Egy őszinte ember életének epizódjai | Kovács András: A szerencse fia

Posted on 2017. január 27. péntek Szerző:

0


kovacsa_a-szerencse-fia-bor240Erdélyi Z. Ágnes |

Amikor az újrainduló magyar filmgyártás kapcsán a dramaturgia frissen kinevezett fiatal vezetőjével, Kovács Andrással találkozik a Rákosi-korszak nagy hatalmú kultúrairányítója, a szocialista realiz­mus­nak egyeduralmat követelő pártember, Révai József – elcsodálkozik: hogyhogy szemüveges, bajusz­talan, és mégis népi kollégista?

Ez a pillanatfelvétel nagyon pontosan világítja meg az egész korszakot, de Kovács András személyiségét, attitűdjét még inkább. Ő ugyanis soha nem lett zászlója egyetlen irányzatnak sem, sem a népieknek, sem az urbánusoknak, a 20. századi történelem nagy fordulópontjain sem ragadta magával semmilyen később korrigálandó indulat, tudott egyszerre a középpontban és a háttérben működni, jókor elrejteni és jókor kinyilvánítani gondolatait, meggyőződését. Itt volt az ideje, hogy hosszú élete eseményeit, emlékeit, titkait könyvben ossza meg velünk, és ez most meg is történt, A szerencse fia című kötetben, amelyet a Kossuth Kiadó jelentetett meg 2016 vége felé.

A 92 éves Kovács András maga is ott volt a könyvbemutatón, hosszasan válaszolgatott a kérdésekre, nem látszott rajta fáradtság, inkább jóleső elégedettség. Lehet is: végigélte majdnem a teljes huszadik századot, nem árulta el egyszer sem önmagát, megvalósította művészi elképzeléseit, és jelentős egyénisége lett a magyar filmművészetnek.

Milyen jó, hogy sorra jelennek meg a hasonló memoárok! Nemrég Makk Károlyé, a Szeretni kell!, aztán a Törőcsik Marival folytatott beszélgetések, és most Kovács András is, mind-mind a magyar film alig ismert aranykorát jeleníti meg érzékletesen. Kellenének nagyon az ilyenek, mert filmtörténetírásban egyedül Gelencsér Gábor foglalkozik tudományos igényű munkáiban és egyetemi előadásaiban azzal a korszakkal, ami a magyar film világszerte elismertségét és hírnevét megteremtette. És változatlanul él a kérdés, amit már Makk Károly kapcsán is feltettem: miért, hogy bármelyik külföldi művészfilmet hamarabb meg tudom szerezni áruházban vagy interneten, mint a magyar film klasszikusait? Miért nem lehet Kovács András összes filmjét megvásárolni, ha éppen arra támadnak kedvem, hogy megnézzem a Záport (1960), vagy A vörös grófnőt (1985)? Miért nem tanítják az iskolákban a magyar film történetét? Nem ugyanolyan fontos része kultúránknak, mint az irodalom?

Hideg napok (1966), Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Szilágyi Tibor, Szirtes Ádám

Hideg napok (1966), Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Szilágyi Tibor, Szirtes Ádám

Ráadásul Kovács Andrásról nagyon keveset tudhatnak a mai fiatalok, hiszen amennyire aktív volt valaha a közéletben, annyira visszahúzódott az elmúlt években. Mialatt természetesen tele volt tervekkel, ötletekkel, csak egyikből sem lett semmi. Szerencsére megírta ezt a könyvet. Ez talán majd újra ráirányítja a figyelmet, hiszen filmjei valamikor a legfontosabbak közé tartoztak, és a legjobbak mit sem vesztettek művészi erejükből vagy aktualitásukból.

A hatvanas években egyformán tele voltak a lapok Jancsó Miklós és Kovács András nevével. Ők az első nagy generáció tagjai. A Szegénylegények (1965) verte hullámok épphogy elültek, már jött is a Hideg napok (1966), szembenézésre késztetve a közönséget az 1942-ben történt, sokáig elhallgatott újvidéki vérengzéssel.

Korábban a Nehéz emberek (1964) borzolta a kedélyeket, amelyben feltalálók meséltek arról, mennyi bürokratikus nehézségbe ütköznek, hogy találmányukat célba juttassák. A Falak (1968) az értelmiség előtt álló kérdéseket boncolgatta rendkívül izgalmasan, egyáltalán, lehetővé tette, hogy szóba kerüljenek az akkori társadalmat körülvevő falak, a fiatalságra különösen figyelő Kovácsot pedig a 68-as diáklázadások, a fiatalság helykeresése és a berobbanó beatkorszak kérdései ihlették a Staféta (1970) című rendhagyó játékfilm, vagy az Extázis 7-től 10-ig című dokumentumfilm leforgatására.

Falak (1968), Gábor Miklós, Latinovits Zoltán

Falak (1968), Gábor Miklós, Latinovits Zoltán

Ha csak ennyit ismernénk Kovács életművéből, meg lehetnénk győződve arról, a rendező tősgyökeres budapesti értelmiségi. Könyve azonban másról árulkodik. Kovács András egy eldugott, hegyektől körülvett, mesebeli erdélyi faluban, Kidén töltötte gyerekéveit, s hogy még ma is milyen elevenen él benne az ottani közösség, arról több megjegyzése is árulkodik. Leírása is nagyon érzékletesen eleveníti meg a soknemzetiségű kis falu életét, szerteágazó családja anekdotáit. Kilencévesen kerül Kolozsvárra, akkor lát először mozit is. Nyitott, minden iránt érdeklődő fiú, de mindenről megvan a saját véleménye. Nem kerül az akkor divatos, „fehér telefonos” giccsfilmek bűvkörébe, a Magyar Út folyóiratban Szíj Rezső filmkritikáit olvasva pedig úgy érzi, nincs egyedül. Hadiérettségizik, a háború végi zűrzavarban ingyen vonattal jut el Budapestre 1944-ben, és ezt tekinti harmadik szülővárosának.

A vörös grófnő (1984), Básti Juli, Bács Ferenc

A vörös grófnő (1984), Básti Juli, Bács Ferenc

Népi kollégista lesz, majd a kollégium vezetője, később a filmgyári dramaturgia vezetője akkor, amikor ezt a foglalkozást még az anyakönyvvezető sem ismeri, nem is akarja összeadni őt Gabival, majdani feleségével. Olyan filmek megszületésénél bábáskodik, mint a Körhinta, a Ház a sziklák alatt, a Bakaruhában, segít elindítani a pályán Soós Imrét. Aztán a pártvezetés mást gondol, megszüntetik a dramaturgiát, Kovács pedig forgatásokra jár, hogy a szamárlétra aljától kezdve tanulja a rendezői mesterséget. Első filmje, a Zápor kiszemelt rendezője, Keleti Márton az utolsó pillanatban beteg lett, őt bízták meg a megrendezésével. Ahogy mondani szokták, a többi már történelem. Rendezői pályája során kapcsolatba került számos világhírű művésszel Gérard Philipe-től Jean Cocteau-ig, Chagalltól Tennessee Williamsig, a magyar nagyok közül pedig Balázs Bélával, Szőts Istvánnal, Kallós Zoltánnal. És hogy a pletykák kedvelői se maradjanak élmények nélkül, tudomást szerezhetünk egy futó szerelemről Szemes Marival és egy majdnem kalandról Bara Margittal.

Kovács András szűkszavú, szemérmes és szerény. Nem nagyítja fel a tényeket, tárgyilagosan ragaszkodik hozzájuk. Vezető pozícióival soha nem élt vissza, bejárta a fél világot, díjak özönét söpörte be. De ezekkel nem dicsekszik, arra viszont érezhetően büszke, mennyi prominens művésszel tudott szót váltani az évtizedek során. Ugyanannyira nyitott és szókimondó, mint egész életében volt. Nem akar megfelelni senkinek, csak a saját elveinek. Nem csoda, hogy – bár megpróbálta –, nem tudott beleilleszkedni a mai, más szemléletű filmkészítői világba. A szerencse – ahogy írja – mindazonáltal végigkísérte életét: többször keltették halálhírét, egy szerencse folytán került el a faluból, s indult neki a nagyvilágnak, szerencse folytán találkozott élete szerelmével, feleségével, akivel 65 éve élnek együtt, szerencse folytán kerültek egy hatos lakáscserével annak idején lakásukba, szerencse folytán találták meg idős koruk kedvenc tartózkodási helyét, egy balatoni házat. Csak kívánhatjuk, hogy ez a szerencse legyen kitartó további évekre és könyvekre is.

Kovács András, a pályakezdő rendező

Kovács András, a pályakezdő rendező

A Filmkultúra interjúja a rendezővel

Kovács András: A szerencse fia
Epizódok egy filmrendező életéből
Kossuth Kiadó, Budapest, 2016
208 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft,
kedvezményes webshop ár 2390 Ft
ISBN 978 963 098 6540

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Hideg napok, Falak, Nehéz emberek. Csupán néhány cím a hatvanas évekből, amikor a filmművészet viharos gyorsasággal és sikerrel közügy lett Magyarországon. Mindhárom az 1925-ben Erdélyben született Kovács András filmje, aki vezető dramaturgként, rendezőként, egy nagy filmes nemzedék egyik „motorjaként” remekművek egész sorának volt bábája.

Visszatekintő kötetében mesél az erdélyi szülőfalu különös világáról, a békés, majd háborús kolozsvári évekről, a Pestre kerülés viszontagságairól, a filmgyár rejtelmeiről, forgatásokról és fesztiválokról, szerelmekről s nem utolsó sorban olyan kollégákról, pályatársakról, mint Jancsó Miklós, Bacsó Péter, Páger Antal, Törőcsik Mari, Bara Margit