Browsing All posts tagged under »II._világháború«

A Don-parti vész | Nemeskürty István: Rekviem egy hadseregért

augusztus 20, 2016 Írta:

0

Bogárdi Iván |   Nagy-Magyarország (irredenta hangokat visszaidéző) térképe díszeleg az autók szélvédőjén, az emléktárgy-árusok kirakatában és néhány politikus irodájának falán is, konferenciákat rendeznek a trianoni béke igazságtalanságáról. Elkerülhetetlen, hogy leemeljük a könyvespolcról Nemeskürty István 1972-es könyvét: a Rekviem egy hadseregért címűt. Hat kiadást ért meg a Magvetőnél, valamelyik csak megvan otthon. Megjelenésekor a mű […]

Nemeskürty István: Rekviem egy hadseregért (részlet)

augusztus 20, 2016 Írta:

0

A tizenharmadik nap Január huszonnegyedike, vasárnap. Szűkszavú bejegyzés a hadsereg-parancsnokság naplójában: „A magyar hadsereg a mai napon 12 órakor kivált az arcvonalból.” Vége. Vége az értelmetlen vérontásnak. Akik eddig túlélték, most már talán életben maradnak. A 2. magyar hadsereg megsemmisült. Az otthoni sajtó csupa kellemes hírt közöl: szombaton este kívánsághangverseny volt a Magyar Művelődés Házában […]

Zimándi Pius István (1909–1973)

február 5, 2016 Írta:

0

Jászóvári premontrei kanonok, legendás tanár és irodalomtörténész Zimándi Pius István a mai Szerbia területén, Bezdánban született. Szülei mindketten dunai svábok. Zimándi (Zillich) István a kalocsai jezsuita gimnáziumban érettségizett, 1929-ben Gödöllőn belépett a Jászóvári Premontrei Kanonokrendbe, ahol teológiai képzést kapott. A Pázmány Péter Tudományegyetem magyar szakán végzett, Horváth János tanítványa, Rónay György és Thurzó Gábor barátja […]

Akarom tudni, én mit tettem volna? | Zimándi Pius István: Egy év története naplójegyzetekben

február 5, 2016 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány | A Tények és tanúk sorozat második darabja, Zimándi Pius István naplója, mely a második világháború alatt született, nagyon különös látlelet. Kezdődik azzal a nappal, amikor a németek megszállták az országot, s véget ér egy év múlva. Semmivel sem kevésbé érdekes, mint az első, a Réz Pál visszaemlékezéseit, Parti Nagy Lajossal folytatott […]

Szivar és whiskey | Ungvári Tamás: Hemingway háborúja

március 21, 2015 Írta:

0

Tóth Gergely | Az embert bármikor elragadhatják a kalandok, csak jókor kell lenni jó helyen. Ez a közhelyszerű szabály kap újabb bizonyítást Ungvári Tamás regényében, amikor névtelen főhősünket – akit az olvasó így akaratlanul is az íróval azonosít, nyilván szándékosan – a kissé elhúzódó egyetemi tanulmányai finanszírozására vállalt mosogatói és pincéri munka gyakorlása közben megszólítja […]

A közös emlékezet múzeuma | Vaszilij Grosszman: Élet és Sors

május 19, 2014 Írta:

0

Vámos Miklós | Legyen egy olyan törvény, hogy aki gyűlölettel üzérkedik, azt minden további nélkül kigolyózzuk a klubból. Gyűjtsek aláírást? Á, inkább hallgassatok ide. „Aki azt hiszi, hogy tökéletesen mentes a gyűlölettől, annak benyalok!” – idézet 1978-ból, egy Carl keresztnevű műfordítótól. Jugoszláv hontalanként tengette életét Párizsban, véle kegyetlen hazája nyelveiből fordított franciára. Állította, tudja, miről […]

Egy nemzetvédő könyvről | Kádár Gábor, Vági Zoltán: A végső döntés

szeptember 4, 2013 Írta:

0

Cserhalmi Imre Nem tudom szerepelt-e valaha is tankönyvben Petőfi Sándornak ez a mondata: „…miért üldözitek ti a zsidókat, hogy meritek őket itt üldözni minálunk?” Vagy Vörösmarty Mihályé: „Az egyenlőség és testvériség áldásai csak egy népet hagytak észrevétlenül: a szenvedéseiben örök zsidót.” Mindkét mondat keserűségből született, mert 1848-ban – idézem e könyvből – „A március 15-ét […]