Emlékezés, emlékeztetés | David Grossman: Egy ló besétál a bárba

Posted on 2016. december 4. vasárnap Szerző:

1


grossman_egy-lo-bor240Somogyi András |

Ugye ismered a viccmesélő pasikat? Ha egy darabig hallgatod, gyorsan kiderül, kiket kedvel, kiket utál, kin csattantja a poén ostorát. Jobb esetben olyat fogsz ki, aki vicceivel az éppen zajló eseményekhez kapcsolódik, még jobb esetben olyant, aki gondolkodásra is késztet. Rávezet a fekete hangulat ironikus megközelítésére, és ezzel felszabadít. Feloldja a feszültséget. Hiszen épp ezért tanulmányozták a lélek tudósai, miért gyárt, miért hallgat viccet az ember. Ó, igen: és van, aki abból él, hogy vicceket mond. Ha sikerül neki.

Izraelben vagyunk, Netanyán, egy zsúfolt klubhelyiségben. David Grossman kiöregedett, rozoga stand-up komikust állít a színpad szélére. A közönség soraiban gyerekkori barátja ül, a visszavonult bíró, akivel több mint negyven éve nem is keresték egymást. Amikor a Dovalé Grünstein telefonon hívta, és rávette, hogy nézze meg műsorát, alaposan meg is döbbent az emlékeiből is szinte kitörölt név hallatán.

Hogy fenntartsa maga iránt az érdeklődést, a nagybeteg stand-upos kétségbeesetten vet be minden eszközt, alpári viccekkel próbálkozik, provokál egy-egy nézőt. Groteszk mozdulatokat tesz, forog, izzad. És lassan beleszövi a műsorába gyermekkorának történetét. Bemutatja a nézőknek egykori barátját is – a bíró persze kényelmetlenül érzi magát. De az érdeklődés elfordul tőle, mikor beszél apjáról, aki szíjjal verte, anyjáról, aki hónapokig rejtőzött egy vagonban három férfival a náci uralom alatt, és ez megroppantotta elméjét, szinte némaságra ítélte, sok rokonáról, akik elszálltak a krematóriumok füstjében. És akkor megvilágosodik a bíró számára, hogy Dovalé vidámsága, érdeklődése csak szerepjátszás. Egy rettegő, kétségbeesett, osztálytársai által kicsúfolt és bántalmazott, vézna kisfiú ragaszkodása az egyetlen, barátnak tekintett lényhez.

A komédiás ifjúkorának története a sorkatonaságra előkészítő tábor eseményeiben csúcsosodik ki. Izraelben a gimnazisták számára kötelező ez a sivatagi program – és ismét lehetőség az erőszakosabbaknak a kisebbek, gyöngébbek megalázására. A nyugállományú bíró – aki szintén a táborban volt –, önváddal emlékszik vissza, hogy tétlenül nézte barátja megkínzását. A tábor Dovalé számára váratlanul megszakad, mert felsőbb utasításra ismeretlen célállomás felé viszi el egy kényszeresen viccmesélő teherautó sofőr. (A további részleteket nem árulom el.)

A mulattatónak szánt est egyre fogyatkozó közönség előtt ér véget – hiszen a nézők nem ezt várták, nem ezért jöttek. Mikor már csak ketten maradnak, a bíró felajánlja az egykori barátnak, hogy leírja, amit látott, hallott, őt pedig hazaviszi.

David Grossman kettős feszültségben tart: a bíró – és vele az olvasó is – szorongva várja, mit fed fel a múltból, a gyermekkorból, a magára erőltetett feledésből váratlanul felbukkant barát. És feszít a komikus groteszk, még inkább morbid produkciója, ami átcsúszik a táborban történtek végkifejletéig. Szomorú könyv ez, de letehetetlen, mert az olvasó mindig várja Dovalé nem mindennapi életének következő szilánkját. Mintha mi is a közönség soraiban ülnénk, hallgatva a szomorú, de viccekkel kevert történetet, és éreznénk nézőtársaink reakcióját.

Rajki András a héberből angolra fordított változatot magyarította – kiválóan. A könyv címét adó mondat – Egy ló besétál a bárba – természetesen vicckezdet, aminek nagyon sok folytatása lehetne: lapos, érdektelen, szellemes, még duplafedelű is (kettős csattanóval). Ebben az esetben azonban a vicceskedő sofőr befejezetlen, poén nélküli viccének kezdete. Az erőlködő viccelődés sűrítménye. De miért ezt választotta a szerző? Talán azért, mert Dovalé nézőit, hallgatóit ugyanúgy sokkolta az elmesélt történet, mintha egy ló besétálna…

David Grossman

David Grossman

David Grossman: Egy ló besétál a bárba
Scolar Kiadó, Budapest, 2016
220 oldal, teljes bolti ár 3450 Ft,
kedvezményes webshop ár 2760 Ft
ISBN 978-963-244-660-8

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Lev Grossman regénye megrázó és lélegzetelállító olvasmány. Árulások a szerelemben, hűtlenség a barátok között, magárahagyatottság a családban, bűntudat, mely feloldozásért kiált. A férfi őrlődik a színpadon a közönség iránti kötelezettsége és az önmaga iránti tartozása közt. Dovalé maró, bántó humorral provokálja a nézőket, nem tudva, nevetni fognak-e vagy sírni – és teszi mindezt úgy, hogy a közönség soraiban ott ül régi gyerekkori barátja, aki megpróbálja megérteni: vajon a komédiás miért is hívta meg erre az előadásra?