Roald Dahl light | David Walliams: Patkányburger

Posted on 2014. május 16. péntek Szerző:

0


Walliams_Patkányburger-bor180Tóth Gergely |

Anglia és az angol kultúra ma a reneszánszát éli. Népszerű a királyi család, egymást érik a Sherlock Holmes-feldolgozások, és népszerű a tipikusan abszurd angol humor is – gondoljunk csak a Monty Pythonra vagy a címben is említett szerzőre, Roald Dahlra. Ennek azonban van árnyoldala is. A brit szigetekről induló népszerűség hullámán olyan dolgok is partot érnek, amik ezt aligha érdemlik meg. Talán ilyen darab a Patkányburger is.

Talán – ez nagyon fontos. Ugyanis jó egy héttel a könyv végigolvasása után sem tudom eldönteni: igen vagy nem. Könnyen lehet ugyanis – és ezt megerősítették beszélgetéseim a szerzőt nálam jobban ismerő húgommal –, hogy én nem vagyok megfelelő vevő arra a speciális humorra, ami David Walliamst jellemzi. Az is biztos, hogy nem vagyok a célcsoport tagja, és nem úgy találkoztam a könyvvel, ahogy a szerző azt eltervezte.

A Patkányburger főhőse Zoé, akire kifejezetten rájár a rúd az utóbbi időben. A kislány édesanyja régen meghalt, apja elvesztette az állását, és napjait jobbára a kocsmában tölti, itt szedte fel valahogyan a gyerek mostohaanyját is, aki cseppet sem szereti Zoét. (Tulajdonképpen semmit nem szeret a hagymás-tejfölös csipszen kívül.) Egyedüli kis barátja, a hörcsöge is meghal már rögtön a könyv első lapjain. Szomorúan tengeti napjait az iskolában, meg otthon, egy kissé megdőlt toronyház 37. emeletén. Egyedüli vigasza Rádzs, a boltos, aki időnként megengedi, hogy lerágcsálja a csokik szélét vagy szopogassa a cukorkákat – persze csak annyira, hogy visszacsomagolva eladható maradjon.

Az iskolában naponta kínozza a kedvességet hírből sem ismerő Troll Tina, otthon meg várja Sheila, a mostohaanyja. Szerencsére – és a ház aligha kielégítő higiéniai viszonyainak köszönhetően –a hörcsög helyett hamarosan új barátja akad: Ármin, a patkánykölyök. Zoé öröme nem tart sokáig, a patkány ellen összeesküszik az egész világ, az iskolából kitiltják (mindjárt gazdájával együtt), otthon pedig Sheila, és a segítségére siető iskolai hamburgerárus, Burt – akinek autója egyik felén a Burt hamburgere, a másikon viszont Rágcsálóirtás olvasható, nem nehéz kitalálni, hogy miért – tör az életére. A patkányt elfogják, gazdáját szobafogságra ítélik, úgy tűnik, minden remény elszáll.

Zoé persze nem adja fel, megszökik, és minden veszély ellenére elindul, hogy megmentse Ármint. Fogszabályzójának és a gyenge falnak köszönhetően Monte Cristo grófját megszégyenítően sikerül megszöknie, és tetőtől talpig porosan, de annál elszántabban indul kis barátja megmentésére. (Éljenek a gipszkarton falak!)

Hosszas autózás és menekülés, Burt titkainak és hamburgergyárának leleplezése után végül csak az apukája segítségével tudja legyőzni a gonosz hamburgerárust és a vele egyre jobban összemelegedő – már a hagymás-tejfölös csipszét is megosztó – Sheilát.

A sztori lezárása – mint a legtöbb mesének – természetesen happy end. Ha nem felnőttként ismerem meg Walliams könyvét, hanem óvodában felolvassák, vagy kisiskolásként, az olvasással éppen csak ismerkedve kapom kézbe, akkor egyértelműen tetszene. Tetszene a történet, a hangvétel, pláne az undorító dolgok (szinte hallom, ahogy a felolvasást hallgató óvodás csoport teljes extázisban hangosan fújol), tetszenének a rajzok (bár ha felolvassák, akkor persze a hallgatóság ebből kimarad), meg a történetből időről időre kiszóló elbeszélésmód is.

Így azonban, érettebb fejjel úgy találom, időnként feleslegesen undorító a történet, eléggé rövid, és a humor is csak időnként – halványan – idézi Roald Dahlt. Éppen csak annyira, hogy eszünkbe jusson, hogy ezt talán jobban (vagy inkább: másként) is meg lehetett volna írni. Viszont akkor éppen a célcsoportja találná kevésbé szórakoztatónak.

A dilemmát azonban feloldhatná egy barátom, aki éppen napközis tanító az általános iskola alsó tagozatában. Ha odaadnám neki, hogy szembesítse a célközönséggel, talán kiderülne, hogy a gyerekeknek mennyire tetszik. (Valószínűleg meg is teszem, ha beleegyezik.)

Totth Benedek fordítása jól követi a regény stílusát, közvetlen és könnyed. Egyetlen problémája, hogy számos dolgot magyarított (például a pénznemeket), míg a neveket és sok egyebet meghagyott eredeti angolnak. Ez a kissé hibrid megoldás nem igazán győzött meg, ha a beszélő nevek is humorforrást jelentenek, talán jobb lett volna azokat is lefordítani magyarra, ha meg nem, maradhatott volna a többi is. De ezen a gyerekek valószínűleg egy pillanatig sem akadnának fenn.

David Walliams

David Walliams

David Walliams: Patkányburger
Tony Ross illusztrációival
Kolibri Kiadó, 2014
272 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft
ISBN 978 615 523 4941

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

A Gengszter nagyi, a Milliárdos fiú és a Büdöss úr szerzőjének legújabb, fergeteges, fordulatos és megható regénye egy kislányról szól, aki sosem adja fel az álmait, bármilyen rosszra fordul is a sorsa.

A biztonsági öveket érdemes becsatolni, mert ezúttal egy igazi gonosztevő érkezik a városba egy végtelenül aljas fickó. Burt annyira borzalmas alak, hogy aki egyszer találkozik vele, sosem fogja elfelejteni.

A Patkányburger borzongató olvasmány. Megfagy tőle az ereidben a vér, az tuti. De közben mégis a térded csapkodod a röhögéstől – csak nehogy bezúgj a pad alá!

David Walliams számos nagy sikerű ifjúsági regény szerzője. Könyvei több mint egymillió példányban keltek el csak Angliában. Gengszter nagyi című könyve hosszú időre kibérelte az eladási listák előkelő helyeit Magyarországon is.