| 1 | 1971. április 2-án találkoztam először Franz Stangllal, abban az apró helyiségben, melyben rendesen a düsseldorfi börtönt felkereső jogászok várakoztak vagy pihentek. A helyiség pont akkora volt, mint a börtön új szárnyának cellái, egy ilyen cellában raboskodott Stangl is. Az ablak rácsos, a sivár, kövezett börtönudvarra néz, és a berendezés is ugyanabból a […]
március 14, 2014 Írta: olvassbele
Bodó Viktória Booklány | Mindannyian emberek vagyunk. Ez nem felmentés, puszta tény. Olykor rettenetes tény, de előbb-utóbb mindannyiunknak rá kell ébrednünk, hogy a romantikus, felemelő ábránd az ember alapvető jóságáról nem más, mint költői túlzás, a kiválasztott kevesek tulajdonsága. Az ember alapvetően önző, gyakran aljas, félelemből vagy érdekből pedig mindig könnyebb becsuknia a szemét, mint […]
július 5, 2013 Írta: olvassbele
1943. szeptember A lányok a Waschraum ajtajában tolonganak, néhányan kihozzák a lavórt és a ruhát az udvarra. Padokat, emeletes ágyakhoz való létrákat aprítanak föl, mindent, ami kéznél van. A kályha nem győzi megmelegíteni az összes vizet, hideg vízben mosunk. A pocsolyák, a szennyes kupacok között, az ágyakon, a folyosókon, bárhol, ahol egy kis hely van, […]
július 5, 2013 Írta: olvassbele
Írta: Cserhalmi Imre A cseh zsidó kislány a terezíni gettóban Sienkiewicz: Quo vadisát olvassa. És ő, az üldözött így kommentálja raboskodásának harmadik évében az olvasmányélményét: „Szörnyű volt a keresztényüldözés.” Például ezért, a véres történelmi pillanatokban is patyolattisztán maradt gyermeki igazságérzet láttán nehéz erről a könyvről recenziót írni. Nem az a nehéz, hogy az embernek már […]
március 14, 2014 Írta: olvassbele
0