Sehol egy beszélő ló | Raphael Bob-Waksberg: Aki még romjaidban is szeret

Posted on 2022. október 28. péntek Szerző:

0


Paddington |

Egy új kiadó, az & (Ampersand) egyik bemutatkozó (bár nem első) kötete Raphael Bob-Waksberg novellagyűjteménye. A szerző nevére a BoJack Horseman című népszerű Netflix-sorozat rajongói minden bizonnyal felkapják a fejüket, de a kiadó előzékenyen feltünteti a borítón ezt a tényt. Bevallom, a névre én nem kaptam fel a fejem, a sorozatcímre annál inkább, mivel a fiam nagy rajongója. Sosem győzködött, hogy én is nézzem meg (vannak sorozatok, amiknél biztos benne, hogy tetszeni fognak), de a kötet olvasása után már fel is tettem a megnézendők listájára.

Novelláskötetről írni sosem egyszerű feladat, hiszen nincs olyan szerző, akinek akár egy kötet erejéig minden írása vagy egyformán kiváló lenne, vagy a különálló történetek egyforma reakciókat váltanának ki az olvasóból. Bob-Waksberg kötetében a novellák nagyon különböznek egymástól. Van benne rímes próza (vagy inkább vers), amit ráadásul Varró Dániel fordításában kap a kezébe a magyar olvasó – és ilyenkor nehezemre esik eldönteni, Bob-Waksberget vagy Varródanit olvasok. A legelső, egészen rövid elbeszélés például az egyetlen olyan a kötetben, amiben fontos szerepe van a tipográfiának. Egy randi története, ami nagy magabiztosságot sugalló hatalmas betűkkel indul, majd a vége felé, elbizonytalanodva már-már bolhabetűkkel ér véget. Vannak egészen rövid történetek, amik jól megdolgoztatják az olvasó érzelmeit és gondolatait az elolvasás után, de hosszabb novellák is. Ezek között is találunk fantasy vagy science fiction jellegű írást, de paródiát is. A szerző nagyobbrészt a posztmodern határán egyensúlyoz, és írásaiban mindenfélével kísérletezik.

Két dolog egészen biztos. Az egyik – ezt mondják a BoJack Horseman rajongói a sorozatról is –, hogy a szerző úgy játszik az emberek érzelmeivel, ahogyan nem szégyell, ez a legnagyobb erőssége. Kifejezetten vicces szövegei időnként óriási mélyütéseket visznek be, nem is feltétlenül könnyű eldönteni, hogy sírjon-e az olvasó vagy nevessen, esetleg a kettőt együtt. A másik, hogy Bob-Waksberg a szó legszorosabb értelmében nem tisztel sem istent, sem embert, és azokat pillanatnyi gondolkodás nélkül tűzi a tolla hegyére. Szubjektív ajánlómban nem fogok minden novelláról írni, csak azokat emelem ki néhány megjegyzés erejéig, amik különösen tetszettek.

Az egy igazán csodálatos és áldott alkalom (minden novella címe kisbetűs!) egyszerre gúnyolja ki az esküvőipart – ami már régen nem ünnepli két ember egymás iránti szeretetét – és annak templomi verzióját. Szinte mindenki volt már olyan esküvőn, ahol nemcsak kínosan feszengett, de az első fél óra múlva már nagyon sajnálta az ifjú párt – legalábbis azt a felét, amelyik csak egy kis, családias eseményt szeretett volna. Bár a novella központi eleme a (ma még) nem túlságosan szokványos kecskeáldozat, olvasás közben simán be lehet helyettesíteni szinte bármivel, ami bosszantó a valódi lagzikon. Ugyanakkor egyfolytában egy régi kabarétréfa keringőzött a fejemben, amiben a karácsonyi ajándék körbejárt. A család tulajdonképpen egyetlen fillér elköltése nélkül letudta az összes „kötelezőt”, a beérkezett ajándékot újabb és újabb címekre küldték, mígnem egyszer csak visszaért az eredeti ajándékozóhoz. (Ha valaki megtalálja, örömmel venném, ha megosztaná velem. Talán játszott benne Márkus László, és biztosan volt benne szó egy skatulya Upmann szivarról.)

A most bújik csak elő az igazi éned egy egészen abszurd ún. témaparkban játszódik, főszereplője pedig az USA egyik legjelentéktelenebb egykori elnöke, Chester A. Arthur, illetve az a figura, aki napról napra nem Mickey egér vagy Hamupipőke, hanem Arthur elnök bőrébe bújva szórakoztatja a parkba látogató gyerekeket. A novellában az egyszerű, nehéz családi terheket cipelő és reménytelenül szerelmes slemil kerül olyan helyzetbe, hogy nem csak morális dilemmákkal kell megbirkóznia, de egy modern Frankenstein szörnyetegével. A szörny ebben a verzióban is a tudomány félresikerült terméke, ám a modern Frankenstein egy tűsarkú cipős „fehér hölgy”, aki a nagyvállalati szféra visszataszító képviselője, ám a szükséges technikai ismeretei hiányoznak.

A lekésett csatlakozás a verbális karikatúra túlzó eszközeivel fókuszál az elszalasztott lehetőségekre és a döntésképtelenségre. Szomorú kis történet lenne, ha csak addig menne el a szerző, hogy férfi és nő a metrón ragad, mert az egyik várja, hogy a másik megszólítsa, a másik viszont ezt nem meri megtenni. A humor abban rejlik, hogy nemcsak a végállomásig, de az idők végezetéig nem állnak fel, és nem csupán az első metró-csatlakozást késik le, hanem az egész életüket.

A szerzői utószóban Bob-Waksberg megoszt néhány műhelytitkot a kötet születésével kapcsolatban. Többek közt azt, hogy a szövegeket élőszóban, közönség előtt tesztelte. Érdemes volt. A sokszínű szöveggyűjtemény magyarítására a kiadó – talán megalapozottan – azt a megoldást választotta, hogy szinte minden novellát más és más fordító jegyez. Varró Dánielt már korábban kiemeltem, mint az egyetlen (amúgy az a vers címet viselő) vers fordítóját, de Cseh Réka Zsuzsanna, Dobsa Evelin, Fekete Rozina, Ferencz Mónika, Hegymegi Flóra, Henczer Viktória, Nagy Florina, Pongrácz Tímea és Szarvas Szilvia is ugyanígy említést érdemel. A magyar szövegek kivétel nélkül remekek. Hasonlóan lenyűgöző a címlap – amit viszont csak a novellák ismeretében lehet értelmezni…

A gazdag kötetet érdemes írásonként, megszakításokkal, lassan olvasni. Aki pedig még nem látta a BoJack Horsemant, hozzám hasonlóan, olvasás után folytathatja a Netflixen. Én pedig sorozat-rajongó fiamnak adom tovább a kötetet. Az egyetlen dolog, amit nem értek, hogy miért nem csapott le erre a kötetre 2019-es megjelenése után három évig egy másik kiadó. Azt pedig csak remélni tudom, hogy az erős indulás után az & (Ampersand) köteteire ezután érdemes lesz odafigyelni.

Raphael Bob-Waksberg

Raphael Bob-Waksberg:
Aki még romjaidban is szeret

Fordította: Cseh Réka Zsuzsanna, Dobsa Evelin, Fekete Rozina, Ferencz Mónika, Hegymegi Flóra, Henczer Viktória, Nagy Florina, Pongrácz Tímea, Szarvas Szilvia, Varró Dániel
Ampersand (&) Kiadó, Budapest, 2022
248 oldal, teljes bolti ár 3950 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2960 Ft,
ISBN 978 615 640 2059

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Mi mindent található ebben a könyvben? Mindenekelőtt különböző listák és kecskék, egy rikoltó kórus, New York nevezetességei, egy férfi és egy nő, akik egész életükben a megfelelő alkalmat várják arra, hogy végre megismerjék egymást, aztán még van benne egy kutya is, aki a szavak jelentéséért felelős, meg szuperhősök, akiknek a szuperképessége csak akkor jön elő, ha alaposan berúgnak, illetve egy tudós, aki egy párhuzamos univerzumba járkál, hogy találkozzon tökéletesebb önmagával (vagyis inkább annak feleségével).
Mindezeken kívül az olvasó megismerkedhet még a világ legátlagosabb nőjével, a színdarabok törvényszerűségeivel, egy behemóttal, akit az első tíz amerikai elnökből gyúrtak össze, illetve a Tabu szabályaival. No, és van még benne egy vers is (egy versről). Összességében tizennyolc humorral, humánummal, szürrealizmussal, kegyetlen őszinteséggel és sorozatos aha-élménnyel teli történetet a világ legszebb és legszörnyűbb érzéséről: a szerelemről.
A kultikus rajzfilmsorozat, a BoJack Horseman atyja novelláiban sem hazudtolja meg önmagát. Bárki, aki belefog ebbe a kötetbe, készüljön fel rá, hogy darabokra fog szakadni a lelke, hogy aztán annál dicsőségesebben épülhessen újjá.
„Raphael Bob-Waksberg történetei képesek arra a titokzatos dologra, amelyre csak az igazi művészet képes: az ember szíve összeszorul az érzésektől, a szeme megtelik könnyel, az ajka mosolyra húzódik. Ráadásul mindezt egyszerre.” – – The Washington Post –