Mi vár minket az életút közepén | Stephen Enersen: Apróbetűs szerelem / Rózsavölgyi Szalon

Bedő J. István |

Minden rossz kapcsolatról el lehet mondani: „A lényeg többnyire nagyon rövid. Egy tőmondat vagy egy egyenlet.” (Ezt a megállapítást kölcsönloptam.*) Ha ennél hosszabban mesélik el, akkor színdarab születhet belőle. Ez történt az Apróbetűs szerelem sztorijával is, és Stephen Enersen roppant szerethető darabot írt belőle.

A Rózsavölgyi Szalon ráérzett arra, hogy az „élet-közepi válság” szinte az egész (túl)civilizált világban általánosan felbukkanó jelenség, tehát lehet közönsége nálunk. Megszerezte (helyes!), és Ujj Mészáros Károly rendezésében (szintén igen helyes) bemutatta.

Fő(anti)hőse George, aki túl a negyvenen már torkig van a futó kalandokkal és kapcsolatokkal, noha valamilyen mértékben (nagyon? Nem: eléggé) magányos. Meglehetősen rámenős nővére mindenáron segíteni akar rajta, elhívná magához szingli barátnőit egy közös vacsorára, de George iszonyodik a várható eseményektől. Fogadást kötnek, hogy az ominózus estén bemutatja a szeretőjét – aki azonban nincs. Még. Ezért szerződtetni (felbérelni) készül egy harmincas színinövendéket, hogy játssza el a szerető szerepét. Már maga a megbízás és az előzetes egyeztető találkozás is elég guzmis és félreértésekkel terhes. Csakhogy még félig sincs kész az előélet meg a szeretői viselkedés kidolgozása, amikor váratlanul betoppan George nővére. Innentől vagy lebukás lesz, vagy szerepelni kell.

A kamaradarabot nagyon-nagyon jó csapat játssza. Meredith, a színinövendék: Petrik Andrea. Érthetően nagyon ellenszenves neki a felkínált munka („Legyen a szeretőm!”). Apránként kiderül, hogy ez nem egyéjszakás kaland, ahogy a férfi felvezeti, hanem egyvacsorás szerepjáték. Tehát legyűri a háborgását és meglehetősen sok pénzért elvállalja. Petrik már az elején nagyon nagy sebességgel halad végig a különböző érzelmeken: az üzletkötés, az alkudozás, a megegyezés szakaszain, de még jó sokáig kijut neki mindenből. Hiszen a nővér betoppanásakor improvizálnia kell, cinkosan összejátszania George-dzsal, többet nyújtania, már a szerep szerint, mint amennyi abban a negyedórában szándékában állt volna.

A játék kétharmadánál érkező Betsy/Györgyi Anna elragadóan pikírt nővér, ő is negyvenes, házasságban él, ügyvéd, és szövege hozza az ügyvédi lét ismerős sztereotípiáit. Csakhogy Meredith-nek a férfiról szóló, az előző beszélgetésekből kialakult jellemzése egy másik, lényegesen kevésbé cinikus és eléggé szimpatikus férfi alakját rajzolják ki – akit ő nem ismert (hát persze). Betsy ellenszenves alapállását Györgyi finoman fordítja át rokonszenvbe, hangja, arckifejezése megváltozik, szinte barátnővé fogadja a lányt.

Egy kis mellékalakot Enersen észrevehetővé formált. Josh is szerepet játszik, védelmezőként, M. párjaként kíséri a „munkatárgyalásra” a lányt, de ez sem igaz, valójában osztálytársa Meredith-nek. Azzal a gesztussal, hogy minden frissen hallott idegen szót feljegyez („hogy gazdagítsam a szókincsem”), komoly ziccert kap. Kovács Máté játssza, és emlékezetessé válik.

Schmied Zoltán számára George nem csupán az élet-közepi válsággal küzdő férfi alakja. A lány szerepének kialakítása során egyre több jellem- és viselkedés-sallang hull le az újságíró alakjáról. (Bár a szakmáját illetően még kétkedhetnénk is, olyan nehezen fogalmazza meg, hogy mire is szerződtetné Meredith-t.) Mégis teljesen hihetővé válik a rámenősség, az elkedvetlenedés, az alkudozás, a veszekedések és kiengesztelések során, hogy ezt a pasit a szinte Leporelló-i lista után mégiscsak megérinti a lány. Attól, hogy kibeszélik a saját nyavalyáikat és kiszedik a másikból az övéit, őszintébbek lesznek – mint még talán senki mással.

A leegyszerűsített díszlet Enyvvári Péter munkája, a jelmezeket Kiss Fabióla tervezte – jellemet rajzol Betsy fekete, mindenkitől távolságtartást követelő fekete nadrágkosztümje, és különösen szellemes Petrik sokrétegű „felkészülő ruhája”, amit csak azért húz magára, hogy ne lehessen letapizni.

A Rózsavölgyi nem igazán előnyös terében szinte minden néző kap valamit a csatározásból. A képek azonban aligha tudják rögzíteni a legjobbat: azokat a hosszú pillanatokat, amikor Petrik vagy Györgyi csupán arcjátékkal reagál az elhangzottakra, és csak pici rezdülésekkel jelzi, hogy várja, a partner vajon mivel riposztozik.

Az eredeti cím (kis kezdőbetűvel írva) lower case – vagyis kisbetűs, kurrens. (Nyomdász múltúak tudják, grafikusok használják.) De a szójátékos ötlet jelenti azt is: nem túl fontos ügy. A fordító (és dramaturg) Baráthy György ezt szellemesen adta vissza, ahogy az egész mű magyarítása is igen jól sikerült.

*A kölcsönlopott mondat Karinthy Ferenctől való, a Dunakanyar Kávéfőző–Vendég szópárbajából. Ott szintén ilyen korú a férfi is, a nő is, és az apránként kialakuló őszinteség ott is kölcsönös rokonszenvhez vezet. De Enersen aligha tudott KF művéről. Szóval egyre megy, hogy amerikai vagy magyar a darab. Csak jó.

Fotók: Kallus György

Stephen Enersen: Apróbetűs szerelem
(magyarországi bemutató)
Rendező: Ujj Mészáros Károly

Szereplők:
Schmied Zoltán (George),
Petrik Andrea (Meredith),
Györgyi Anna (Betsy),
Kovács Máté (Josh)

Fordító-dramaturg: Baráthy György
Díszlet: Enyvvári Péter,
Jelmez: Kiss Fabióla