Miben különbözik? | Purim Fesztivál a Karinthy Színházban

Bedő J. István |

Miben különbözik ez a fesztivál a többitől? A Purim megünneplése hagyomány és személyes ügy a zsidó közösségben. Szép tavaszi időre esik, és amúgy is örömteli megemlékezés (a részleteket lásd itt), miért ne lehetne a színház ünnepe?

Karinthy Márton tehát kitalálta, hogy még a nagy tavaszi fesztiválidény előtt Újbudára hívja mindazokat, akik a színpadon adnak hozzá valamit – mihez is? Egymás megértéséhez és elfogadásához. A Karinthy Színház már nem először adott teret a diszkriminált kisebbségek ügyeinek, legyen szó melegekről, zsidókról, cigányokról vagy bármilyen módon méltatlanul kirekesztettekről. A Purim fesztivál tehát március utolsó hetében az ország több részéből lát vendégül olyan produkciókat, amelyek valamilyen formában vagy utalásban foglalkoznak a zsidósággal – a történelem bármelyik szakaszában.

A színházi előadások legnagyobb része már futó szériadarab. Ám attól, hogy most csokorba fűzték őket, itt új értelmezést kapnak. Természetesen megjelenik – mégpedig kétszer is – A velencei kalmár bankárja (régebbi fordítások szerint uzsorása), Shylock. Monodrámaként Hunyadkürti György viszi színre a Shakespeare-darab néhány mondatos mellékszereplőjét, Tubalt, aki arról beszél, mit jelent zsidónak lenni a velencei köztársaságban. Az eredeti darabból a bankár nagyjelenetét amatőr színjátszók, a Javne iskola diákjai is megmutatják.

Kesernyés és mulatságos jelenetek füzére a Gólem és a Dumaszínház Zs kategória című revüje (kvázikabaréja?), és bár számos vicc is elhangzik a Füge (+Kaposvári Egyetem) Dohány utcai seriff című, dokumentumokra épülő játékában, de önfeledt szórakozásról szó sem lesz… Felolvasószínházi formában hangzik el Karinthy Ferenc Gellérthegyi álmok című egyfelvonásosa (KoMód Színház). Ebben az író Budapest ostromának idejébe helyezi két bujkáló szereplőjét, akik a félelmet próbálják leküzdeni – például úgy, hogy játékokkal múlatják az időt.

A sötétség korszakának éveiről szól a Rózsavölgyi Szalon Spiró-darabja, az Elsötétítés, és szintén a háborús pokoljárásról Polcz Alaine regényéből készült monodráma: Asszony a fronton (Zalaegerszegi Hevesi Sándor színház). Hasonlóan monodráma az Orlai Produkció Rose-ja – Vári Éva parádés szerepe és alakítása. A kevés szereplős Herzl a falatnyi Spinoza Színházban aratott sikert, most a nagyszínpadon mutatkozik be. Magányosan ül a nézők elé Székhelyi József, a saját gondolatait kínálja megvitatásra Írásba adom című beszélgetőestjén.

Egészen rendhagyó táncest is kerül a műsorba, a Sóvirág. Primabalerinája, Fahidi Éva idén 91 éves. És most bepótol mindent, amitől a történelem alávalói és alávalóságai megfosztották.

A színház befogadó képessége korlátozott, de a szíve nagy, tehát játszóhely lesz a stúdió és az előtér is. Ez utóbbi főleg zenét, gyerek- vagy felnőttmulatságot jelent: klezmer muzsikát (Hamsa, Klein Judit, Z’mirim), balkáni fúziós zenét (Besh O Drom), gyerekeknek valót (Kispárna).

Csak illendőségből került a végére a színház saját produkciója: a Második nekifutás (címképünk, NIRD). Itt az egyik mellékszereplő a rabbi, aki éppen nem ér rá – ez lesz a felhőtlen mulatság a március 21-ével kezdődő és 27-éig tartó – a tervek szerint hagyományt teremtő fesztiválon.

Fotók: Kolbe Gábor (KG), Nagy István Dániel (NIRD), Véner Orsolya (VO), Karinthy Színház (KSz)

• Részletes program és jegyvásárlás