újságíró az idegenvezetés világnapján.

Mindez csak azért kerül ide, mert Bánó Attila előkeresett a magyar történelemből néhány tucat esetet, és újra elmesélte őket. Mi ebben a nagy kunszt? Az, hogy ezeket az életutakat, csatákat, (köpönyeg)fordulatokat ilyen-olyan címkékkel megtaláljuk ugyan a történelem tankönyvekben (ott is lecsupaszítva), esetleg regényes életrajzokban (lásd előbb), és/vagy szakfolyóiratok cikkeiben. Csakhogy aki az egyiket olvassa, a másikig talán sosem jut el, a történész (meg a régész is) többnyire olyan fajta ember, hogy a saját szakterületén, kedvenc időszakán kívül könnyen ingoványra lép, vagy megeshet, válaszaival félrevinné a kérdezősködőt. Vagyis ez a könyv, az 55 meghökkentő eset a magyar történelemből – páratlan munka: homályoszlató. Legendadöntögető is, pedig a legendák sokkal érdekesebbek, izgalmasabbak a száraz (viszont hiteles) tényeknél.

Dózsa "megkoronázása" (forrás: mek.oszk.hu)
Dózsa “megkoronázása”

Azok a nagyon ismert figurák, az unásig felmondott sztorikban, melyeknek tartógerendáit hagyja ki a felelő (vizsgázó), idegenvezető, itt plasztikussá válnak. A nagy történelmi színjátékok, sőt operák minden szereplőjét megismerjük, mondhatnám a hőstenortól és a drámai szoprántól a legutolsó kórustagig (névvel, rendfokozattal, címmel). A könyvet olvasva egyáltalán nem unatkozunk – legfeljebb a házassági, dinasztikus fondorlatokat és fordulatokat futnánk át némi felületességgel… –, de akkor egyszer csak előkerül egy levéltári adat, részlet egy konkrét adománylevélből, vagy feljelentés, vádirat néhány sora – és rögtön már nem a szakmai tanulmány összefoglalóját véljük olvasni, hanem valami közelmúltbeli titkosügynöki jelentést.

Bánó nem kíméli a legendás alakokat. Az egyik nagy újdonság – persze megint a történész hallgatóságot kivéve –, hogy új megvilágításba kerül a parasztvezér Dózsa György, akiről szomorú megtudni, hogy Vlad Tepesnél, a legendás Drakula ihletőjénél is vérengzőbb tömeggyilkos volt, az általa karóba húzottak mennyisége vetekszik a Spartacus-lázadás keresztre feszítettjeinek számával. Miközben volt nekünk egy valódi parasztfelkelésünk a múltban, valódi vezéregyéniséggel, a parasztok érdekeiért, de Budai Nagy Antal – marketingje (és politikai felhasználhatósága) lényegesen gyengébb lévén – csak egy kurta utcácskát kapott Pesten, ahol a troli fordul… Míg ugye, Dózsa az egész (korábbi) Aréna utat…

A másik legendás alak Dobó István, akinek utóélete az Egri csillagok ideje után igen szerencsétlenül alakult, de azt már nem rendezte meg Várkonyi Zoltán, nem játszotta el Sinkovits Imre. Jobbára csak azt tudjuk, hogy a török uralta másfél évszázadban a három részre szakadt országban ketten mindig összefogtak a harmadik ellen. De hogy ezt a mindennapokban hogyan lehetett megélni, azt pontosan a felmagasztalt, majd megvádolt, börtönbe vetett, kiszabadult Dobó életútján lehet egy kicsit közelebbről megszimatolni.

Báthori Erzsébet egyetlen fennmaradt hiteles portréja

Báthori Erzsébet egyetlen fennmaradt hiteles portréja

Na, aztán a Báthori Erzsébet története, akiről kapásból csak azt véljük tudni, hogy cselédlányok vérében fürdőző némber vala. Mert lexikonokat, tanulmányokat, forrásmunkákat nem olvasunk. Részletekből derül ki, hogy a vagyona édes falat lehetett leszármazottainak és rokonainak. Az pedig még inkább világos (mármint innen), hogy perbe fogásában a törvényes eljárást és a védekezés jogát súlyos sérelem érte. Az összegzésben Bánó óvatos: lehet, hogy elkövette a súlyos bűnöket, de az tény, hogy főleg kapzsiság és haszonszerzés áldozata lett, és legendájának kevés köze van a valósághoz.

A magyar történelem egyik kényes pontja a protestantizmus viharos terjedése éppen a török hódoltság alatt, majd ennek vége felé meginduló ellenreformáció. A katolikus egyház ez utóbbit nagy diadalnak éli meg, a protestánsok természetesen súlyos vereségnek, hanem ami e kötetben különösen érdekes, a tehetséges Esterházy Pál nádor ambíciói és története. A nádor személyéhez ma már – éppen a késő leszármazott, Esterházy Péter munkája nyomán – leginkább csak az általa írt (vagy szerkesztett) egyházi zenemű-gyűjtemény, a Harmonia caelestis fűződik. De a maga idejében mással is kitűnt: a pápánál is szigorúbb, harcos protestánsellenességével. Továbbá Habsburg-hűségével, mely 1687-ben vezetett oda, hogy sikerült keresztülvinni a törvényt, amelynek akkor még nem látható, több száz évre kiható következménye lett. Magyarország főrendjei akkor fogadták el a Habsburgok örökös királyságát. Ez persze nem csorbítja zenei, költői talentumát, művészetpártolását, a fraknói képtár lenyűgöző gyűjteményét, a kismartoni zenekar alapítását. De azért, tudjuk, a labanc oldalon állt.

És ha már az uralkodóháznál tartunk: a közelmúltban elhunyt, nagy tiszteletnek örvendő Habsburg Ottó is felbukkan az utolsó fejezetek egyikében, 1916-ban, Károly koronázásakor, öt-hat éves királyfiként, »az ő magyar díszruhájában«. A történet pedig arról szól, hogy a koronázási szertartás egyik technikai lebonyolítója, egy gépészmérnök miként fedte fel egy ismeretlen eredetű, tervezett baleset vagy királygyilkosság kísérletét. Titok volt két emberöltőn át, most ez is napvilágra került.

Bánó Attila

Bánó Attila

Bánó meghökkentő esetei 1956-tal zárulnak – a jelen titkainak meghökkentő feldolgozása a következő generációra vár. Bánó Attila töretlen múltba ásó kedvének már eddig is számos kötetét élvezhettük, igen élvezetes ez is. Különösen ajánlott mindazoknak, akik a történelmet kifilézve ismerik meg leegyszerűsített tankönyvekből, összecsapott – pláne tendenciózusan megírt – jegyzetekből. A könyv súlyos olvasmány, de igen gyakorlatias: tervezője (9s Műhely) a margóra évszámsort tett, elegáns halványszürkéjéből az aktuális negyedszázad sötétebben bukkan ki – igen szép és jól használható, akárcsak sok száz tételes név- és helymutatója – ha éppen elkeverednénk az ármánykodó nemesek vagy polgárok nevei között (lásd a jelen írás harmadik bekezdését…)

Olvass bele: Részlet a könyvből

Adatok: A könyv fülszövege

Bánó Attila: 55 meghökkentő eset a magyar történelemből

Athenaeum Kiadó, 2011