Amíg a kéreg lehullik | David Eldridge: Kezdet / Rózsavölgyi Szalon

Posted on 2022. február 20. vasárnap Szerző:

0


Danis Lídia (Laura)

Bedő J. István |

Megragadni azt a pillanatot, amikor a dolgok éppen átmennek valami változásba – ez az igazi feladat, ebből születik az igazi dráma! A kiinduló helyzet végül is lehet bármi. David Eldridge sötét komédiájában (a szerző meghatározása) egy nem túl jól, nem túl rosszul lezajlott lakásavató buli legvége a címben jelzett Kezdet.

Buli, sok, de nem túl sok piával, rágcsálnivalóval – és emberekkel, akik jobbára közömbösek egymás iránt, s akiket a felszínesnél talán egy vonásnyival mélyebb ismeretség hoz össze Laura avatóbuliján. Saját lakás, Londonban, elég jó helyen, nem is kevés pénzért! Idáig eljutni, hajjaj… A hősökkel mindig sokkal több érdekes és izgalmas dolog történik a dráma (tragédia, komédia) előtt, mint a színen. A Danis Lídia alakította Laurát céltudatos, kemény, határozott nővé kalapálta az elmúlt néhány évtized – de most hamarosan negyvenéves lesz, és érzi, hogy élete eddig csak a munkáról szólt, a karrier felépítéséről – és közben igazából magányos maradt, még ha volt is valamilyen hosszabb kapcsolat a listáján.

Danny/Schmied Zoltán tétovázik, Laura/Danis Lídia megfejteni próbálja

A vendégek közül utolsónak maradt Danny pedig – a lehető legpocsékabb benyomást kelti magáról. Schmied Zoltánt már sokféle bőrben láttuk, de ilyen tétova balfácánt még sosem alakított. Ez a Danny mindentől fél, arra van kondicionálva, hogy kirúgják mindenféle munkahelyről és kapcsolatból, hát inkább kimenekül. Innen is meglépne.

Két alaposan lehorzsolt lelkű ember véletlen találkozása, csődökkel a háttérben. Ámde egyikük meglát a másikban valamit. Eldridge darabjában az a kulcsmotívum, hogy ebben az esetben a nő kezdeményez, a férfi pedig eltáncolna a kósza numera (ismeri még valaki ezt a kifejezést?) elől.

Hosszú az éjszaka, a buli romjainak eltakarítása közben apránként bomlik ki, hogy Danny a házassága majd a válása után hogyan vált önállótlanná anyja és nagyanyja (többé-kevésbé zsarnoki) rátelepedése következtében, és az is, hogy Laura miképp véli megtalálni ebben az „egyszer már kihúzott lutriban” a lehetőséget, a szeretni való embert – aki több lehetne, mint egy jól eltöltött éjszaka emléke.

A Rózsavölgyi termét Enyvvári Péter minden korábbinál erőteljesebben átrendezte, hogy ne kukucskálószínházként működjön – ráadásul szűk térben kellett Dicső Dánielnek úgy beállítani a két szereplőt, hogy látszódjék: Danny igyekszik minden körülmények között NAGY távolságot tartani „csábítójától”. Ez sikerül is, és a néző csak kapkodja tekintetét egyikről a másikra. Ugyanis – kivált a játék kezdetén – a szöveg nélküli részek a legizgalmasabbak. Schmied minden visszakozása, szinte kényszeres takarítási-rendrakási menekülése (az intimitás elől), illetve Danis eleven, mozgékony tekintete, szóra bíró ösztökélése (az intimitás megközelítése végett) – mindkettőjük nagyszerű arcjátéka viszi előre a cselekményt. (Szegény fotósok, nehéz dolguk lehetett, mert egyszerre mindig csak az egyikre koncentrálhattak…)

Danis Lídiának még egy veszélyes (?) fegyvere van ebben a fura szópárbajban: az orgánuma és a gyönyörű artikulációja (miért is nem hallottam eddig?), ami még inkább nyomatékosítja a céltudatos Laura határozottan előadott világ- és jövőképét. Schmied ugyanígy a beszédet használja, de az ellenkező előjellel, Danny tétován fogalmaz, kicsit mintha bele is gabalyodna bevallhatatlan érzéseibe, nem mer őszinte lenni. És valahányszor elfuserálja a kialakulni kezdő beszélgetést, Laura újra próbálkozik, kezdeményez – újabb és újabb kezdetet indít.

Cselényi Nóra roppant szellemes ruhát adott Danisra, hiszen neki vetkőzéssel is kell csábítania Dannyt, a blúz, nadrág kombináció lehet semleges és lehet izgató (pláne ha Laura sztriptíz stílusban táncol), és az első rétegeket levetve is hagy némi teret a fantáziának…

A darab szövege és a dramaturgiai retus Hárs Anna kiváló munkája – a darab erősen trágár (korhatáros is), de ezt most dicsérőleg mondom; ebben a Laurában, aki már megtette az első lépéseket a hervadás felé, és talán az utolsó pillanatnál tart, hogy merjen saját családot kreálni, szóval benne akkora feszültségek vannak, hogy a finomkodásnak nincs helye.

Csaknem biztos vagyok, hogy David Eldridge nem ismerte Karinthy Ferenc Dunakanyarját, mégis az az érzésem, mintha pár- vagy ellendarabját írta volna meg. A hatvanas évekbeli sztoriban a férfi hajt rá a kávéfőzőnőre, rámenősen és egy nyomok nélkül elmúló éjszaka reményében, majd az érzelmi adok-kapok nyomán alakul ki a kölcsönös rokonszenv, a másik szükségességének felismerése. Itt, bő fél évszázaddal később, egy egészen más társadalmi szituációban a férfiszerepbe felemelkedett nő kezdeményez, és megint csak érzelmi és verbális adok-kapok nyomán repedezik és hullik le róluk a védekező kéreg.

Nagyon jó találkozás Lauráé Dannyvel – és az először együtt játszó Danis Lídiáé Schmied Zoltánnal.

Fotók: Kolbe Gábor

David Eldridge: Kezdet
Fordító, dramaturg: Hárs Anna
Rendezte: Dicső Dániel

Szereplők: Danis Lídia, Schmied Zoltán

Díszlet: Enyvvári Péter
Jelmez: Cselényi Nóra

KÖVETKEZŐ ELŐADÁSOK:

február 22. kedd 19:30
március 7. hétfő 19:30
március 14. hétfő17:00
március 24. csütörtök 19:30