Létezés, emlék és pirulás | Szép versek 2022

Tóth Zsuzsanna |

Emlékszem, valamikor a Szép versek megjelenése valóságos szenzáció volt. Azon frissiben, melegében, egy éjszaka alatt végigolvasta az ember a kötetet. Igaz, kicsit más helyzetben volt a költészet, mint manapság, más volt a világ, kevesebb inger ért minket. Ma pironkodva vallom be, már nem okoz akkora izgalmat, noha most is azon nyomban nekiestem – lám mégis eltelt pár hónap, amikor a végére értem a 2022-es válogatásnak.

Azon is elgondolkodtam, hogy miért volt régebben nagyobb jelentősége a lírának, miközben meggyőződésem, hogy ma is az egyik legizgalmasabb reflexió a világra. Meglehet, hogy valójában nem is volt, csak abban a közegben, ahol éltem. (Ennek apropóján; évek óta még a szerzői fényképeket is hiányolom, noha manapság csak be kell írni egy nevet, és a netről azonnal megkapjuk a portrékat.) Mégis, mi lehet az oka, hogy a költészet máshogy fontos ma, mint valamikor – még azoknak is, akiknek régebben egyértelműen az volt? Igaz-e ez, vagy csak valamiféle nosztalgia munkál bennem? Hányan olvasnak mindennap verset manapság? Még szerencse, hogy bizonyos közösségi oldalak olyan maradiak, hogy gyakran fel-felbukkannak lírai alkotások is a hírfolyamban.

De hagyjuk az elmélkedést, nézzük a kötetet. A 2022-es antológiát Szegő János állította össze – az elmúlt években megjelent versekből, s lám, milyen sok jó nevű orgánum sorakozik a verseket megjelentetők listájában! – Kántor Péter emlékének ajánlva. A szerzők és az általuk írott versek világa olyan színes, amennyire eltérőek az egyéni látásmódok, stílusok, a költői eszközhasználat. Nyilván ugyanilyen mód szélesíti a skálát, hogy a hazai szerzők mellett határon túli magyar ajkúakat is találunk, ráadásul az életkor is rendkívül változatos. Noha nem vagyok bennfentes, nem ismerem, milyen szempontok vezérelték a válogatót, gyanítom, hogy a közérzeti érzékenység legalább annyira fontos volt, mint a kiforrott alkotás maga. Mert a versek többsége erőteljesen szól a társadalomról, amiben megszületett.

„elzúgtak újra választásaink maradtak a gengszterek és a birka nép s a rezignált kétely miként / van ez a demokrácia ősidők óta kitalálva…” (Aczél Géza: árvaház)
„hírportálokat posztokat, kommenteket / újabban kockázatos olvasni, / ugyanis a véleményvírusok / a szem nyálkahártyáján keresztül / bejutnak a szervezetbe, / és tüske alakú ideológiamolekuláikkal az agyat támadják.” (Jenei Gyula: Légszomj 3.)
„Hazugságokból épül fel a világ.” (Vörös István: Alig-alig)

A rögzített élményeket leíró sorokban bujkáló témaként jelenik meg a Covid-szorongás, a bezártság, valaminek az elvesztése. Hogy csak egy-két példát említsek, leképeződnek Erdős Virág ételfutáros emlékei: „Egy biciklis – aki én vagyok – keresztülhajt egy maszkon.” (44 gondolatébresztő látvány) És megjelenik a lezárás megszokása, elfogadása is: „A karanténban, köszönöm, elvagyok. / Mint mások, kik az életüket élik.” (Sajó László: Idős, krónikus ballada)

De olyan erős kérdések is verssé fogalmazódnak, mint például a nők elleni erőszak.

„És vannak még nők, akiknek alkarján félig szívott / szivarcsikket nyomnak el, akikbe a lágy részeken / csontozókést mártanak, akiknek fejét a betonfalba / döngölik. Olykor még az újság is megírja, ha éppen / úgy hozza a helyzet: megint egy nőt félholtra vertek.” (Molnár H. Magor: Rúzs)

Találunk a kötetben sokak által ismert költőket – olyan versekkel, amelyek épp friss köteteikben olvashatók; vannak kevésbé ismertek, akikkel jó találkozni, ízlelgetni lehet a sokféle magánéleti helyzet lenyomatait. Ezekből is szemezgethetnénk, de legyen elég László Noémi egy mondata: „Itt megtörtént a létezés velem.” (Bogárlábon)

A személyes élmények, érzések megfogalmazásai között találtam persze olyat is, amelyet totálisan magánügynek ítéltem, és költőiségük is hagyott bennem kérdőjeleket – de a sok remekbe szabott alkotás mellett ezek talán csak egy számomra idegen hangot képviselnek. De vannak üdítő kivételek is.

„Most úgy aludj, hogy azt se tudd, / alszol-e, vagy alvásod csak annak / az álma, aki álmatlanságában / arra kérte az isteneket, hogy legalább / álmodja azt, hogy alszik. Aztán képzeld / el, hogy mostantól csak az ő / álmában létezel.” (G. István László: Második altató)

Sajnálom, hogy csak most értem a végére a kötetnek – de talán éppen azért, mert nem könnyű egyvégtében olvasni, és vissza-vissza is tér az ember egy-egy szöveghez. Mert mindig máshogy visszhangzik bennünk a vers, ahogy maga az élet is. S néha a találkozások után csak lassan érnek be mondatok, érzések, gondolatok.

„a bálna szomorú / tömör mint önmaga / testével egy anyag / a bálna bánata // hajóról nézik őt / hal bőrén mennyi heg / a bálna énekét / senki se fejti meg” (Tóth Krisztina: Bálnadal)

Szép versek 2022 (Szerkesztette: Szegő János)
Magvető Kiadó, Budapest, 2022
400 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 3199 Ft,
e-könyv változat 2799 Ft
ISBN 977 058 637 8220 (papír)
ISBN 977 058 637 8220 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A nagy múltú antológia az elmúlt egy év folyóiratterméséből válogatja ki a legszebb verseket.