Emily Arsenault: Az eltört teáspohár (részlet)

Posted on 2012. március 5. hétfő Szerző:

0


Második fejezet

Kedves Mr. Mason!
Attól tartok, nem tudok tanácsot adni Önnek abban, hogy melyik lenne a megfelelőbb írásmód tervezett tetoválásához: az „ítéletnap” avagy az „ítélet napja”. Annyit mondhatok, hogy helyesírási szempontból mindkettő helyes, ám annak eldöntése, hogy mi szerepeljen egy testre tetovált ábrán, kifejezetten személyes ügy, épp ezért azt tanácsolom, hogy válasszon saját belátása és tetszése szerint…

Kedves Mr. Ferguson!
Igazán örömömre szolgál, hogy véget vethetek az Ön és kedves felesége között dúló vitának. A kijelentésben, amelyet a felesége tett, semmi kivetnivalót nem találok: „Ez a csirkecomb sokkal nedvdúsabb, mint a múlt heti.” Noha a nedvdúsabb szó használata nem túl gyakori, a nyelv szóképzési szabályai szerint tökéletesen elfogadható konstrukció…

Kiképzésem második hetének közepén ezt az anyagot rakta le Dan az asztalomra. Rövidesen egyik feladatom lesz az olvasói levelek megválaszolása, és ezekből a mintákból egy kis útmutatást kaphatok a megfogalmazáshoz.

Kedves Mr. Lawrence!
Gratulálok a sikeres bírói meghallgatáshoz és feltételes szabadlábra helyezéséhez. Igazán jóleső a tudat, hogy nyelvészeti tanulmányait az állami fegyintézet falain kívül is folytatni kívánja. Örömmel válaszolok kérdéseire…
Tény és való, hogy a pina meglepően régi és bevett szó nyelvünkben…

Ezek a levelek legalább élvezetesebb olvasmányt jelentettek, mint a szokásos stencilezett képzési csomagok, a legtalányosabb címekkel, úgymint „A meghatározás filozófiája” (A lexikográfus feladata nem dolgok, hanem szavak meghatározása), illetve „Mi számít lexikálisnak?” (A szótárban generikus szavaknak van helye; konkrét embereknek, helyeknek és történelmi eseményeknek nincsen…) Általában naponta kétszer beszélgettünk ezekről a csomagokról Dan irodájában. A kedvencem eddig a „Magától értetődőség: Alapelvek” volt. (Egy két tagból álló szóösszetétel magától értetődőnek, épp ezért nem lexikálisnak tekintendő, ha meghatározása kikövetkeztethető a tagjait képező két szó definíciójából…)

Kedves Brittany!
Köszönöm, hogy megosztotta velünk szóösszetételét: bulinap. Noha az új szó igazán szép, attól tartok, egyelőre nem vehetjük be a szótárba. Tudja, meglehetősen hosszú idő, amíg egy szó, bármilyen szó, bekerül a szótárba…

Az utolsó levelet maga Dan írta:

Kedves Ms. Fine!
Igazán hízelgő, hogy foglalkozott a gondolattal, hogy közelgő esküvőjén a mi szótárunk szerelem-definícióját olvassák fel. Sajnálom, hogy végül csalódást okozott a munkánk.

Mindazonáltal tisztázni szeretnék egy pontot. Itt a Samuelsonnál nem célunk meghatározni az olyan érzelmi tapasztalatok határait, mint a szerelem, gyűlölet, hűség, barátság stb. A mi célunk kizárólag annak meghatározása, hogy mit jelentenek ezek a szavak az általánosan elfogadott nyelvi diskurzusban. Másképpen szólva az, hogy általában mit ért egy beszélő vagy író akkor, amikor e szavakat kiejti vagy leírja. Ha a mi meghatározásunk, az Ön jelzőjével élve, „romantikátlan”, az azért van, mert a lexikográfia természeténél fogva nem egy romantikus gyakorlat. Fő, sőt kizárólagos célunk a pontos, világos és alapos meghatározás. Egy definíció nem lehet képes megragadni egy olyan bonyolult érzés, mint a szerelem összes érzetét, mélységét vagy változatát úgy, ahogyan azok, akiknek szerencséjéül jutott azt megismerni, ténylegesen megtapasztalják. És hát nem úgy is van-e rendjén, hogy még a legpontosabb szavak sem képesek megragadni az efféle dolgokat?
Fogadja legjobb kívánságaimat közelgő esküvője alkalmából.

Üdvözlettel:
Dan Wood
Samuelson Szerkesztőségi Osztály

Hú, ez nagyon gáz, gondoltam, ahogy a végére értem. Viszont Dan hozzáállását rokonszenvesebbnek éreztem, mint a levelek némelyikéből áradó, alig leplezett leereszkedő hangnemet. Épp félretoltam a paksamétát, amikor Dan kukkantott be a kuckómba.
– Na, tettre kész vagy? – kérdezte.
– Azt hiszem… Épp az esküvős válaszleveledet csodáltam.
– Aha, ez az egyik legújabb kedvencem. És úgy döntöttem, neked is egy jó kis hangyásat adok elsőre!

Kedves Ms. Minot!
Köszönöm utolsó kérdésemre adott válaszát. Noha nem értek egyet a ragadványnév szóra vonatkozó konklúzióival, érdeklődéssel olvastam, milyen citátumok gyűltek össze róla a Samuelson példatárában, és nagyra értékelem, hogy időt szánt arra, hogy ezeket megossza velem.
Válasza mindenesetre egy másik kérdést vetett fel bennem. Nemrégiben néztem utána szótárukban az editrix szónak, és azt találtam, hogy az angolban kétféle lehetséges többes számot ad meg hozzá: editrixes és editrices. A dominatrix szónak viszont csak egyféle többes számú formája van: dominatrices. A kérdésem az volna, Ms. Minot, hogy ez a következetlenség vajon tévedés-e? Hogy lehetséges, hogy a -xes végződés helyes az egyik, ám nem helyes a másik latin eredetű szó esetében? Úgy vélem, Ön ­– úgy is mint editrix és úgy is mint lexikográfus – kiválóan alkalmas személy arra, hogy kíváncsiságomat kielégítse.

Gyors és kimerítő válasza reményében szívélyes üdvözlettel:
Jared Houston
egyetemi hallgató

Emily Arsenault

Emily Arsenault

– Ez a legrémesebb fajta levelező – tette hozzá Dan. – Igazi bögöly. Az a típus, aki vég nélkül levelezget, szeretne tévedésen kapni vagy csak megmutatni, mennyire okos. Többnyire olyan ember, aki nem tud mit kezdeni az idejével.
– Normális esetben Mona kapná megválaszolásra ezt a levelet, hiszen neki címezték. Ám Mr. Houston… – És itt elhallgatott. – Egyetemi hallgató. Akárki is, már jó néhány hónapja zaklatja Monát. Ez a legújabb húzása, a „dominatrix” és az „editrix” finom kis összekapcsolása, amit, mi tagadás, kissé félelmetesnek érzek, és szerintem Mona is így van vele. Általában megoldja a problémát, ha egy másik személy válaszol a címzett helyett. Ebből talán észreveszi a pasas, hogy a szerkesztőkisasszonynak nincs ideje levelezőpartnerekre. Néha viszont nincs más mód, sajnos, mint beszüntetni a válaszadást.

(Siklós Márta fordítása)

Bővebben a könyvről: Szó-tudósok nyomozása cetliről cetlire

Adatok: A könyv fülszövege

Emily Arsenault: Az eltört teáspohár

Európa Könyvkiadó, 2011