Elsüllyedt szépséges világ | Stella Kuylenstierna-Andrássy: Ég a puszta

Posted on 2016. március 11. péntek Szerző:

1


Andrássy_Ég a puszta-bor200Erdélyi Z. Ágnes |

„Vihar söpör végig a pusztán. A nyílegyenes országutat akácfák szegélyezik. A szél leszaggatja a fehér virágokat a fáról. Szirmok kavarognak a levegőben, mint a hópelyhek, nekiverődnek a szélvédőnek, beleragadnak a hajamba, halmokba tömörülnek az út két szélén. Mintha hóvihar tombolna tavasszal, különös, valószerűtlen, forró és bódítóan illatos hóvihar. Ez a kép rémlik fel bennem, ha a Magyarországon töltött boldog éveimre gondolok.”  Már az első mondatok magukkal ragadnak: írójuk olyan érzékletesen fogalmaz, annyira képekben lát, hogy agyunkban azonnal peregni kezd a film, és az élmény a könyv végéig kitart.

Az európai arisztokraták minden honfiúi és honleányi büszkeségük mellett dicséretesen kozmopoliták voltak, így egyik-másik házasság bizony különböző kultúrák találkozásának is beillett. A számunkra kimondhatatlannak tűnő vezetéknevet viselő, 16 éves, romantikus svéd kamaszlány, Stella Kuylenstierna a Csak egy kislány van a világon című dal hatására találkozgatni kezd a neki kimondhatatlan nevű „Antracit gróffal”, aki a stockholmi magyar követségen dolgozik. Édesapja aztán felvilágosítja, hogy Andrássy Imréről van szó, az egyik legnagyobb és leggazdagabb magyar arisztokrata család tagjáról. Stella szülei szelíden elleneznék a házasságot egy – a kommün által vagyonától éppen megfosztott – balkáni katolikussal, de a fiatalok kitartanak, és a házasság mindkettőjük számára a boldogságot jelenti majd, életük végéig. Miután Imre visszakapja a vagyonát és berendezkednek (egyik) magyarországi palotájukban, a 20-as években megkezdődik a közös élet, amelynek körülményeiről mindenkinek lehet egy kis fogalma, aki egyszer is belenézett  A napok romjai című filmbe vagy a Donwton Abbey című sorozatba és láthatta, hogyan telnek a napok egy főúri kastélyban, damasztabroszokkal, ezüst evőeszközökkel, komornyikokkal, komornákkal, szobalányokkal, vadászatokkal, bálokkal – ősi hagyományok és szigorú szabályok szerint.

Stella, a messziről jött lány mindent részletesen leír. A legnagyobb arisztokrata családok, az Esterházyak, a Festeticsek, az Erdődyek befogadják, és szeretettel tanítgatják az arisztokrata etikett magasiskolájára, például arra, hogy a gazdagsággal nem illik hivalkodni. Vagy hogy a kastély urainak gondoskodniuk kell az őket szolgálókról. A svéd lány jól megtanulja a leckét, tüdőgondozót alapít, gyerekkórházat létesít, higiéniára tanítgatja a falusi asszonyokat és 32-ről 8 százalékra viszi le a településen a csecsemőhalandóságot.

Stella Kuylenstierna-Andrássy és Andrássy Imre

Stella Kuylenstierna-Andrássy és Andrássy Imre

Telnek a boldog békeidők, aratás, szüret, tollfosztás, falusi lakodalom követik egymást majdnem húsz éven át. Már Stella elsőszülött lánya is eladósorba kerül, amikor Andrássyék az országban szinte elsőként szereznek tudomást arról, hogy valami megváltozott. 1941 tavaszán német páncélos hadosztály vonul be lakóhelyükre,  a Zala megyei Letenyére. Néhány nap múlva ugyan továbbmennek Szerbiába, de bárki bármiben reménykedik is, a békének vége, a környéken, a közeli szerb-magyar határon beindítja pusztító gépezetét a háború, menekülni kell.

A család 1944 novemberében érkezik Budapestre. Ahol ismét filmbe illő, eddig soha nem emlegetett kép tárul elénk: a vidékről menekülők hozzák magukkal az állataikat. „Tehenek és ökrök bőgése vegyül a villamosok, buszok és szekerek sűrű áradatába.” Aztán amikor az ágyúzás és a légitámadások már elviselhetetlenné válnak, és egy vasúti főtiszt barátjuktól megtudják, hogy nyugat felé van még egy nyitott országút, elindulnak. Megkezdődik a hosszú utazás, a menekülés a Magyarországra bevonuló orosz csapatok elől. Valóban megtörtént, kegyetlenkedésekről és erőszakról szóló rémes történetekben nincs hiány, a szovjet katonák nem válogatnak a parasztlányok vagy a hercegnők, grófnők között, ha nőt akarnak, ám Stella családjának ebből a szempontból szerencséje van. A nyugat felé vezető úton több, a családhoz vagy a barátokhoz tartozó kastély is menedéket nyújt nekik, ám körülöttük dúl a háború. Hol a németek vesznek el tőlük minden mozdíthatót, hol az oroszok; a magyar ütegek lövései és a bombázások közepette, innen-onnan összeszedett társzekereken próbálnak a harckocsik áradatában egyre messzebbre jutni a veszélyes övezettől. És amikor a lánctalpas szörnyetegek végre eltűnnek, megint pereg a film: „a felszaggatott gyepszőnyeg közepén ott virított egy szál magányos sárga nárcisz. Ott állt a pusztulás mezején egyedül, törékenyen, szomorúan.” Néhányszor valóban különös csoda, hogy megmenekülnek, hogy az őket üldöző oroszok egy véletlenszerű szövetséges légitámadás miatt lemaradnak, hogy Semmeringnél a lovakkal együtt kapaszkodnak végig a hágón, és nem zuhannak a szakadékba. Mindent elárasztanak a menekülők, és kevés a hely, istálló, fészer, sufni, ahová befogadnák őket. Stella a rúzsával ír üzeneteket őket követő a férjének az út menti házak falára. Éhezve és a végsőkig kimerülve kelnek át az Alpokon, és Mariazellben szerencsés módon újra egyesül a család. Onnantól együtt vándorolnak tovább Európában, amíg több hónapnyi hányattatás után végre el nem jutnak útjuk végére, Svédországba.

Talán még megvan az a generáció, amelyiknek mond valamit a név: Kincses Újság. Nos, ezt a hajdani, színes grafikákkal illusztrált, főleg nőknek szóló napot Stella alapította, és éveken át a főszerkesztője volt. Különös, hogy ennyire feledésbe merült a neve, hiszen, bár egy távoli ország szülötte volt, teljesen beilleszkedett a magyar kultúrába. Az Ég a puszta 1948-ban jelent meg Svédországban, sikere volt. Magyarországon viszont mind mostanáig nem tudtak róla, pedig a rendszerváltás 25 éve alatt már igazán sor kerülhetett volna rá. A Corvina Kiadónak nem ez az első jelentkezése „arisztokrata témában”, nagyon jó volt a Báró elvtárs című könyv is, amely az erdélyi arisztokrácia eltűnéséről adott számot. Csak kívánni lehet, hogy folytassák a sorozatot, olyan kitűnő fordítók közreműködésével, mint a jelen esetben Kúnos László.

Azt gondolom, hogy mint annyi minden másban, az arisztokraták megítélésében is sok előítéletnek kell változnia. Még messze nem tudunk annyit erről a végtelenül érdekes és értékes társaságról, mint amennyit érdemes lenne. Az ő meseviláguk örökre eltűnt, de legalább az emlékei maradjanak meg az érdeklődő utódok számára.

Stella (Estelle) Kuylenstierna-Andrássy

Stella (Estelle) Kuylenstierna-Andrássy

Stella Kuylenstierna-Andrássy: Ég a puszta 
Gróf Andrássy Imréné memoárja
Corvina Kiadó, Budapest, 2015
212 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft
ISBN 978 963 136 3098

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Amikor 1919-ben a tizenhét éves svéd gimnazista lány, Stella Kuylenstierna beleszeretett a stockholmi magyar követség nyalka attaséjába, Andrássy Imrébe, és feleségül ment hozzá, nem sejtette, nem is sejthette, milyen sors vár rá. Nem tudhatta, hogy az egyik leggazdagabb magyar arisztokrata feleségeként, várak, kastélyok, paloták úrnőjeként tündérmesébe illő, főúri életet él majd a két világháború közötti, feudális Magyarországon, és nem tudhatta, milyen drámai módon vet majd véget a háború ennek az életformának, hogyan kell majd menekülnie, pokoli körülmények között a puszta életét mentenie 1945-ben a visszavonuló németek és az előrenyomuló oroszok között.

A valódi élményeket és emlékeket megörökítő, páratlanul értékes és hiteles memoár és kordokumentum 1948-ban jelent meg Svédországban. Magyar fordításban most olvasható először.