Sturla Pilskog: Pénisz (részlet a könyvből)

1. fejezet | A barlangrajzoktól a Tinderig

A meztelenség hamar megszokottá válik, ha állandóan gyakoroljuk.
Martha Nussbaum

Mindnyájan láttunk már ilyet: péniszfirkákat a nyilvános vécékben, vasúti kocsikban és iskolák falain. Ősrégi hagyomány folytatásai ezek. 2004-ben Asztüpalaia félreeső szigetén találtak egy követ, amelyre 2500 évvel ezelőtt egy jó kézügyességű görög rávésett egy merev hímtagot, és mellé írta: „Nikaszitimosz itt hágta meg Timionát.” Egyébiránt mindkét név férfit takar, amiből az is kiderül, hogy az ókori görögök jóval lazábban viszonyultak a homoszexualitáshoz, mint ahogy napjainkban egyes helyeken szokás.

A pénisz azonban nemcsak az antik Hellászban játszott kulcsszerepet, de a történelem során sok kultúrában volt meghatározó. Ezt a szervet sokszor tekintették úgy, mint egy társadalom erejének, illetve növekedésre és fejlődésre való képességének kifejezését. E célok eléréséhez ugyanis elengedhetetlen a szaporodás képessége. És a pénisz e tekintetben nemcsak szükséges, de könnyen ábrázolható is. A férfi nemi szerv így vált a termékenység, a fejlődés és a jólét látható jelképévé. Az asztüpalaiai graffiti messze nem a pénisz első ábrázolása. A legrégebbi ilyen motívumokat tartalmazó barlangrajzok és karcolatok a kőkorszak utolsó szakaszából származnak, így akár negyvenezer évesek is lehetnek.

Kanos rómaiak

Bár mind barlanglakó őseink, mind az ókori görögök foglalkoztak a férfi nemi szervvel, a rómaiakhoz képest szinte labdába sem rúghattak. Az ókori római városokban az ember lépten-nyomon szembetalálkozott különféle szexuális, elsősorban a péniszre vonatkozó utalásokkal és ábrázolásokkal.

A rómaiak egészen másképp tekintettek a meztelenségre és a szexualitásra, mint a későbbi korok emberei. A Római Birodalom fennállásának java részében a pénisz – és különösen az ágaskodó hímvessző – az erő és hatalom szimbóluma lett. A szexualitást az élet természetes részének tekintették, ugyanakkor a hatalomgyakorlás eszközét is látták benne. Egy szabad római férfi nagyjából azzal szexelhetett, akivel csak akart – hogy ez a házastársa, a szeretője vagy egy alkalmi rabszolga volt-e, az jóformán nem is számított. Az azonos neműek közti szexet is széles körben elfogadták. Egyetlen dolognak volt csak igazán nagy jelentősége: annak, hogy a kapcsolatban ki az aktív fél. A behatolás engedélyezése egyet jelentett azzal, hogy az illető szimbolikusan lemondott társadalmi befolyásáról és hatalmáról. Egy katona esetében ez ugyanazt a büntetést vonta maga után, mint a dezertálás: halálra ítélték.

Kevés helyen nyilvánul meg tisztábban a rómaiak viszonya a szexhez, mint Pompejiben, abban a városban, amelyet i. sz. 79-ben a Vezúv heves kitörése szinte pillanatok alatt hamu alá temetett. Amikor 1748-ban megkezdődtek az ásatások, a régészek olyan városra bukkantak, amely megdermedt az időben, és így ma is felbecsülhetetlen értékű bepillantást enged az ókori rómaiak mindennapi életébe.

Hamar kiderült, hogy Pompeji üdülőváros volt, ahová a rómaiak lazulni vagy szórakozni jártak, és nem utolsósorban szexszel kényeztették magukat. Pompeji utcáin és házfalain mindenfelé merev péniszek karcolatát látni, ami a város megannyi bordélyházára utal. A nyilvánosházakban pedig olyan festményeket és mozaikokat tártak fel, amelyek nem sokat bíznak a képzeletre. Egyedül a Lupanar nevezetű bordélyban több mint 100 szexuális pozitúra és tevékenység ábrázolása látható. A falfestményekhez és mozaikokhoz hasonlóan érdekes a Pompeji házfalait díszítő firkák nagy választéka. Sok falfirka hasonlít a mai nyilvános vécék felirataira, mintegy azt igazolva, hogy bizonyos területeken nem sokat változtunk az elmúlt közel kétezer évben. A graffitiket hétköznapi rómaiak rajzolhatták, és a „Marcus szereti Spendusát” jellegű ártatlanabbaktól kezdve minden megtalálható itt, olyan egészen vaskos feliratokig, mint például: „Sok nővel lefeküdtem itt” és „Theophillus, ne nyald ki a nőket a városfalnál, mint egy kutya!”

Egy ilyen társadalomban nem meglepő, hogy a kígyók, a csecsemőhalandóság és a megszegett ígéretek istenei között külön péniszistent is találunk Fascinus személyében. A névnek köze van a latin fascinare igéhez, aminek a jelentése „megbabonázni” vagy „elvarázsolni”.

A Római Birodalomban gyakori volt a szárnyas pénisz alakú kis ékszer, az úgynevezett fascinum viselése. Ezt előszeretettel akasztották az újszülött fiúk nyakába a gonosz és ártó mágia elleni védelemként. A szárnyas pénisz Róma-szerte és más korabeli településeken is sokszor megjelenik különféle véseteken és mozaikokon.

Fütyifotók

Ma a péniszábrázolások a barlangfalakról és a római bordélyházakból a Snapchatre és a Tinderre költöztek. Széles körben elterjedt szokás a fütyifotók, vagyis dick picek küldözgetése vadidegeneknek. 2018-ban a Norvég Királyi Televízió, az NRK Innafor (Bennfentes) című műsora bemutatott egy tanulmányt, amelyben 18 és 30 év közötti norvégokat kérdeztek meg a jelenséggel kapcsolatos tapasztalataikról. A nők 59 százaléka nyilatkozott úgy, hogy kapott már ilyen képet, és túlnyomó többségük nemkívánatosnak minősítette az élményt. Ugyanakkor a férfiak egyharmada válaszolt úgy, hogy küldött már péniszképet, de csak 6 százalékuk ismerte be, hogy ezt kéretlenül tette. Úgy tűnik tehát, hogy a nők és a férfiak között van némi nézeteltérés azt illetően, hogy mi számít felhívásnak keringőre.

A norvégiai adatok egyébként jobbára megfelelnek a többek között az Egyesült Államokban végzett nagyobb tanulmányok eredményeinek, és semmi sem utal arra, hogy a fütyifotó-jelenség egyhamar eltűnne. Ehhez az ilyen képeket küldő férfiaknak tisztában kellene lenniük az általuk kiváltott reakcióval. A tetteik indítékát firtató kérdésre a fotókat küldők általában azt felelik, hogy ily módon szeretnének szexuális jellegű párbeszédet kezdeményezni. Úgy tűnik, egyesek szerint már akkor megéri próbálkozni, ha százból csak egy nő pozitívan reagál. Mások hozzáteszik, hogy bizonytalanok önmagukkal és „felszerelésükkel” kapcsolatban. A péniszképek küldözgetése és a mégoly ritka pozitív visszajelzés ezért az önbecsülés javításának egyik módja is lehet.

Függetlenül attól, hogy a fiúk és férfiak miért küldenek fütyifotókat, a küldőknek érdemes tájékozódniuk afelől, hogy a címzettek részéről milyen fogadtatásra számíthatnak. A fent említett tanulmányból az is kiderült, hogy a nők közel 70 százaléka kellemetlennek és sértőnek találta, ha ilyen képet kapott, alig 12 százalékuk viccesnek tartotta őket, és senki nem gondolta úgy, hogy ez szexuálisan izgató volna. Ráadásul a péniszképek kéretlen küldözgetése közszeméremsértésnek minősül, és ennek megfelelően büntethető. Tehát, még ha úgy gondoljuk is, hogy a péniszünk jól mutat a kamerában, akkor sem árt kizárólag azoknak fenntartani ezeket a képeket, akik valóban látni akarják őket. Az teljesen rendben van, ha lenyűgöz a pénisz, függetlenül attól, hogy e fascinatio tárgya a magunk vagy valaki más testét ékesíti-e. Elvégre a szóban forgó rajongás már távoli ősatyáink kora óta fennáll.

De függetlenül attól, hogy milyen szép csomagolásban és kiszerelésben érkezik, az, ami igazán számít, a pénisz esetében is belül rejtőzik.

*****

Érdekességek (válogatás)

A legtöbb főemlősnél (csimpánz, gorilla, kutya, medve, rozmár, patkány, mosómedve) van péniszcsont (baculum). Miért? Azért, hogy hosszú ideig közösülhessen, így biztosítva, hogy az ő spermája végzi el a megtermékenyítést, hiszen így a sokat kavaró (promiszkuitást mutató) párja – elméletileg – nem tud mással közösülni, legalább addig.

A baculum ott fejlett, ahol „elhúzódó” (vagyis 3 percnél tovább tartó) a közösülés. Sok állatnál néhány másodperc is elég az orgazmus eléréséhez. Embernél sokáig tart – s nem azért, mert ez jó (az evolúciót az élményszerzés ténye, jellege nem érdekli), hanem a ki-behúzgálás segít eltávolítani a más hím ondóját – legalábbis egyes tudósok feltételezése szerint… A csimpánz, macska, denevér péniszén keratinból lévő tüske van (őseinknek is volt, de 6 millió éve már nincs). Elmélet: a macskáknál ez a tüske serkenti az ovulációt, mivel kihúzáskor felsérti a hüvelyt.

Sturla Pilskog: Pénisz. Felhasználói kézikönyv
Fordította: Fejérvári Boldizsár
Szerkesztette: Pap Vera-Ágnes
Figura Kiadó, Budapest, 2022
216 oldal, teljes bolti ár 3790 Ft
kedvezményes ár a lira.hu-n 3221 Ft
ISBN 978 615 638 0005