A média lomjai között kotorászunk | Kovács András Péter: Médialom

Posted on 2012. január 31. kedd Szerző:

0


Írta: Tóth Zsuzsanna

Médialom - borítóAz ember ne vállalkozzon arra, hogy ír egy könyvről, ha nem ismeri az előzményeket… De kötelező-e mindent előre tudni az íróról, munkásságáról? Okos vagy inkább óvatos ember, elolvassa a fülszöveget. Nézzük, mit ír Kovács András Péter legújabb kötetéről, a Médialomról. „A Multigáz hőseinek élete látszólag szépen alakul. Csete Máté házasodik, Topor János pedig állást kap s beszédtechnika-tanárhoz jár.” Ez nyilván vonzó lenne, ha olvastam volna a Multigázt, de nem olvastam.

Viszont megfog egy jó mondat: „Ki tudhatná jobban, mi a valóság, mint az, aki manipulálja?” Ez jó, ez tetszik. Utánaböngészek a stand-up comedy által híressé lett szerzőnek is, megtudom, hogy jogász végzettségű, de leginkább Dumaszínház. Aha.

A könyv első mondata is jó: „Néha húzd meg a csavarokat. (IKEA)” Ez igen. A mi világunkból, napjainkból való szöveg. Valahogy utal arra, hogy rajtunk is múlik, összeáll-e imádott világunk, a pont-olyan-mint-másé, és juj-milyen-klassz világ. Mondhatnám, hogy végül beszippant a kissé elnagyolt, ámbátor ismerős, klisékből épülő történet, amely ügyesen összerakott anyag, fenntartja, fokozni is tudja a feszültséget. De mégiscsak kívül maradok. Hiába jók a rövid párbeszédek, pergők, frissek – no, meg persze humorosak is. Vannak jó kis mondatok benne, mint ez: „a tévé a mi búboskemencénk”. Tetszetős még az is, hogy a krimi-szál csak bujkál a történetben, s az is, ahogy a szerző könnyű kézzel keveri az extrém túlzásokat (ilyen például a mindig képtelen megoldásokat választó Józsefék csapata, tessék utánanézni) a valóság kliséivel.

Van itt minden; kiöregedett média-cápa, gátlástalanul törekvő riporternő, fenyegető maffiafőnök, brutalitás és gyöngeség, paranoia és bujaság, kihűlt és üres kapcsolatok, csillogás és árnyék, érdek, csalás, árulás, celebek, politikusok, kényszerprostitúció, kábítószer… no meg persze magánnyomozás. Csak szép, tiszta, igaz emberekből akad kevés. (Ez amúgy is hiánycikk ebben a világban.)

Amit látunk, lehetne egy megvilágosodás története is. Hősünk, Hársfalvi Győző – öregedő, önhitt, arrogáns, de még kellő kapcsolatokkal rendelkező tévésztár – egy napon belecsöppen a valóságba. Először csak pompás autójának légkondija romlik el, de kiderül, egész régi élete generálozásra szorul. Nem túl tartalmas házassága megroppan, ifjú és kellőképpen gátlástalan kollégák törnek megfakuló babérjaira, szorongatja a maffia, ráadásul némi kapuzárási pánik is elfogja. S ott tornyosul előtte egy lelkiismereti (eddig számára majdhogynem ismeretlen fogalom) kérdés, ami egy média-celebnél már önmagában is szokatlan: meddig mehet el a sztori, a show érdekben.

Kovács András Péter

Kovács András Péter

Vastag ecsettel fölvázolt figurák, karcos karakterek kavarognak a képernyőn elkoptatott, ráncosodó celeb körül – még ha KAP nem is vállalkozik mélylélektani elemzésükre. Az előző könyvből átvándorolt Topor János és Csete Máté valószínűleg a harmadik kötet felé hajózik, s útközben helyre raknak még egy-két dolgot, afféle magánnyomozó duettként. Nagyon emberi villanások és humorkák színesítik a sztorit.

Olvasmányos, könnyed stílusban megírt, szórakoztató irodalmat kapunk KAPtól. Ha mégiscsak beköszöntene az igazi tél, keressünk egy jó kis zugot, egy nagy pohár forró italt, kapcsoljuk ki a tévét, helyette olvassunk. Jó kis történetecske KAP könyve, kriminek sem utolsó. Nem feledteti ugyan a mindennapokat – főként nem, ha azokat a tévé bűvöletében éljük –, de megajándékoz a kulisszák mögötti világba pillantás izgalmával.

(A fülszöveg jelzi, hogy ez egy trilógia második kötete. Lehet, hogy el kellene olvasnom az előző meg a következő kötetet is?)

Adatok: A könyv fülszövege

Kovács András Péter: Médialom

Ulpius-ház, Dumakönyvtár sorozat, 2011.