Kemény István: Család, gyerekek, autó (részlet)

Mylord

A Tánclexikonból olvasok, Mylord:
»A cordonne (félelemkör) középkori eredetű modern tánc. Keletkezési helye, a dél-franciaországi Provance azonban rögtön kérdésessé is teszi középkori eredetét, mivel Provance a középkorban arról lett nevezetes, hogy ott semmi sem eredeti, viszont ami oda eljut, az ott jobb lesz.
A cordonne tehát provance-i eredetű körtánc. Az eredetileg a pestises gócokat, házakat vagy akár egész városokat körülvevő kordonok az egykori leírások szerint sokáig csak mozdulatlan, falfehér, reszketőállú emberekből álltak. Amikor azonban a pestis eljutott Provance-ba is, egy napon az egyik fertőzött várost körülvevő kordon megmozdult. Lehet, hogy azért, mert az egyik láncszem túl közel merészkedett a másik láncszemhez, aki a fertőzéstől való félelmében oldalra ugrott, s ezért ugyanígy tett a szomszédja, meg annak a szomszédja is, és így tovább, míg az egész kordon mozgásba jött. A másik elmélet szerint egyszerűen győzött a provance-iak vidámsága, esetleg a lányok meghozták az ennivalót meg a bort a kordon őreinek, és azok kergetni kezdték őket, s végül az egész kordon fogócskázott a körön. Kacagva, de persze borzongva a pestistől, fegyelmezetten, mindvégig a vonalon.
Mindenesetre a cordonne eltaszító jellegű tánc lett, sokáig az is maradt, de a pestis enyhültével megsokasodtak benne az összekapaszkodós figurák is. Mindehhez gondoljunk az eredeti körtáncjellegre, és beláthatjuk, hogy e három egymást kizáró elem (körtáncjelleg, eltaszító jelleg, összekapaszkodás) kombinációja, a mai cordonne (félelemkör) már nem is létezhet. Előbb el kéne tudni képzelni, és azután lehetne csak újra megtanulni. A cordonne kiveszett. Klasszikus formáját a ma élő legöregebb emberek sem ismerték már. Az a cordonne, amit ők még láthattak, borzalmasan eltorzult, huszadik századi változat.«

Innen én folytatom, Mylord. Én a táncügynök vagyok. Az én portékám maga a tánc, a tánc maga, Mylord, és a Tánclexikon, amiből a szemelvényt olvastam, úgyis ingyen jár a portékámhoz. Azt is elárulom, hogy nem bánja meg, ha választ néhányat a táncaim közül! Válasszon bátran! Válassza bármelyiket, csak a cordonne-t ne! Ma azt ne! Ma örülünk, ma a cordonne-tól el akarom riasztani. Mert meg ne tudja Mylord, mit fog majd táncolni élete utolsó bálján.
A cordonne a részletek lejtése az egészre.
Emberek lejtése mondatokra. Mondatok lejtése példákra.
Tánc.
Kiegészítem a Tánclexikont. Példákat mondok, fel fogja ismerni őket.
Első példánk: a kandúrok a belsőudvaron. Párzás van, ilyenkor csodálatosan megszaporodnak a kandúrok. Minden nősténymacskára jut öt. Ha most lenéz a belsőudvarra, láthatja őket: ott egy, ott egy, ott egy, meg ott (igen, talán az a fél meszes zsák is az). Négy kandúr van tehát. Vadul figyelik egymást. Kurrognak, lapulnak, farkuk ide-oda csapódik. Status quo. Nyers macskaerővel tapadnak a földhöz. Most hirtelen a pinceablakon kivágódik az ötödik. A helyzetnek vége. Az egész csapat mozgásba jön. Elnyúlva vágtatnak egymás után. Gyorsaságuk lenyűgöző. Lemarad a beszéd, ami elbeszéli őket. Az öt macska most egyetlen szürke csík! A csík egy pillanatra teljesen átéri a húsz méter széles udvart – és még ugyanebben a pillanatban, mint a golyószóró lövedékei csapódnak be egymás után a másik pinceablakon. Ez a cordonne.
A macskák szürke csíkja egy félelemkör mindössze húszméteres szakasza. Ez a kör jó húsz kilométeres kerületű, érint utcát, parkot, sportpályát, lakásokat, sírokat. És nem csak kandúrok táncolnak rajta, de nem ám! Nézzük csak meg félelemkörünk egy másik szakaszát, kik, mik mozognak ott! Egy csendes, hosszú járdakanyarban vagyunk öt kilométerre innen, valahol Budaörsön. Kora este van, de már teljesen sötét. A lámpák hetek óta nem működnek a környéken. Kihalt minden. Akár éjfél is lehetne. A közelben felnyávog egy macska, hátborzongató. Tizenhat éves fiú jön haza a táncóráról hatalmas léptekkel. Két éve még félt volna a sötéttől, azt most már nem. Sötétben jó neki, mert nem látszik megalázó éretlensége. Most is a szégyenből jön, és otthon majd a táncóráról kérdezgetik. Hazakísértél valakit? Hazáig öt perc a busztól, de bár lenne száz. Én? Isten őrizz! A macska megint felóbégat. Jó, jó, csak kérdeztem. Nem akarlak én kifaggatni a titkaidról. Megint csönd, csak a léptei zaja. Egyszerre csak hallja, hogy utolérik. Halk, kicsi, rohanó léptek érik utol, aztán két lépésre mögötte futva követik. Hallja, hogy gyerek fut mögötte, sírós gyereklihegést hall, és egy hátitáska ugrálós zaját. Valaki, akinek még nem volna szabad egyedül mennie haza a sötétben, egyedül megy haza a sötétben. Egy hete ugyanígy volt, két hete is ugyanígy. A kisgyerek közvetlenül mögötte jött az utolsó sarokig. A fiú most sem mer hátrafordulni, most sem meri megszólítani a rémült kis kísérőt, lassítani sem mer, hiszen a másik csak akkor ijedne meg igazán. Megy, megy tehát egészséges, zavart lépéseivel, mögötte pedig rövid lábain szalad a lelki potyautas, a másik. Mylord, ön az a kamasz a félelemkörön, tizenhét évvel ezelőtt. Ez a cordonne.

Második félelemkörünk egy igazán nagy kör. Átmérője háromezer kilométer. Az ön nagyanyja hajnali sötétben siet a böszörményi utcán. Még fiatal asszony. Alvó kislányát kézen fogva vonszolja magával. A hatórás misére mennek. A nagyapáért mondatja a nagymama. A nagyapa az orosz fronton van, és régen nem írt. Természetesen nem tudják, hogy körtáncban vesznek részt mindannyian, és micsoda körtáncban! Valahol a Norvég-tengeren most úton van egy hadianyag-szállítmány Glasgow kikötőjéből Murmanszk kikötőjébe. Elsötétített teherhajók hosszú sorban, gyomrukban a szövetségesek küldeményeivel a Szovjetunió számára. Elsötétített, immár sötét erők védik őket, cirkálók, tengeralattjárók, morális fölény. Visszanézve ellenpontjukra, a böszörményi utcára, ott újabb és újabb kapuk nyílnak, és elsötétített öregasszonyok indulnak a misére. Majd csak fél hétkor világosodik. Ez a cordonne.

Harmadik példánk nincs, Mylord. Mióta hárman lettünk, ön csak a kislányát szereti, engem meg elhanyagol. Gyűrűmet nem hordja, kezemet elengedi, úgy bánik velem, mint a pestises a nem pestisessel. Az én múltamnak is vannak nyomasztó foltjai, az én dédapámat is megölték, és én is voltam félszeg és kamasz. Attól, hogy lány, még nem jobb és nem szebb. Mylord, az anyu átjön este, ön megfeledkezett a házassági évfordulónkról. Szabaduljon a cordonne-tól mára! Kérem, nagyon kérem, vigyen el engem ma táncolni!

Bővebben a könyvről: Mi is, ti is, ők is

Adatok:  A könyv fülszövege

Kemény István: Az ellenség művészete / Család, gyerekek, autó

Magvető Kiadó, 2011