Nyerges Gábor Ádám: Nincs itt semmi látnivaló (részlet)

Ártatlan

Helyszín utólag, persze, bármiből lehet.
S oda, az elterjedt felfogás szerint,
inkább csak az egyik szokott visszajárni,
a másik kerüli, ha csak megteheti.
Nem mindig teheti. Hát nézheti, amiből
utólag a helyszín lett, ártatlan tereptárgyak
szenvtelen együttesét. Emlékezhet utakra,
melyek a helyszínen át vezettek, nem teljesen
egyértelmű, pontosan mettől meddig tartanak
a helyszínek, hogy a gyalogosátkelő már,
a vegyesbolt még oda tartozik-e (a kerthelyiség
mindenképpen). Merengés tárgya lehet közben
az is, hogy a visszatérés elkövetők vagy
áldozatok sajátja-e inkább, s hogy mikor valaki
másfelé nem kerülhet, az akkor épp mit jelent.
Ugyancsak megfontolás tárgya lehetne, hogy
micsoda épp egy kerthelyiség előtt elhaladó
ember élete, vagy mi éppenséggel bármi,
rossz időben, rossz helyen. Az ablakokban,
kapukban emberek láthatók, az utakon autók
haladnak át, galambok csipegetnek morzsának
vélt szemetet. A körülmények rendezettek,
süt a nap, de a lombok takarása létrehoz árnyékos
részeket, a helyszín sajátossága ez, olyan, mint
ahol mi sem történik rendszerint, mint ahol
bármelyik pillanatban indokolt lenne, hogy hirtelen
megálljon egy hivatalos személy, előretartott
tenyerével jelezve, hogy kéri, mindenki haladjon
csak tovább higgadtan, nincs itt semmi látnivaló.

Bevezetés a gyakorlati filozófiába

És hogy mi ment félre, mikor,
döntse el egy későbbi kor.
Ez most megállíthatatlan,
ez egy hétköznap délelőtt.

Iszod a kávét, még ébredsz,
kéne nagyjából még két perc –
nincs. Amit még fel sem fogtál,
már benne vagy. Ilyen egy nap.

Most csak szavak, gyenge klisék.
Tudod, hogy az emberiség…
Meg a történelem… Igen.
Annyira épp nem hatnak meg.

Itt egy kérdés, eldöntendő.
Merengésed helyből meddő.
Ez nem filozófia szak.
Régen tudtál válaszolni.

Ennyit tudsz biztosan, talán,
hogy aki többet, sarlatán.
Hogy ez megállíthatatlan.
Ez a délelőtt, ahogy van.