Szó-tudósok nyomozása cetliről cetlire | Emily Arsenault: Az eltört teáspohár

Posted on 2012. március 7. szerda Szerző:

0


Írta: Szeifert Natália

Billy – Emily Arsenault regényének főszereplője – egyes szám első személyben meséli el egy szokatlan nyomozás történetét, és mindjárt a könyv elején kérdést intéz az olvasóhoz: Vajon milyennek képzelünk egy lexikográfust? Bizonyára nem olyannak, amilyen ő. Én azt válaszolnám, hogy semmilyennek, sőt magamtól ezt a szót sem használtam volna a szótárak szerkesztőire. De ha már el kell képzelni, valóban egy idősebb, kardigános úr képe jelenik meg előttem.

Ezzel szemben Billy huszonnégy éves, magas, sportos alkatú srác, aki az egyetemről kikerülve azonnal a nagyhírű, patinás Samuelson szótárkiadónál kap állást. Ez a Samuelson nagyjából a mi Akadémiai Kiadónknak felelhetne meg: itt készül ugyanis A Szótár. Gondos szerkesztők csapata (megannyi editor és editrix) sok évtizede határozza meg itt a szavak legpontosabb jelentését.

A fiatal Billyvel együtt csöppenünk a szerkesztőség monoton hétköznapjaiba, és egy hatalmas citátum-gyűjtemény kellős közepébe. A katalogizált idézetek alkotják a lexikográfusok munkájának és Az eltört teáspohár történetének gerincét. A szavak és kifejezések meghatározásához folyamatosan gyűjtik az idézeteket könyvekből, magazinokból, hogy minél pontosabban leírhassák a szótáraikban lehetőleg az összes jelentésüket.

Ezek között a kis kartonok közt Mona – szintén fiatal, lexikográfus hölgy – egy citátumra bukkan, ami igencsak felkelti az érdeklődését. Úgy tűnik, mintha egy olyan könyvből származna, ami a Samuelson szerkesztőségében játszódik, a címe pedig Az eltört teáspohár. Valahogy ez az idézet mégsem passzol a többi közé. Túlságosan hosszú, és nagyon úgy néz ki, hogy a forrásaként megjelölt könyv egyszerűen nem létezik.

A lány igencsak megörül, hogy a favágómunkába végre valami izgalom is keveredik és nyomozásba kezd. Újabb idézet kerül elő, ami már komoly gyanúra ad okot: itt valaki nagyon el akar mesélni valamit, talán egy valódi gyilkosságot, talán csak a saját szorongásait. Mona meggyőzi Billyt, hogy tartson vele, derítsék ki együtt, ki ez a nemlétező író, és miféle történetet szórt szét a citátum-gyűjteményben.

Nem lehetett könnyű dolga Siklós Mártának a fordítással. Az eredeti (angol) nyelv szavai, rendszere meglehetősen távol áll a miénktől. Márpedig itt a szavak a főszereplők, többnyire az ábécéhez kötődve, tehát a kezdőbetűkkel sem nagyon lehetett variálni. Persze egy vérbeli lexikográfus sosem kezdi az A betűnél! Ezt megtanuljuk mindjárt a kötet elején, ahogy sok egyéb szótárszerkesztői munkamódszert is megismerhetünk. A helyszín tökéletes például arra, hogy könyvmolyok, szófaragók már-már megirigyeljék a Samuelson szerkesztőinek munkáját (bevallom, én úgy éreztem, kibírnám ott pár évig). Kivéve, ha eltekintünk a »kedves« levélíró szótárforgatóktól, meg a kora reggel scrabble-t játszó, betelefonáló nyugdíjasoktól, akik mindenáron azt szeretnék hallani, hogy az általuk kirakott szó létezik – pláne, ha háromszoros értéken számít!

Habár Az eltört teáspohár helyszíne és alapötlete temérdek lehetőséget rejt magában, nem érdemes túlzott elvárásokkal nekilátni a könyvnek. Arsenault regénye teljes egészében a nyomozásról szól, és mondjuk egy Agatha Christie-hez szokott olvasó számára nem tartogat különösebb csavarokat, vagy nagyobb meglepetést.

Emily Arsenault

Emily Arsenault

Az is nagyjából a szöveg felénél juthatott eszébe a szerzőnek, hogy a habkönnyű, közelmúltban kotorászó, nem túl cselekménydús történetnek valamiféle mélységet kéne adni. Így Billyről ekkor derül ki, hogy öt évvel korábban súlyos betegségen esett át. Ez a megoldás elég esetlegesnek tűnik, mégis ettől válik személyesebbé a figura, ellentétben a többiekkel, akik a kurtán-furcsán véget érő párbeszédeken kívül legtöbbször csak néma statiszták.

Összességében a regény kellemes szórakozás, ügyesen összerakott történet, ami nem hagyja lankadni az érdeklődésünket az utolsó oldalig.

Olvass bele: Részlet a könyvből

Adatok: A könyv fülszövege

Emily Arsenault: Az eltört teáspohár

Európa Könyvkiadó, 2011