Browsing All posts tagged under »memoár«

Viszonylag derűsebb szakaszok | Devecseriné Guthi Erzsébet: Búvópatak

augusztus 26, 2024 Írta:

0

D. Magyari Imre | Kamaszkori Karinthy-rajongásom lehet az oka, hogy nagyon vártam Devecseriné Guthi Erzsébet könyvét. Annak idején, gimnazistaként, a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben eléggé beleolvastam magam az életműbe és a „szakirodalomba” (Devecseri, Déry, Karinthy Ferenc, Kosztolányiné), de ez a visszaemlékezés – meg Németh Andor Egy foglalt páholy története című regénye – valahogy kimaradt. Valamiért […]

Devecseriné Guthi Erzsébet: Búvópatak (részlet)

augusztus 26, 2024 Írta:

0

Férjem mindig zokszó nélkül viselt el mindent. A saját személyét illetően nagyon is igénytelen volt; néha szerettem volna, ha követelőbb az élettel szemben, az talán más magatartásra bírja, akkor talán kedvezőbb eredményeket ért volna el. Lehetséges-e, hogy őt az egyre súlyosbodó körülmények nem érintették olyan érzékenyen? Viselkedéséből erre lehetett következtetni. Soha semmilyen alkalomból nem hallottam […]

»Én szeretem a jó modort« | Vajda Katalin: Maradok tisztelettel, Benedek Miklós

május 22, 2024 Írta:

0

H. Móra Éva |  Igazi úriember, amolyan régi vágású. Ez az első gondolatom, amikor Benedek Miklós alakját, játékát felidézem magamban – s ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül. Ezért is telitalálat a borítófotó: a művész szuggesztíven néz ránk, jellegzetes fej- és testtartásával, nyakkendősen, kalapban – bár ez a félrecsapott kalap a pesti kabaré, a kuplék, az […]

Vajda Katalin: Maradok tisztelettel, Benedek Miklós (részlet)

május 22, 2024 Írta:

0

ELŐSZÓ Soha nem voltam kórházban, kivéve gyerekkoromban a mandulaműtétem és az ál-vakbél operációm. Beteg is ritkán, előadás sose maradt el miattam, nem egyszer játszottam nagy lázzal az Orfeumot. Igaz, volt egy gyerekkori asztmám, amit kihevertem, de mostanában valahogy visszaszállingózott. Kétszer ájultam el az ötven év alatt. Egyszer a Fészekben még fiatalon, amikor Évával, a feleségemmel […]

Ahol a múlt jobb a jelennél | Zarifa Adiba: Zenével a szabadságért

augusztus 22, 2022 Írta:

0

Fazekas Erzsébet | Címével ellentétben ebben a könyvben nem a muzsikálás, a zene felszabadító ereje révén vívott szabadságharcról olvashatunk. Nem az elérhető remélt állapotról vagy az odáig vezető lehetséges (nyilván rögös) útról. Az olykor mérhetetlenül zavaros, nagyon regényesen előadott események középpontjában nem a zene áll. Az időben sokat ugráló történet elején fontos helyet foglal el […]

A saját út | Marianne Fillenz: Temesvártól Új-Zélandig

február 16, 2022 Írta:

0

H. Móra Éva | Mi indíthatta a fordítót, Schmal Alexandrát arra, hogy egy hazánkban ismeretlen tudós emlékiratait ismertté tegye számunkra? Többek között az, hogy a társadalmunkban – sőt Európa más társadalmaiban is – egyik központi kérdéssé vált nemzeti identitástudat mintegy ellenpéldájaként felmutasson egy olyan életmodellt, amely máshova helyezi a hangsúlyt. Saját útjának megtalálására, majd a […]

Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései (részlet)

január 11, 2022 Írta:

0

Praznovszky Mihály előszavából … Mauks Ilona Visszaemlékezéseiben négy olyan réteget is találunk, amelyek újabb olvasati lehetőségeket jelentenek. Az első az ifjúkor története, amelyben egy vidéki köznemesi família világa bontakozik ki. Kapcsolatok családon belül és családok között, a művelődés lehetőségei (olvasás), a hivatalnokoskodás esetei, egy kisváros (a megyeszékhely, Balassagyarmat) belső világa: fiatal urak és hölgyek, flörtök […]

Nem »csatolt rész«! | Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései

január 11, 2022 Írta:

1

H. Móra Éva |  Írófeleség… de furcsa szó. Pedig ezen a gyűjtőnéven emlegetjük őket legtöbbször, mintha valóban csak oldalbordái, „csatolt részei” lennének nagy íróinknak-költőinknek. Jó, egyikről-másikról bekerült a köztudatba még néhány dolog, Mauks Ilonáról például az, hogy kétszer is feleségül vette őt az író. De csodálkoztunk ezen, amikor tanultuk az iskolában! Ám aztán átsiklunk e […]

Elfeledett tanúságtétel | Nyíri János: Madárország

február 9, 2021 Írta:

0

K A R A N T É N K Ö N Y V E S P O L C kistibi | A Madárország zseniális és elfeledett regény. Története tipikusan magyar. Hadd mutassak két párhuzamos könyv-sorsot. Füst Milán remeke, A feleségem története 1942-ben jelent meg – visszhang nélkül. Néhány év múlva franciára fordították. Világsiker lett belőle, […]

Nyíri János: Madárország (részlet)

február 9, 2021 Írta:

0

Madárország Nyugatról hullámzó hegy szőlős oldala ereszkedik lustán a völgybe. A hegy délnek fordul, arra hömpölyög tovább, lábánál bölcsőbe ölelve a falut, Oszút. Kicsi voltam, sehogy sem tudtam elképzelni, hogy a múlt énelőttem akár egy nappal is előbb létezett volna, pedig minden felnőtt azt mondta, hogy a világot hat nap alatt teremtették. Meg azt is, […]

Az elszászi libalegelőtől a londoni Emirates stadionig | Arsène Wenger: Életem piros-fehérben

január 24, 2021 Írta:

0

Pál Attila | A futball minden: játék, szenvedély, szórakozás, munka, kenyérkereset, küzdelem, üzlet – azaz maga az élet. Legalábbis azok számára, akiket mindennél jobban elbűvöl a labda pattogása a gyepen, a hálót érő bőrgolyó összetéveszthetetlen hangja, a gól öröme, a győzelem, a bajnoki vagy más trófea megszerzésének mámora, a szurkolók tízezreinek tomboló biztatása, amely erőt […]

Arsène Wenger: Életem piros-fehérben (részlet)

január 24, 2021 Írta:

0

2018. május 13-án hagytam el az Arsenalt. Huszonkét évig a klub tette ki az életem: a szenvedélyemet, a szüntelen elfoglaltságomat jelentette. Az Arsenalnak köszönhetően úgy gyakorolhattam az edzői hivatást, ahogy mindig is akartam: hatással lehettem játékosok életére, kialakíthattam egy játékstílust, és szép győzelmekben volt részem. Akkora szabadságot és mozgásteret kaptam, amekkora egy edzőnek ma már […]

Léner Péter: Bodrogi (előzetes, részlet)

április 21, 2020 Írta:

1

Minden éjjel színházról álmodom: rendezek, színészekkel, kellékessel beszélgetek, próbát nézek. Ötven évet a tudatalattimba dugtam: éjszakai vetítés. Házakat, embereket, történeteket, bármit el kell tudni engedni. Éljék tovább az életüket, ahogy engedik nekik, és ahogy tudják. Nappal meg írom az emlékeimet. Ugyanazt élem át az íróasztalnál, mint veletek – színpadon, öltözőben, a szobámban. A színházzal, a […]

Hol kezdődik, hol ér véget a Pokol | Levan Berdzenisvili: Szent sötétség

április 17, 2020 Írta:

0

Bedő J. István | Nos, igen, ez a közelmúltban megjelent könyv nem hagyta magát, hogy írjak róla. Levan Berdzenisvili történeteit az hitelesíti, hogy szerzője a nyolcvanas évek derekán került kényszermunkatáborba – köznyelven a gulágra. Ma már szinte glóriás a gorbacsovi éra, pedig mielőtt teljesen felszámolták volna a táborok intézményét, azért még küldtek oda – a […]

Kovács András: A szerencse fia (részlet)

január 27, 2017 Írta:

0

81 éve jöttem el kilencévesen szülőfalumból, az erdélyi dombok közé bújó, akkoriban 6-700 lakost számláló Kidéből, és jutottam be Kolozsvárra, második szülőhelyemre. Nekem ugyanis több szülőhelyet adott a sors. Kolozsvárt ismerkedtem meg a városi élettel, az emeletes házakkal, aszfaltos utcákkal, mozikkal, színházakkal, de villamos nem járt a részben dombokra épült második szülőhelyemen. Ilyet csak 1944-ben láttam, […]

Egy őszinte ember életének epizódjai | Kovács András: A szerencse fia

január 27, 2017 Írta:

0

Erdélyi Z. Ágnes | Amikor az újrainduló magyar filmgyártás kapcsán a dramaturgia frissen kinevezett fiatal vezetőjével, Kovács Andrással találkozik a Rákosi-korszak nagy hatalmú kultúrairányítója, a szocialista realiz­mus­nak egyeduralmat követelő pártember, Révai József – elcsodálkozik: hogyhogy szemüveges, bajusz­talan, és mégis népi kollégista? Ez a pillanatfelvétel nagyon pontosan világítja meg az egész korszakot, de Kovács András személyiségét, […]

Működteti a WordPress.com.