Valódi nemesség | Benkő László: A spanyol grófnő

Posted on 2013. július 19. péntek Szerző:

0


Benkő_Aspanyol-grófnő-bor180Írta: paddington

A beépített erkölcsi iránytű akkor is jó irányba mutat, ha az embernek nincsenek előzetes információi, sőt a környezete mindent megtesz annak érdekében, hogy a tényeket minél nagyobb ködbe burkolja. Ez a legfontosabb üzenete Benkő László nemrégiben megjelent regényének, A spanyol grófnőnek. Közben azon is elgondolkodhatunk, hogy egy kicsit szabad-e, kell-e engedni a sötét oldalnak annak érdekében, hogy nagyon sokat segíthessünk a valóban rászoruló érdemeseknek.

Benkő László nem kezdő író, ám kénytelen vagyok bevallani, hogy még egyetlen könyvét sem olvastam korábban. Pedig féltucatnyi történelmi regénye mellett több mint húsz romantikus regényt is írt különféle női álneveken az internet tanúsága szerint. Bizton állítom, nem ez volt az utolsó regény, amit elolvastam tőle.

A főhős, Elena Morante közvetlenül az első világháború után látja meg a napvilágot, egy ékszer­keres­kedőként jómódban élő spanyol gróf lányaként. Ifjúkorát egy zárda védett világában tölti, majd apja – már a spanyol polgárháború idején – üzleti érdekből Olaszországba küldi őt egy üzlettársával. A sármos talján már korábban is járt Sevillában, ennek gyümölcse egy gyermek, akit szülei elvesznek Elenától. A grófnő életének egyik fő mozgatórugója ettől kezdve az, hogy felkutassa gyermekét.

A harmincas évek végén, de még a világháború kitörése előtt Elena egy különös olasz szigetre kerül, ahol a magányos villában, amely otthonává válik, található egy trezorterem is. A trezorban pedig fasiszták és nácik kincseit éppúgy őrzik, mint menekülni kényszerülő zsidók vagyonát.

Elena condesa/contessa tökéletesen tapasztalatlan a világ dolgaiban, naiv kislány, aki eleinte nehezen igazodik el az igazság és hazugság hálójában, nehezen találja a helyét ebben a furcsa világban. Férje, aki még az esküvőre is nehezen szánta el magát, elhanyagolja. Nem csoda hát, hogy örömmel veszi a szigetre egyre gyakrabban ellátogató fiatal német tiszt kedvességét. A valódi életről mit sem tudó lány számára csak kedves és kevésbé kellemes emberek léteznek, a háborúról is csak annyit tud, hogy sok szenvedést okoz. Fogalma sincs azonban arról, ki és miért harcol ezen vagy azon az oldalon. Gondolkodás nélkül elfogadja, amit mondanak neki. Akkor is, amikor a szüleiről vagy a kislányáról érkeznek hírek.

A háború kitörése azonban, ha lassan is, de megváltoztatja a grófnő és a világ viszonyát. Szembe­sülve azzal, hogy – látszólag – védett mikrokozmoszán kívül rettenetes dolgok történnek, Elena nem habozik, amikor menekülteket, sőt árva zsidó gyerekeket kell bújtatnia. A naiv lányból önfeláldozó és a vakmerőségig bátor asszony lesz, aki anyatigrisként harcol a gyerekekért, akiknek biztonságát, nevelését magára vállalta.

A condesa/contessa története annyira hihetetlen, hogy aki egy kicsit is ismeri a második világháború történetét, az tudja, akár az első szótól az utolsóig igaz lehet, vagy lehetne. A szerző azt nyilatkozta, van is valóságalapja a regénynek, ám a kor és a környezet annyi kalandot rejtett, nem volt nehéz eleget tennie az inkognitó megőrzésére tett ígéretnek.

A regényt olvasva két fontos kérdés fogalmazódott meg bennem. Az egyik meglehetősen profán, szinte technikai, és semmi köze a történelemhez. Hogyan képes egy férfi valóban hiteles képet festeni arról, mi is zajlik a női lélekben? Mert ez a feladatot Benkő László kiválóan oldja meg. A regény cselekménye felváltva bomlik ki egy külső, narratív nézőpontból és a grófnő – a történet végét is ismerve csudával határos módon megmenekült – naplórészleteiből. Az elbeszélés és a naplórészletek néha olyan sebességgel váltakoznak, ahogy a helyzet is egyre forróbbá válik. Elena beszámolója arról, hogy mit élt át leánya elvesztése miatt, majd amikor azzal kecsegtetik, hogy rátaláltak Spanyolországban, legalább annyira hiteles, mint a belső vívódás, amikor a vallásos katolikusként, tehát alakoskodásra nevelt lány számára is már egy kicsit túl sokká válik a hazugság és tettetés. A szerző tehát tanúbizonyságot ad arról – ezt nőként határozottan állítom –, a női lélek mégsem megismerhetetlen és megfejthetetlen egy férfi számára.

A másik kérdés viszont történelmi, ám annál áthallásosabb. Elena az utolsó lehetséges pillanatig szerepet játszik bizonyos helyzetekben. Együttműködik az olasz fasisztákkal és a nácikkal, bár senkinek sem árt közvetlenül (vagy ha esetleg mégis, az kizárólag anyagi károkozás). Ugyanakkor a lelkes kollaboráns álarca mögött folyamatosan segíti a zsidó­mentőket, sőt egy lezuhant amerikai pilótát is bújtat, tulajdonképpen a németek orra előtt. Legfőbb segítőtársa, a szigeten dolgozó szicíliai mindenes szinte minden tettével a fasiszták ellen dolgozik, ám róla is kiderül, nem feddhetetlen jellem – csak az ég tudja, mit követhetett el Szicíliában. A kérdés tehát: vajon kollaboráns vagy ellenálló az, aki az asztalához ülteti a német katonákat, a fasisztákat és nácikat, miközben a villa egyik szobájában egy lázas ellenséges katonát rejteget, a villa alatti barlangban pedig hajóra váró menekültek lapulnak. S ezt úgy teszi, hogy egyszerűen csak azt gondolja: ezek is emberek, azok is.

Elena grófnő egyáltalán nem irigylésre méltó dolgokon megy át a háború alatt és után. A csillogás és a kényelem csak látszólagos. Akkor miért érdemes végigcsinálni? Azért, hogy ember maradjon, igaz ember. Erőt meríteni viszont egyetlen forrásból tud mindehhez, a jövőből, a gyerekekből. Egy igazi anyának semmi sem drágább ennél. Az anya ösztön fordítja Elenát a helyes irányba.

Higgyünk benne, hogy ez igaz általában is. Mert akkor a jelenben is biztosak lehetünk, hogy a gyerekek jó felé visznek bennünket.

Benkő László: A spanyol grófnő
Atlantic Press Kiadó, 2013

A Szerep Művészeti Portálon megjelent írás szerkesztett változata

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Benkő László

Benkő László

Elena grófnő a második világháború éveiben az olasz és a német titkosszolgálat engedelmes eszközeként a férjétől kapott villában a náci főkolomposok által összerabolt gyémántokat rejtegeti, de közben ugyanott zsidó gyermekeket is bujtat az Észak-Olaszországot elözönlő németek elől.

Ilyen nincs, és mégis elhiszed, hogy megtörtént, pedig háború és szerelem, kaland és szenvedély még így is csak kulissza az ifjú grófnő igazi drámájához képest, mely egy apácazárdában kezdődik a múlt század harmincas éveiben, ahol zsarnoki hajlamú apja, Morante gróf tartja a spanyol polgárháború kitöréséig, amikor is üzleti érdekből egy olasz kalandor karjaiba löki. Ám, ahogy előrébb jutunk a grófkisasszony sorsának megismerésében, kiderül, hogy minden, amit ez a fiatal teremtés csinál, egyetlen célt szolgál: az ugyancsak Morante gróf által elrabolt és titkos helyre költöztetett, törvénytelen gyermekének visszaszerzését. A hajmeresztő fordulatokkal teli történetet a szerző a már idős Elena grófnő sevillai otthonában hallottak és a tőle kapott naplójegyzetek alapján írta meg.

A spanyol grófnő nem egyszerűen háborús kalandregény, noha ebben a műfajban is minden összehasonlítást kiáll annak legnagyobb amerikai és brit mestereivel. Csakhogy egyvalamiben, Elena jellemfejlődésének ábrázolásában a szerző a műfaj elitje előtt jár. A kötet végére érve az olvasó aligha fog vitatkozni azzal a merésznek tetsző állítással, mely szerint: „Lehetséges, hogy a háborúk is a női lélekben dőlnek el.”

Benkő László: A spanyol grófnő
Atlantic Press Kiadó, 2013
444 oldal
ISBN 978 615 503 3988