Gyász és korrupció | Szivák-Tóth Viktor: Fényeskedjék neki / Szkéné

Kolbe Gábor |

A temetéssel általában lezárul a gyász első szakasza, a kedélyek kissé megnyugszanak. A halotti toron már olykor egy mosoly is ott bujkál a szájak szegletében, de az elhunyt szelleme még a búcsúztató társaság fölött lebeg.

Nincs ez másképp Szivák-Tóth Viktor egyfelvonásosában sem, bár kissé bizarr, hogy a befolyásos üzletember halála előtt mindenről rendelkezve kijelölte a „búcsúbuli” helyszínét is, egy elhagyatott, romos iskola egyik termét. A közvetlen hozzátartozókon kívül csak három közeli barát, illetve üzlettárs kapott meghívót.

A látszólagos közös nevező, a gyász mögött azonban kézzel tapintható a feszültség. Ádám, az elhunyt fia (Márfi Márk) haragszik apjára, hogy eltitkolta előlük betegségét még akkor is, amikor nyilvánvaló volt, hogy nem fog felépülni belőle. Zsolt (Szikszai Rémusz) és Ervin (Formanek Csaba) a vezető nélkül maradt vállalkozásbirodalom sorsa miatt aggódnak, alig palástolva, hogy mindketten örömmel ülnének be a főnöki székbe. Mara (Enyedi Éva), akivel a két férfi (meg az elhunyt) együtt koptatta az iskolapadot, csak sodródik az eseményekkel mindaddig, amíg… Az özvegy nehezen dolgozza fel a férje elvesztését és feszélyezetten szorong, mert voltaképpen kívülálló a régi iskolatársak és jelenlegi üzlettársak között.

Ennek ellenére minden adott, hogy egy „sírva vígadós” halotti tor vegye kezdetét – és úgy is indul a dolog: a nosztalgia vezérfonalába kapaszkodnak a résztvevők, felelevenítik iskolai élményeiket. Kiderül, hogy korántsem véletlen a helyszínválasztás: annak idején szinte mindannyian ennek az intézménynek padjait koptatták, és mint megtudjuk, halála előtt a befolyásos és igen tehetős elhunyt megvásárolta az épületet, hogy ott egy haladó szellemű, modern oktatási intézményt hozzon létre. De vajon miért tette meg ezt annak tudatában, hogy a feladatot már nem tudja végrehajtani?

És ez csak az első kérdés. A halott végrendelete miért éppen ezeket az embereket szólította ide a „buliba”? Miért mobiltelefonjuk társaságában kellett jönniük? Milyen megbízatással érkezett Ervin, az ügyvéd-jóbarát (aki annak idején a társaság balekja volt)? Egyáltalán: mennyire szoros és erős az a barátság, ami a kis csapatot összefogja? Egyre több kérdés kerül elő és lassan meg is találják a válaszokat, mert az elhunyt semmit nem bízott a véletlenre. A halotti tor közben ugyanis valamennyi résztvevő üzenetet kap tőle a telefonjára – neeeem, nem az a slusszpoén, hogy nem is halt meg –, ezekben mindenki egy-egy személyre szabott feladatot kap, melyet a többiekkel együtt, azok jelenlétében kell megoldania.

Ettől pedig kezdenek potyogni a csontvázak a szekrényekből. A felszabadult együttlét drámába fordul, valamennyi jelenlévő sorban elveszíti a fejét – s ezzel mind újabb okot adnak egymás gyalázására.

Az üzleti és személyes tér szinte teljesen összemosódik, döbbenetes részletek bukkannak felszínre. A „játék” résztvevői pedig vérmérsékletük függvényében előbb vagy utóbb, rövidebb vagy hosszabb időre levetik a társadalom által rájuk aggatott szerepmaszkot, majd visszatérnek bele, de addigra már valaki elő is rántotta a következő csontvázat.

Így zajlik a Nagy Játék és a néző csak kapkodja a fejét: mi derülhet ki még? Végül már az elhunytat sem emlegetik a kezdeti pátosszal, amikor újabb fordulat irányjelzője villog…

Szivák-Tóth Viktor egyfelvonásosa szinte az Agatha Christie-krimik feszültségét hordozza, ám azzal a pikáns felhanggal, hogy az üzleti világ és a magánélet játszmái 2022-ben is véresen aktuálisak, hiszen az elhunyt egy alapítványba vitte a közös cég vagyonát. Újabb súlyos kérdés merül fel: akkor most ki örököl és mennyit is?

Valcz Péter egyszerű, célratörő díszlete átmenetet képez a mai kor divatos minimalizmusa és a hagyományos, „old school” színházi kulisszák között, nem érezzük kevésnek, ugyanakkor nem is vonja el a figyelmet a mű mondanivalójáról. Nyilvánvaló erénye a darabnak, hogy maga az író rendezte, így maximálisan érvényesülhetnek az írás közben elképzelt színházi értékek.

Szivák-Tóth korábban egy interjúban elmondta, hogy a mű alapja egy iskolateremben eljátszható, ötszereplős improvizációs játék volt, melyben a szereplők mindegyike tudott valami információt, de senki sem látta át a teljes képet. Ebből készült a most bemutatott változat, melynek megírásakor nagyobb hangsúlyt kapott a gyász és a korrupció kérdésköre.

A produkció méltán részesült az Örkény István drámaírói ösztöndíj támogatásában.

Szivák-Tóth Viktor: Fényeskedjék neki
Dramaturg: Orbán Eszter
Rendezte: Szivák-Tóth Viktor

Szereplők
Török-Illyés Orsolya
Szikszai Rémusz
Márfi Márk
Enyedi Éva
Formanek Csaba

A Szkéné ősbemutatója: 2022. október 28.

Részletek és jegyvásárlás