Az orgazmus az agy heroinja | Sturla Pilskog: Pénisz

Posted on 2022. július 7. csütörtök Szerző:

1


K É T   S Z Ó L A M B A N

Szokásainktól eltérően két szerzőt kértünk fel Sturla Pilskog könyvének megismertetésére, hogy mindkét nem nézőpontja teret és helyet kapjon. A második recenzió holnap kerül az olvasó elé. (A szerk.)

Fazekas Erzsébet |

A magzatnak is van erekciója. A nőknél nincs G-pont! Sturla Pilskog számtalan fontos és/vagy érdekes közlése közül ezt a kettőt kiemelten írtam fel magamnak. Szakembertől először hallottam ennyire egyértelmű kijelentést.

A címben idézett megállapítást az urológus szakszerű magyarázattal támasztja alá, sikerélményhez juttatva a laikus olvasót, aki bizonyára számtalanszor jutott már maga is nagyon hasonló következtetésre. Ami pedig a színész-rendező Robin Williamstől származtatott aforizmát illeti („Isten minden férfit ellátott pénisszel és aggyal, de csak annyi vérrel, hogy egyszerre csak az egyiket használhassa.”) akár azt is hihetnénk, hogy a jelzett című könyv tele lesz vulgáris (vagy mondjuk inkább így), sikamlós poénkodással. Óriási a tévedés! Aki tehát így gondolta vagy csak röhögni akar, bele se fogjon az olvasásba, mert ez bizony nem pornóipari termék.

A norvég urológus orvos-író az ismeretterjesztés elengedhetetlen, és e témában különösen nehéz feladatát vállalta magára. A férfiakat empátiával kezelve nemcsak a szaporodáshoz tartozó anatómiai, fiziológiai tudnivalókkal ismertet meg, hanem a szervrendszerek működésével, de még annál is alapvetőbben a törzsfejlődés eseményeivel, szakaszaival is. Ennek a lebilincselően érdekes, okosító orvosi könyvnek nagy értéke, hogy finoman, egyszerűen, hitelesen úgy oktat, hogy kerüli a szakmázást, miközben minden szakmailag fontos elem benne van a férfi szaporítószervről és részegységei működéséről. Olyannyira, hogy alap-, közép- sőt felső fokon oktatási tananyag lehetne biológia-, anatómia- és osztályfőnöki órákra… Emellett érintette benne a kultúrtörténetet, s egyéb humaniórákat is. Oly szimpatikus a szerző megközelítése, szerkesztése, hogy élvezet forgatni könyve minden egyes lapját.

Nem létezik norma. Minden ember kivétel egy olyan szabály alól, ami nincs is” – idézi a portugál költőt, Fernando Pessoát, amikor azt akarja érzékeltetni, mennyire nem megbízhatóak a méretre, a használati gyakoriságra vonatkozó adatok. Pontosabban: az átlagosnak itt nincs is jelentősége. Elvégre, ha megbízhatónak tartjuk a felmérések adatait – és ha őszintének tekintjük a válaszadókat –, akkor például a nőkről elhisszük, bár ideálisnak egy nagyobb méretet tarta(ná)nak, mégis elégedettek párjuk adottságaival. És mi lehet ennél kielégítőbb egy hiú férfi(állat) számára? Hiszen e téren (valószínűleg) mégiscsak a partner megelégedettsége a mérce. Kizárólag a balga hím akar villogni a férfihorda egymást túllicitáló tagjai előtt. Bár tudjuk, gyakori ez a vágy. Gondoljunk a fiúiskolákban, a katonaságnál tartott távvizelési vagy (ki)löv(ell)ési versenyekre. A norvég szerző ezzel az ’olimpiai számmal’ kapcsolatban is felméréseket, tanulmányokat és nem önbevalláson alapuló adatokat idéz. Érdekes, nem? Ki ne rohanna ettől azonnal a könyvesboltba?

Átlag ide, szélső érték oda, mindez valójában nem is fontos. Az urológus józanul kifejti azt is, miért nincs jelentősége a löv(ell)és sebességnek sem. Mert az esetleg öntudatlanul is versengő spermaegyedek úgy is kénytelenek lelassulni, bebocsátásra várva a kapuban…

Öröm, szégyen, vita forrása a hímtag, aminek funkciója végül is prózai: a faj fenntartása. Hogy a feladat élvezetet okoz? Ez hozzá a bónusz! Ám sok tulajdonosának még így is gondot okoz. Elég hosszú-e, jókor ejakulál-e, nem rákos-e a golyó a zacskóban, meg kell-e borotválni a környékét és így tovább. A kérdésekre sokan a neten keresik a választ, és sok pontatlan vagy egyenesen hamis információt kapnak. Közben kevés szó esik arról, hogy ez a testrész a vizelet-elvezető rendszer eleme, együttműködésre ítélve több más testrésszel.

A hímtag a termékenység, a fejlődés, a jólét látható jelképe – már ami a tradíciókat illeti. (A történelmi érdekességeket itt lehet elolvasni.)

A szervnek „egyetlen feladata, hogy az ondósejtek kilövőállványa” – valójában a feladata az alkalmankénti 2-3 millió spermium kilövése; elvégre a szerző később részletesen ki is fejti, leggyakrabban mégiscsak a vizeléskor van használatban…

Hadd idézzek itt egy kevéssé ismert magzatfejlődési szakaszt. A hímnősként induló magzat a 17. hét tájékán „jut döntésre” – bár a férfijelleget hordozó Y kromoszóma már a 7. héten elkezdi hatását érvényesíteni. Az aktiválódó SRY gén a here kialakulására ható fehérje termelését indítja be. Elsőként megjelennek a Sertoli-sejtek, később ezek termelik a spermiumot, miután létrehozták a Leydig-sejteket. Mindez már az anyaméhben elengedhetetlen a hím testi fejlődéshez. A terhesség 12. hetében kifejlődik a pénisz, majd meg is merevedik. 16 hetes korától a születésig rendszeresen erektál a magzat. Egy-egy ilyen epizód 8-10 percig is tarthat, így járul hozzá a pénisz kellő fejlődéséhez, a jó vérellátáshoz. Az újszülöttnek egyetlen napon is lehet több erekciója.

Az átlagos férfi (aki, mint tudjuk, nincs is) napi átlagban 11 spontán – fizikai, mentális inger hiányában bekövetkező – merevedést észlel magán. Ennek oka a hormonális rendszerben rejlik: attól függően, épp mennyi tesztoszteron kering szervezetében. Pubertáskorban a leggyakoribb, mert a szervezet alig tudja kordában tartani a hormonok viharait, de a vegetatív idegrendszerre a férfiegyednek amúgy sincs ráhatása. Az éjszaka folyamán az egyik alvási fázisban (mikor álmodunk) átlag 3-5 merevedés történik. Az éjszakai magömlést általában erotikus álom okozza – most már tehát tudjuk, amit eddig is sejtettünk…

Az orgazmus során agyra ható hormonok, vegyületek „boldogító keveréke” szabadul fel, például a prolaktin hormon, ami alvást elősegítő hatással van az agyra. Közösüléskor négyszer annyi (!) prolaktin termelődik, mint maszturbáláskor, ezért merül álomba a férfi a számára kielégítő aktus után… (Ha a kedves nőolvasó ilyesmi miatt morcos – most már tudhatja: megértőbbnek kell lennie, nem a szerelmes pasi bunkó, csak a prolaktin működik hatékonyan benne.)

A legalapvetőbb életfunkciókat (szívverés, légzés) agyunk legősibb része, az agytörzs irányítja. Az agytörzs és az agykéreg közötti összekötő híd a limbikus rendszer, ami a vágyért, örömérzetért felelős terület – orgazmus közben itt a legnagyobb az aktivitás. A legtöbb ingerület itt halad át – ennek pedig a jó közérzet megélésében nagy a szerepe. (A heroin is főként e területeket aktiválja. A heroin-függőknél a nemi vágy azért csökken, mert a heroin megszünteti a hagyományos [nemi] stimuláció iránti késztetést.)

A potenciaproblémák gyakoribbak a mozgásszegény életmód mellett. A testmozgás serkenti a szervezet nitrogén-monoxid termelését (ez szintén kell az erekcióhoz). Az orgazmus pozitív hatású a stressz, a szorongás, a depresszió, de akár a rák ellen is – a 2000-es évek tanulmányaiból ugyanis az derült ki, hogy a sűrűn ejakulálóknál (21 orgazmus/hó!) ritkábban fordul elő a prosztata rákja. (A gyakran használt harapófogónak sincs ideje megrozsdásodni…)

A norvég szerző (csaknem) mindenre gondol, s egészen szélsőséges, de roppant fontos tudnivalókat is megoszt olvasóival. Például hogy sivatagban, a szomjhalál határán se fanyalodjunk a vizelet megivására. Igaz, hogy a vizelet 95%-a víz, viszont a maradék 5% sok olyan sót tartalmaz, amitől a test meg akart szabadulni. A visszanyert sók miatt viszont más létfontosságú szervekből vonná ki a vizet, a következmény: rövid távon szomjoltó korty, hosszú távon kiszáradás, haldoklás. Ugyanezért nem lehet tengervizet fogyasztva sem elkerülni a szomjhalált.

És mivel Felhasználói kézikönyv a mű alcíme, hadd hozzak ide egy használati példát. Történelmi távlatból nézve a promiszkuitás, vagyis a szexpartnerek váltogatása (főleg a férfiak esetében) inkább szabály, semmint kivétel. Evolúciós szempontból ez feltehetően előnyös, hiszen a gének szóródása viszi előre a fejlődést. De a szórási aktus káros „mellékhatása”, hogy jó feltételeket teremt a vírusok, baktériumok gyors terjedésének. A klamídia baktériuma számára például ideális a sok nemi kapcsolat. Minél gyorsabb a terjedés, annál hatékonyabb e baktérium evolúciója, fejlődése. Pár millió év múlva a belőle kifejlődő szuperorganizmus lehet a domináns szereplő a Földön és nem az ember.

Aki szeretné tudni, hogy mi jellemzi az emberiség egyik felének (de azért a másiknak is) atesti működését, és belemerül a teljes szövegbe, orvostudomány-, kultúra- és gyógyítástörténeti ismereteket is kap. Megismeri a világ társadalmaiban létezett felfogásokat. Többféle értelemben is elgondolkodhat azon, hogy milyen is az ember… Vagyis ne tőlem várja a további kivonatos ismertetést, hanem vegye kézbe az eredeti művet. Mert minden család könyvespolcán ott van a helye.

Sturla Pilskog

A függelékben a norvég urológus a számunkra legelképesztőbbnek gondolt kérdésekre is válaszol. Nem látok utalást szakmai lektor alkalmazására, habár szerkesztőként Pap Vera-Ágnes van megjelölve, így külön dicséret illeti a fordító Fejérvári Boldizsárt, hogy pontosan adta vissza magyarul – a könyvben amúgy igen ritkán szerepeltetett – szakmai fogalmakat. (Lásd a záró oldalakon található kisokost.) Az pedig megint csak a szerzőt dicséri, hogy minden statisztikája annyira olvasóbarát tálalású, hogy e könyv olvasása színtiszta élvezet volt…

Sturla Pilskog: Pénisz. Felhasználói kézikönyv
Fordította: Fejérvári Boldizsár
Szerkesztette: Pap Vera-Ágnes
Figura Kiadó, Budapest, 2022
216 oldal, teljes bolti ár 3790 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 3221 Ft
ISBN 978 615 638 0005

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A péniszről alkotott kép korszakról korszakra és kultúráról kultúrára változott, de a szerv elsődleges funkciója harmincezer éve ugyanaz: újabb és újabb nemzedékeken keresztül biztosítja a fennmaradásunkat. Az, hogy ez a feladat örömöt és élvezetet is szerez, tulajdonképpen csak egy bónusz, amelyet az evolúció azért vezetett be, hogy motiváljon bennünket génjeink továbbadására.
Azt gondolhatnánk, hogy egy olyan szervnek, ami ennyi figyelmet kapott, már nincsenek titkai.
Ez azonban tévedés. Sok fiú és férfi tapasztalja meg a bizonytalanság, szorongás és félelem érzését, azt gondolva, hogy valami nincs rendben velük, esetleg kilógnak a sorból. Vajon elég nagy-e a péniszük? A herezacskóban lévő golyó egy rákos daganat? Meg kell-e borotválkozni odalent ahhoz, hogy szert tegyenek egy barátnőre? És: impotenssé tesz a nadrágzsebben hordott mobiltelefon?
A neves urológus, Sturla Pilskog norvég bestsellere örökre véget vet a zavarnak és a kényelmetlenségnek, segít rendet tenni a férfi nemi szerv ügyében, elválasztva a tényeket a tévhitektől és az ártalmatlan tüneteket a súlyosabb betegségektől.