Például

Mindenki e két állapot foglya
s megvallom, nekem is ez van osztva.
Ausiàs March

A háború utáni keserű évek,
keserűbbek, mint a harcok három éve,
neked, nekem s annyi hozzánk hasonlónak,
embereknek, akik végig háborúztak.
Háború utáni süket, keserű s vad
kor, óvatosságot kért csak, nem haragot,
s kért még kenyeret, gyógyszert és szeretetet.
Óvatosság, aggodalom, ügyeskedés,
titkos alkuk, nyílt megalkuvások kora.
Egy nap azt mondták: A háborúnak vége.
Úton ugrándoztunk, nádat törtünk, vágtunk.
Úton táncot jártunk, nádat törtünk, vágtunk,
s táncot jártunk vígan az élet tetején.
Háború már nem volt, csak háború-után.
Félbeszakadt mosoly az emberek ajkán.
Szemünket beszövő pókháló lett a gyász.
Blúz alatt merészen keblek domborodtak.
Lábak közt szerelem nőtt, meredt konokul.
Háború-után volt, s megjött a szerelem,
minden óvatosság, éhség ellenére.
Borús szerelem volt, szennyes, piszkos, szakadt.
Mégis megváltotta hitvány kis életünk,
mit éltünk ártatlanul és kegyetlenül,
telis-teli mocskos, gyötrő vágyódással.
Céltalan lett minden. Háború meg -után…
Ki tudja, mi végre? Csak élni valahogy.
Végigtapogattuk egymást vadul, durván,
s mikor hazaértünk, üres volt a kezünk,
még most is néha üres kezünket látjuk,
bár akkor nem éreztem, de most megijeszt,
siratjuk a soha nem volt tisztaságot,
a tisztaságot, amit nem élhettünk meg,
s ízét sem éreztük sehol és sohasem.

Llibre de meravelles, 1956-1958

* * *

Meglepetés volt nekünk az élet,
zsebünkben csücsülő levelibéka,
óriási üvegkupola,
csend, sürgető vágyak, szédület,
egy óra, ami megállt, s Valaki nekünk
adta, hogy végre szétszerelhessük,
erre vágytunk kiskorunktól fogva,
és nem volt benne semmi érdekes …
Mire mi csak kacagtunk újra!
Az idő ott volt benn a levegőben. Utánanyúltunk,
hogy kimarkoljunk belőle. De nem volt idő sem…
Csak az utca meg az a boldogság.
És a kiáltások
– Gól! Gól! –
kissrácok fociztak
iskola után…

Nemes Krisztina fordításai