Riedl Annamária | A romantikus vígjátékok világában ritkán találkozni olyan filmmel, ami nemcsak a szívet dobogtatja meg, de a fejet is megdolgoztatja. Paolo Genovese legújabb rendezése, a Túlagyalt randevú (Follemente) pontosan ezt teszi: humorral, érzékenységgel és meglepően pontos önreflexióval mutatja be, mi zajlik bennünk egy első találkozás pillanataiban. Elmondom, miért érdemes megnézni – akkor is, ha […]
H. Móra Éva | 2022-ben olvastam Rényi Ádám Bezzeggyerek-ét (A bezzeggyerek és más felnőttmesék). Aztán rögtön utána korábbi felnőttmeséit, az Osztálytalálkozót. Aztán megnéztem e két kötet adaptációját a 6SZÍN-ben. Aztán megnéztem még egyszer. És hiába tudtam előre, mi következik, az adott részeknél ugyanúgy sírtam, ugyanúgy nevettem. Elképzelhető, mennyire vártam a harmadik felnőttmesés kötetet – gondolom, sokadmagammal. […]
Előszó Már-már közhelyesnek számító bölcsesség, hogy nem azért válik íróvá valaki, mert olyan különleges életet kapott a sorstól, vagy mert annyi kalandban van része – íróvá az teszi az embert, hogy a leginkább hétköznapinak látszó mozzanatokban is képes felfedezni a megmunkálásra méltó alapanyagot, akár a szobrász a formátlan kőtömbben, vagy a fotós a puszta földön. […]
Bedő J. István | Vissza-visszatérő előítélet, hogy csak a komoly (véres vagy vértelen) dráma az igazi színészet próbája, pedig a színészek sokarcú doyenje szerint (talán pontosan idézem) nagyobb feladat megnevettetni az embereket, mint megríkatni. A nagyobb feladat ismét teljesítve van az Örömszülőkkel a Turay Ida Színház deszkáin. Nem hiszem, hogy a színházi szakmából sokan ismernék […]
Bedő J. István | Máli néni: tuti tipp, nem lehet vele mellényúlni. Füst Milán darabja ugyanis idestova százéves, de ugyanakkor meglepően friss. Amikor született, a színházakat, de még inkább a filmgyárakat világszerte ellepték a cukiságok, a szegény árva lány, gépírólány, stempliző gyakornok lány kétórányi tündérmeséje, a társadalmi különbségek átlépésébe oltott idill. No meg a csetlő-botló […]
Bedő J. István | Nincs egyszerű dolga annak, akinek a családjában az idős papa (mama, nagyi, dédi, bárki) elkezd bizonyos dolgok eltünedezéséről panaszkodni. Talán csak nem a helyére rakta vissza azt az izét, amit keres. Talán nem emlékszik, mit rakott le. Csupa talán… És ha a jelenség gyakrabban ismétlődik – nincs mese: szakorvosnak kell ellenőriznie: […]
Bedő J. István | Bergman-művet mutatott be a napokban a Turay Ida színház. A mű az egyén és a társadalom elvárásainak összeütközéseit mutatja meg, kihegyezve a családon belül óhatatlanul előforduló konfliktusokra. Egyesek előtt talán szépséghibának tűnik majd (ezt a megfogalmazást természetesen loptam), hogy ez a Bergman nem az a Bergman, és a konfliktus is más […]
Bedő J. István | Aki hűtlen, pórul jár – mondta már címével is Haydn népszerű vígoperája (mert ez jutott elsőként eszembe). Pedig nem egészen biztos ez. Egy komédiában fejtetőre lehet állítani a kijelentést, többszörösen is: lehet úgy taktikázni, hogy a hűtlenség ne derüljön ki, meg úgy is, hogy senki se járjon pórul. (Na, persze csak […]
Bedő J. István | Minden rossz kapcsolatról el lehet mondani: „A lényeg többnyire nagyon rövid. Egy tőmondat vagy egy egyenlet.” (Ezt a megállapítást kölcsönloptam.*) Ha ennél hosszabban mesélik el, akkor színdarab születhet belőle. Ez történt az Apróbetűs szerelem sztorijával is, és Stephen Enersen roppant szerethető darabot írt belőle. A Rózsavölgyi Szalon ráérzett arra, hogy az […]
Tóth Zsuzsanna | Nem vagyok Rejtő-rajongó, de megértem azokat, akik szeretik. Ám amikor elképzeltem színpadon, megborzongtam. Ugyanakkor érdekelt is a kérdés, lehet-e a főleg nyelvi poénokon és hihetetlen kalandokon alapuló regényekből, konkrétan A 14 karátos autóból elfogadható színházi előadást csinálni. Kénytelen vagyok lelőni a poént – sikerült. És igen, fel-felröhögtem, annak dacára, hogy nem volt […]
Bedő J. István | Rejtő Jenő legnagyobb sikerű regényeinek adaptálása színpadra/filmre mindig rém kockázatos vállalkozás, hiszen verbális őrületét deszkákra átmenteni alig-alig lehet. Nem véletlen, hogy a könyvlapokon túl, azzal egyenértékűen hatni leginkább képregényként tudott. Az a változat, amit a Városmajorban, majd a viszonylag fiatal újpesti színházban (UP Rendezvénytér) láthat a közönség, szintén ezen a nyomon […]
Bedő J. István | Csaknem hatvan évet fiatalodtam vissza az Egy szerethető nő bemutatóján. (Jól van, na, fotós főpróba volt.) Báldi Mária darabja pontosan olyan volt, mint a hatvanas évek elejének kedves zenés vígjátékai az egykori Vidám, illetve Kis Színpadon (Lásd még: Kertész Imre: Doktorkisasszony). Ügyes, fordulatos mese a három (francia) nővérről, ők az örök-hajadon, […]
Bedő J. István | Ritkán játszott darabot vett elő az Orlai csapat számára Benedek Miklós, a Riviérát. Nem nagyon van ez a kétrészes a Molnár-kánonban, nehéz is a szövegéhez a neten hozzájutni, tehát csak az általa rendezett, kész előadásra hagyatkozhat a néző is, meg a kritikus is. Címkéje szerint vígjáték a Riviéra, de azért ezen […]
Bedő J. István | Hanif Kureishi ismertsége hazánkban nem túl széles vagy mély (mindössze két könyve jelent meg magyarul), holott az ő regényéből készült Az én szép kis mosodám (1985), és 2008-ban a londoni Times rávette az 50 legnagyobb (háború utáni) brit író listájára. A Hatszín Teátrumban bemutatott Vénusz egyike Kureishi nagy sikereinek – ebből […]
Bedő J. István | Dobj be két ellenérdekű felet egy zárt térbe, és tuti, hogy az összekoccanásaik nevetést váltanak ki. Gyöngébb verzióban: kabaréjelenet lesz belőle, amit villámgyorsan el is felejtünk. Stephen Sachs nagy rutinnal oldotta meg a kérdést: a Valódi hamisítvány két figurája úgy indít, hogy abból poént poénra halmozó röhögést prognosztizálunk. De aztán mégsem. […]
Bedő J. István | Vajon miért fog meg annyira ez a kedves kétszemélyes bolondság? Talán mert majdnem mindenki találkozott már ilyen kissé lökött házas- (vagy nem házas) párral. Bár a lököttség nem egészen pontos; Bet, a lány és Al, a fiú maga tömény lúzerség. Valahol a dicső Thatcher-korszakban járhatunk, a fiú (már) elveszítette a munkáját, […]
október 3, 2025 Írta: olvassbele.com
0