Nem játék a hadijáték… | Elmore Leonard: Tishomingo Blues

Posted on 2016. december 2. péntek Szerző:

0


leonard_tishomingoblues-bor240Tóth Gergely |

Régi korok csatáit újrajátszani lehet félkomolyan vagy teljes beleéléssel. Vagyis csak az eseményre felhúzni a zubbonyt a modern alsóruhák fölé, vagy (korhű gatyáig) átöltözni, teljesen átlényegülni. Ez így van a középkori csaták remake-jénél, de az Egyesült Államokban annyira népszerű polgárháborús momentumok újrapergetése esetén is. Mivel Dennis Lenahan, a toronyugró és a dédapja gyilkosait kereső Robert Taylor semmit nem csinál félszívvel, tehát teljes erőbedobással vágnak neki a Brice keresztútjánál vívott csata tömegjáték verziójának.

Elmore Leonard regényében maga a csata – ahol a szereplők az egymás közötti nézeteltéréseiket is lerendezik, álcának használva a hadijátékot – csak az utolsó fejezetekben jelenik meg, de a szelleme végigkíséri az egész történetet. A Mississippi állambeli Tunicában, ahol a történet zajlik, mindenki érintett benne valamilyen szinten. Walter Kirkbridge, a környékbeli kábítószercsempészek, a „Dixie maffia” vezetője hetekig növeszti a szakállát, hogy hasonló legyen a megformálni kívánt déli tisztéhez. Robert Taylor, a messziről érkezett titokzatos üzletember komoly előtanulmányokat folytat, hogy felvegye vele a versenyt. Még a környék legfőbb nyomozója, John Rau is lecseréli nyakkendőjén a modern amerikai zászlót az Unióéra. Csak az utolsó oldalakon derül ki, hogy az észak és dél tematika annak is a szimbóluma, ahogy a Taylor vezette detroiti „északi” bandák átveszik a hatalmat a helyi „déliek”-től.

Egyedül Dennisnek, a lavórnyi medencében landoló ugró akrobata főszereplőnek idegen ez a világ. Őt éppen csak felbérelte a Tishomingo hotel tulajdonosa, hogy mutatványával szórakoztassa a hotel és a kaszinó vendégeit. A hotelbeli munka elsőre egyszerű megbízásnak tűnik, de tudja, hogy hamarosan kiöregszik a vándoréletből meg a toronyugrásból, és akkor kezdenie kell valamit magával. Ebben a helyzetben találja meg – majdnem egyazon időben – a Dixie maffia és Robert Taylor is.

Mutatványa közben akaratlanul szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, Taylor pedig hamarosan szövetséget, majd üzletet ajánl neki.

A könyv középpontjában egyértelműen Dennis életének fordulópontja, Robert Taylor szavaival a keresztútja áll. A többi szereplő motivációja és céljai egyértelműek, és ezektől nem is térnek el, mintha csak díszletei lennének Dennis válaszútjának. Ez mégsem válik a mű kárára, mert így áll össze egésszé.

A regény cselekménye különösebb csavarok és fordulatok nélkül halad a végkifejlet felé, egyedül Dennis döntése nem kiszámítható, vajon beáll-e gengszternek, vagy megpróbál elmenekülni ettől a világtól.

Nem mondanám, hogy a Tishomingo Blues a legizgalmasabb krimi, amit olvastam, de mind szimbolikája, mind a különleges környezet, amibe az író érezhetően beleásta magát, kellemesen feszített atmoszférájú regénnyé tették. Külön élvezet, hogy Leonard egyre késlelteti a tudósítást a csatáról, közben pedig a blöffölés és a lebukás kockázatai között apró információmorzsákkal csalogatja és bírja maradásra az olvasót.

Illés Róbert fordítása jól követi az eredeti regényt. regényt. Csak a játékot kellően komolyan nem vevő emberekre alkalmazott „műanyag huszár” kifejezést nem éreztem teljesen a környezetbe környezetbe illőnek az eredeti „farb” helyett. Ez valóban műanyag katonát jelent az adott környezetben, de a huszár sajátosan európai képzetet kelt.

Sajnálattal olvastam, hogy a tervezett filmadaptáció végül meghiúsult. Leonard képszerű leírásai és könnyen követhető cselekménye nagyon jó alap lenne (talán toronyugró is akadna a szerepre), a könyvben említett blues zenék – egy ilyenről kapta a címét is – pedig sajátos hangulatot teremtenének.

Leonard Elmore Leonard

Elmore Leonard

Elmore Leonard: Tishomingo Blues
Jaffa Kiadó, Budapest, 2016
280 oldal, teljes bolti ár 3150 Ft,
kedvezményes webshop ár 2520 Ft
ISBN 978 615 560 9022

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

A kaszinókkal, drogbarlangokkal, alvilági figurákkal és egzotikus éjjeli pillangókkal teli Tunicában mindig van valami zűr. Ezt Dennis Lenahan, a mutatványos fenegyerek a saját bőrén tapasztalja meg, amikor a helyi maffia tagjai a szeme láttára nyírják ki egy munkatársát.

A gyilkosság színhelyéről menekülő Dennist egy titokzatos fickó, a dúsgazdag, nagydumás, bluesrajongó Robert Taylor veszi pártfogásába. Rövidesen kiderül azonban, hogy a védelemnek ára van…

Pergő dialógusok, őrült szituációik és fanyar humor – Elmore Leonard regényében senki sem az, aminek látszik. A történet színpompás forgatagában az örömlány abroncsos szoknyában illegeti magát, a bűnözők amerikai polgárháborús jelmezekben garázdálkodnak, a tisztes férj és vállalkozó mocskos milliókat mos tisztára, és könnyen megeshet, hogy aki nem vigyáz, abba épp a cimborái röpítenek golyót.