Hol cselszövés van, ott cselszövés van | Monaldi & Sorti: Salaì tojása

Posted on 2012. augusztus 25. szombat Szerző:

0


Írta: Bedő J. István

Indulatból született könyv ritkán jó. Ha például a gyűlölet munkál az íróban, éppen az írói talentum szorul hátrébb, és az olvasó lesz szegényebb az irodalmi élménnyel. (Klaus Mann Mefisztója is elsüllyed, ha nem éleszti fel Szabó István zseniális filmes változata.)

De most az ellenpéldáról van szó. A Monaldi & Sorti házaspár bokros teendői (Imprimatur, Secretum, Veritas, Mysterium, továbbá az ebbe a sorba illeszthető Intrika) közepette már odavágott egyet azoknak, akik a misztériumból, nagyhatalmi játszmákból, szabadkőművességből, numerológiából, kriptográfiából és szerelemből, de főként feszültségkeltésből különböző erősségű (majdnem azt írtam: alkoholtartalmú) főzeteket állítanak össze, az egészet leküldik föld alatti járatokba, majd e szerzők örvendezve nézegetik bankszámlakivonatukat. (Persze ez csak az ilyesmire képtelen tollforgató irigysége…)

Monaldi & Sorti saját eszközeiket fordítja napjaink giccskotyvasztói ellen: ezt tették az első Salaì-kötet alkalmával, nemkülönben a Salaì tojása közreadásával.

Leonardo da Vinci szőke fürtű, jóképű, zabagép és lepedővirtuóz nevelt fiának (születési neve: Gian Giacomo Caprotti) jelleme mit sem változott azon hét év alatt, amíg ebbe az újabb kalandba bele nem bonyolódott. Leonardo most egy különlegesen fontos mű (Ptolemaiosz latin nyelvű Cosmographiája, vagyis világleírása) beszerzése végett küldi Rómába Firenzéből. Túlságosan sok különös pletyka kering ugyanis Európában. Alig pár évtizede, hogy Kolumbusz felfedezte az új világot, de már meg is feledkeztek róla, miközben tömérdek levél, könyv hirdeti egy másik fickó, Amerigo Vespucci nagyszerűségét. Még az új földrész nevét is tőle származtatják. Mi van hát Vespucci felfutása és Kolumbusz elfelejtése hátterében?

Salaì tehát megy Rómába, de nem lenne Salaì a neve, ha nem kavarna be most is alaposan a nevelőatyjának. Kezdve ott, hogy szórja a pénzét, folytatva, hogy ideje jelentős részében ismét a fehérnépeknek nyújtja számolatlan szolgálatait. Ráadásul Róma népességének növekedéséhez – sok más kujonhoz hasonlóan – legalább két kis fürtössel járult hozzá (tudtán kívül…).

Ám ennél sokkal nagyobb baj, hogy bárhova jut, volt szeretője vagy új szajha-kalandja ágyába, cimborák vagy gazemberek, nemes urak titkárainak vagy római németek (elzásziak) társaságába – mindenfelé csak az új világ felfedezőjéről szóló hírek, rágalmak, cselszövevények, titkos szándékok hálójába gabalyodik. És aki sokat tud, annak az élete kerül egyre nagyobb veszélybe. Könnyebben kerülnek itt kés alá az emberek, mint egy mai kórházban…

Valószínűleg Salaì volt a modellje Szent Sebestyénnek

Viselt dolgairól Firenze bűnügyi jegyzője (ma: vizsgálóbíró) előtt számol be Salaì, hallatlanul szórakoztató, kézzel írott vallomásokban. Hazudik, kamuzik, de némi korbácsos rábeszélés után egyre részletesebben vall. És apránként feltárulnak az utóbbi évszázadok gyanús vagy annak kikiáltott fordulatai, mert Salaì mindig a Kolumbusz témát ismerő, legalkalmasabb gazemberekbe botlik bele, akiknek rongyos nadrágja mögött érző szív és olajozottan forgó elme zakatol. (Kedves olvasó, a képzavar szándékos tisztelgés R. J./P. H. előtt.)

Jó és gondos író(k) módjára tehát Monaldi & Sorti a 16. századról szóló valódi és koholt teóriákból hamisított egy összeesküvés-regényt, ahogy az előző alkalommal is. Kinek a titkolt gyermeke ez a hajós? Milyen pénzből sikerült nyugat felé hajóznia? Mit kavarnak már megint az elzásziak? Minden ül, minden hiteles, sőt. A lábjegyzetek alátámasztják, hogy Salaì igazat beszél, hiszen tényleg másolta Leonardo képeit, tényleg léteztek ilyen és ilyen nevű utca és fogadó, tényleg Stefano Iligi volt a titkár neve.

Történészek lévén biztosan tudták és átlátták, hogy sokkal hálásabb dolog valódi események közé illeszteni egy félig ismert figurát, aki ott pont a helyén van, és közismert történések főszereplőjévé válik (mint Rosenkrantz, Guildenstern – vagy éppen Zelig) – mint kemény munkával kitalálni egy egész univerzumot, hogy annak alakjai és eseményei logikusan a helyükre kerüljenek. Vagyis ugyanúgy dolgoztak, ígéretüknek megfelelően, mint az „egyszer használatos” történelmi (siker)regények szerzői. Csak nem az ujjukból szopták a háttér eseményeit.

Ha az idő különös játéka folytán Rubik-kocka kerülne Salaì kezébe, pillanatok alatt kirakná, hogy az egyik oldalon könnyen megkapható fehérszemélyek legyenek, a másikon jó sok falnivaló, a többin meg rejtélyek, összeesküvések, cimborák és gazemberek.

Sorti & Monaldi

Ja, és persze valahol a háttérben Salaì tojása – mert ebben a kavarodásban az derül ki, hogy a híres tojásverés sem a hajós leleménye, azt is elorozták Kolumbusztól…

Nehezen letehető a könyv, és ez ismét csak köszönhető Todero Anna csillogó fordításának is. Salaì alapszövege önmagában is mulatságos, szinte rejtői fordulatokkal és szemléletmóddal. Egyszerű szitkozódásai („a francba, hogyan írják”) a mai köznyelvből származók és szépen belesimulnak a szoknyapecér szövegébe. Gyengéd közönségessége soha nem válik durvasággá, inkább csak egy iskolázatlan, rossz helyesíró, de jó eszű legény gyakran összekacsintós dumája (betűhív másolat Salaì vallomásából): „nagy igasság Jegyző uram hogy a férfiember nem akkor fut a leggyorsabban ha egy vadul csaholó kutya kergeti hanem akkor ha egy szép pucér leányzó szalad előtte.” Ezt egyébként csak az olimpia alkalmából, és az edzők figyelmébe…

Rita Monaldi & Francesco Sorti: Salaì tojása
Könyvmolyképző Kiadó, 2012

»Rita Monaldi & Francesco Sorti: Salaì tojása – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«