A hétköznap széle és a furcsaság közepe | Két nagyon európai verseskötet

Csernus Anikó |

Vicent Andrés Estellés: Szemüvegben temessetek

Két teljesen külön világ: az egyik a valenciai Vincent Andrés Estellés (VAE), a valenciai-katalán nyelvű irodalom megkerülhetetlen alakja*, a másik a berlini Georg Leß, a kortárs német líra egyik legizgalmasabb, legkiszámíthatatlanabb hangja. Semmi közük egymáshoz, de ugyanabban az évben érkeztek meg a magyar olvasókhoz. Ez a szinkronitás adja írásom játékterét: ha már egy polcon találkoznak, mi lenne, ha figyelni kezdenénk azt is, milyen irányban néznek egymás felé?

Estellés hazai megjelenése Nemes Krisztina fordításában már önmagában is nyereség a kultúrának. A költő a legfontosabbika a valenciai nyelven alkotóknak, és minden művével hangsúlyozza valenciaiságát. (Bár a spanyol nyelvben általában az első, apai családnév használatos, VAE a második ún. anyai családnevét használja, mert az Andrés túl gyakori. Szerk.) A valenciai hétköznapok földszagú tapasztalata, a nyelvi és közösségi identitásért folytatott küzdelem és a testiség felmagasztalása olyan témák, amelyek nekünk, magyar olvasóknak is ismerősek. Georg Leß egészen másfajta merészséget vetít elénk: a létezés félrecsúszásait, bizarr metamorfózisait, az az érzést, amikor az ismerős hirtelen idegenné válik. Az övé friss hang, és nem fél kockára tenni sem a nyelvet, sem a gondolkodást.

A kapcsolódási pont talán éppen az, hogy mindketten az élet legkonkrétabb alapkérdéseit írják versbe: mihez kezdünk a testtel, a közösséggel, azzal a világgal, amely körülvesz bennünket, amikor egyszerre vágyunk stabilitásra és változásra? Mindannyian ingázunk a hétköznap széle és a furcsaság közepe között. Ezért érdemes kézbe venni mindkét költő válogatáskötetét. Mert bár térben és időben egymástól távoliak, mégis hasonló konklúziót súgnak az olvasónak: a világ magától értetődő. És talán pont ezért szerethető is.

A valenciai költészet a spanyol irodalmon belül mindig is különös, korábban csak a megtűrt státuszba kerülhetett. Nyelvi és kulturális kisebbségként saját hagyományt épített, ami egyszerre értelmezhető ellenállásként, identitásmegőrzésként és művészi kísérletként. Vicent Andrés Estellés életműve hazánkban a Szemüvegben temessetek kötetben mutatkozik be. A válogatás célja, hogy megismerjük ezt a gazdag és összetett hagyományt, miközben a mindennapok tapasztalataiból a történelem traumáin át a szerelem és a kisebbségi (!) nyelv kérdéséig tárja fel. A hat ciklusba rendezett versek mind azt a szándékot tükrözik, hogy a költészet ne csupán esztétikai élmény legyen, hanem közvetlen kapcsolat a költő és az olvasó között a személyes és kollektív tapasztalatok terén.

• Olvass bele a Szemüvegben temessetek kötetbe!

A bevezető Költői hitvallás cím önmagáért beszél, s ezt aztán a következő ciklusok mélyebben kibontják. Az Élet ciklus a mindennapi tapasztalatok, a testi és érzelmi jelenlét szépségeit, apró örömeit tárja fel, míg a Halál versei a veszteség és elmúlás fájdalmát, az emlékezés lírai súlyát. Estellés első gyermekét elveszítette, ezért a fájdalom hangja különösen erős. Háború és a háború után a spanyol történelem traumáit, az emberi szenvedést és a kollektív emlékezetet tárgyalja. A Szerelem ciklusban a vágy és a testiség szenvedélyes, mégis finoman átszőtt képeivel találkozunk: „mindenki narancsvirága, szirmod régi kőkalendárium lapja.” Végül a Szülőföld és nyelv az identitás legmélyebb gyökereihez nyúl: a valenciai/katalán kultúra iránti hűség és a nyelvi kisebbségből fakadó érzékenység ereje adja meg a kötet záró akkordját. Estellés verseiben így a személyes és kollektív tapasztalat, az élet szépsége és tragédiája, valamint a nyelvhez való ragaszkodás szoros egységet alkot.

* Spanyolországban négy hivatalos nyelv van: kasztíliai (spanyol), katalán, baszk és a galíciai (gallego). A valenciaiak szeretnék az övékét ötödikként elismertetni, de pillanatnyilag csak nyelvjárásnak tekintik, nem külön nyelvnek. Valenciában amúgy minden valenciaiul is ki van írva az utcákon, a nyelv a spanyol és  katalán keveréke. Valencia több településén rendeznek minden évben Feste Estellést (Estellés festivál), a nyelvőrzés jegyében.

– – – – – –

Georg Leß: Az éhségputtók éjszakája

A német kortárs líra napjainkban egyre inkább az asszociatív, dekonstruktív (hagyományos szerkezetet felbontó) alkotás és az olvasót „képlátásra” ösztönző költészet irányába mozdul, ahol a versek nemcsak szöveges élményt nyújtanak, hanem a képi és érzéki megjelenítésre is nagy hangsúlyt fektetnek. Georg Leß Éhségputtók éjszakája című kötete ezt a friss, merész hangot képviseli, kiegészítve Lesi Zoltán és Nemes Z. Márió fordítás élményét AI-illusztrációval, amelyek új dimenziót adnak a versek befogadásához.

Két fejezetet találunk ebben a füzetben: Megérkezés, illetve Betérés. Ezek a fizikai és szellemi átmenetek, a befogadás és a belépés érzéskörét járják körül. Minden oldalon megjelenik a nyelvi játékosság és a váratlan képi asszociációk sora, s ez folyamatosan mozgásban tarja a figyelmet. A puttók a kötetben ironikus és groteszk szereplők. Ezek a gyermeki, éteri figurák és az éhség – ami a kielégíthetetlen vágyakat és a belső feszültségeket jelzi – játékos, sötét és többrétegű címmé egyesülnek.

• Olvass bele Az éhségputtók éjszakája kötetbe!

Meglepő visszatérő motívum a versekben a marcipán, ami az édes íz, a testi élvezet és a groteszk, szinte kísérteties atmoszféra kifejezése. Ez az emberi vágyak, szenvedélyek és az élettel való törékeny kapcsolat szimbolikus tárgya. A Megérkezés ciklusban a marcipán a kezdetek, a kíváncsiság és a tapasztalás eszköze, míg a Betérésben a belépés és változás kísérője. Leß nyelvezete érzékletes: gyakran találkozni váratlan képzelettársításokkal, furcsa alakzatokkal és a valóság szabályait átlépő jelenetekkel.

Estellés a hétköznapi élet apró, földszagú pillanatait és a közösségi kötődét hozza közel a vers olvasójához, míg Leß a váratlan, furcsa képekkel és groteszk asszociációkkal nyit új perspektívákat. Bár stílusok és világuk nagyon különböző, mindkettőben közös, hogy a versek az élet alapvető kérdéseit teszik láthatóvá: a vágyat, a veszteséget, a testet és a létezés apró csodáit. A hétköznapi valóság és a furcsaság izgalma így párhuzamosan tárul fel: kétféle hang szólít meg – különböző módokon, mégis ugyanúgy.

Vicent Andrés Estellés: Szemüvegben temessetek
Fordította: Nemes Krisztina
Prae Kiadó, Budapest, 2025
Szerkesztette: Bakucz Dóra
124 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft,
online ár a kiadónál 3141 Ft
ISBN 978 615 667 5583

* * * * * *

Vicent Andrés Estellés valenciai katalán költő életműve a mediterrán életigenlés jegyében fogant. Kisnemzeti nyelven írt költeményei és nyitott, modern látásmódja miatt a Franco-diktatúra éveiben művei többnyire kiadatlanul maradtak. Csaknem 60 kötetnyi verse a demokratikus átmenet időszakától kezdve jelenhetett meg és vált kortárs klasszikussá.
A borítón szereplő Valenciában készült: „Nem vagyunk semmi, ha nem vagyunk nép.”

– – – – – –

Georg Leß: Az éhségputtók éjszakája
Fordította: Lesi Zoltán és Nemes Z. Márió
Prae Kiadó, Budapest, 2025
36 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft,
online ár a kiadónál 3141 Ft
ISBN 978 615 667 5620

* * * * * *

Georg Leß (*1981) német költő, Berlinben él. Verseit számos nyelvre lefordították, hangzóvá tették, megfilmesítették.