A jövőt nem bánhatod meg | Shunmyo Masuno: Zen, az egyszerű élet művészete

Posted on 2022. február 19. szombat Szerző:

0


Fazekas Erzsébet |

Ki ne akarna szebb és nyugalmasabb hétköznapokat? Na, ugye! Így persze jómagam is – nem beszélve a szebb és nyugalmasabb hétvégékről és az ünnepnapokról. Ezt én mind nagyon szeretném. Ezért aztán nagy lelkesedéssel kezdtem forgatni ezt a kicsiny méretű, vonzóan szép „zen breviáriumot”.

A négy részből álló tanács-gyűjtemény első részében azt ígéri Shunmyo Masuno, a 450 éves zen buddhista templom főpapja, hogy bemutatja 30 módját annak, miként lehet energiával feltölteni „mostani énem”. (Hogy mi lesz a holnapi énemmel? – azt hagyjuk holnapra! Ha már egyszer senki nem törődött a tegnapi énemmel!)

Trükköket ígér tehát a könyv negyedét kitevő első fejezet, aminek összes üzenetét a szerző ajánlása így foglalja össze: „Próbálj kicsit változtatni szokásaidon!” – Szót fogadok. És belátom, legelőször is azon a szokásomon kellene változtatni, hogy ne akadékoskodjak állandón. Mivégre merült fel bennem például, hogy mit értsek a mostani énemen? És hogyan kell korszakolni az én(j)eimet?

Máris változtatva a szokásomon (Vagy nem? Máskor is így csinálom?) figyelmesen lapozgatni kezdek. Elvégre ahhoz, hogy kiderüljön, tudok-e élni a sokféle ajánlattal, olvasnom kell. Hátha nem is csak rejtve, a filozófia kendőjébe burkolva lesz ott a világos válasz. Míg rálelek, addig is itt az újabb jó tanács: hagyjak időt az ürességre! (A semmittevésre? Talán nem. Arra, hogy ne csináljak, gondoljak semmit?)

Azt hámozom ki a szövegből, hogy talán inkább azért, mert ilyenkor jobban meg tudom figyelni önmagamat. Azt kell jelentenie az üzenetnek, hogy legyek (többet, vagy másképpen) együtt önmagammal… Arra jutok tehát, hogy így fogom értelmezni. Mert a most 69 éves jokohamai szerzetes szerint, ha csak a dolgunkat tesszük, s nem állunk meg, legalább 10 percre naponta, „időt szakítva az ürességre, hogy ne gondoljunk semmire – elkerülhetetlenül szem elől tévesztjük igazi mivoltunkat és az igazi boldogságot.” Amikor kevés az időnk, mondja, „ez a szűkösség a szívünkre is kiterjed. De tényleg oly sok a dolgunk? Nem mi maguk hajszoljuk magunkat? A japán ’elfoglalt’ jel (karakter) két másik szó (mégpedig a szív, és az elveszíteni) szimbóluma is. Tehát azért nem érünk rá, mert nincs hely a szívünkben.”

A fentiekkel mélyen egyet tudok érteni, filozófiájából ez az elsődlegesen praktikus tanács rángat vissza a földre: Ha nagyon úgy érzed, hogy sok a dolgod, kelj fel 15 perccel előbb, és ezzel már meg is szabadulhatsz a rengeteg tennivaló okozta nyomasztó érzéstől – véli Masuno.

Dobd ki, amire nincs szükséged, ettől felfrissülnek a gondolataid” – a mondat második fele megmagyarázza, hogy itt nem tárgyakra gondol. „Az egyszerű élet azt is jelenti, hogy megszabadulsz fizikai és lelki terheidtől…

Csak olyasmit szerezz be, amire szükséged van – ezzel tudod kihasználni a dolgok lényegét. Ne pazarold az idődet aggódásra olyan dolgok miatt, melyekre nincs befolyásod. Ne gondolj kellemetlen dolgokra, mielőtt lefekszel – ágyban 5 perces zazen –, hogy átállítsd a tudatodat. – E két előbbi hasznos tanács után megint a filozófia magaslataira cipel föl magával a főpap, amikor ilyen mond: „Kulcsold össze a kezed – a bal kéz képvisel téged, a jobb a többieket – ha e kettőt (gassho) összehozzuk, azok eggyé válnak. Ez a tisztelet érzése azok iránt, akik nem te vagy – az alázat felajánlása. A kezek összekulcsolása jelzi, itt nincs helye a konfliktusnak, elősegíti a hála érzését. Nem támadhatsz rá senkire, ha össze van kulcsolva a kezed.” – Ugye milyen fontos szimbolikája van az összekulcsolt kezeknek? Napjainkban különösen. Mert ráadásul: „Az örömöt saját magadban találod meg.”

A kellemesen tenyérbe simuló kötet második fejezetében megismerhetünk újabb harminc módszert, mégpedig a bizalom és bátorság ösztönzésére az életben.

Azoknak van a legnagyobb esélyük megtalálni belső békéjüket, akik igyekeznek élvezni azt, amit meg kell tenniük. Szinte bármiben ott rejtőzik, hogy kedvező lehetőséggé váljék.

Ültess el egy szál virágot (a fákkal ellentétben, nem szükséges, hogy mókusugrásnyi távolság legyen közöttük!) – a természetben minden nap új nap.

Ha egy tárgy eredeti funkciójára nem alkalmas, még nem lesz haszontalan – másra kell használni – a gazda képzeletétől függően. „A bőséget nem a tárgyak felhalmozása jelenti, hanem a tudás, hogyan használjuk fel őket. Hogyan használhatok fel egy tárgyat? Más is van, mint a ’megfelelő’ mód” – ez a mitate.

Őrizd meg tudatod rugalmasságát, és várd ki a megfelelő alkalmat!

A harmadik fejezetbe a tudós szerzetes már csak húsz módszert sűrített, a zavarodottság és az aggodalom enyhítésére…

Mivel minden hat mindenre – szögezi le a buddhista tan (is), lássuk be, van benne valami, hogy ha boldogok akarunk lenni, kell, hogy körülöttünk legyenek boldog emberek. És éppen ezért ne bizonygassuk, mit érzünk, inkább mutassuk ki! Koncentráljunk egyetlen találkozásra. A magánéletben nem hálózatot építünk. Többet ér egyetlen értelmes kapcsolat, mint száz sekélyes. Minden találkozást úgy kell megbecsülni, mintha csak az életben egyszer történne meg. A kapcsolatok mélysége a fontos, nem a számuk. „Mondj le arról, hogy azt kívánd, mindenki szeressen. Nehéz mindenkivel őszintének lenni, még a zen szerzetesek se jönnek ki egymással a templomban. Ne igyekezz, bármi áron, mindenkivel megkedveltetni magad. Amikor a virág kinyílik, a pillangó megtalálja. Ha a fa virágzik, a madarak maguktól lepik el az ágakat. – Ilyen az emberi kapcsolat is.” – Ne engedd, hogy mások véleménye befolyásoljon – a határozottság azt jelenti, hogy képes vagy megbízni magadban.

Becsülj meg minden embert, aki előtted járt! – Ha csak egyetlen ősöd hiányozna, te nem létezhetnél.

A kis kötet lezáró fejezete ismét húsz módszerét sorolja fel annak, miként teheted az összes napot a legjobb nappá.

Légy pozitív! A tudatod képes eldönteni, hogy boldog vagy-e. A holnap bizonytalansága még fontosabbá teszi a pillanat megélését (zen). „Becses minden egyes nap, mert soha többé nem tér vissza.” Hogy egy nap jó-e, saját tudatunktól függ. Bármely eseményt többféleképpen lehet értékelni, az számít, hogyan reagálunk rá. „Ne sóvárogj (semmi után)!” „A többet akarás szenvedéshez vezet.” – Itabashi Koshu főpap (zenji) megtudta, előrehaladott rákja van. Élt tovább, mintha mi se történt volna. „Most a rákommal élek boldogan.” Ebből vonja le Masuno is a következtetését: „Nem tudjuk megváltoztatni, ami az életben (velünk) történik, de hatalmunkban áll eldönteni, ezt hogyan dolgozzuk fel. Fel kell készülni. El kell fogadni a valóságot olyannak, amilyen.”

És a végére még egy figyelmeztetés lezárásképpen: „Gondold át, hogyan halj meg!, amikor nem tudod, hogyan élj. A boldogság az orrod előtt van.”

A legtöbbet hozd ki életedből! Az élet becses dolog, ami megőrzésre van nálunk. Van, aki részesül a hosszú élet kegyelmében”, (vajon mindenki kegynek fogja ezt fel?) „másnak csak rövid idő adatik. De az élet értékét nem a hosszával mérjük. Az a fontos, hogyan használjuk ki a ránk bízott életet.”

Kedves olvasó, te ma hogyan használtad ki?

Az elgondolkodtatva oktató, nevelő könyv tördelése is figyelemre méltó. Követve a szerző eredeti szándékát már az eredeti, angol nyelvű kiadásban is egy-egy oldalpár jutott minden gondolat, üzenet kifejtésére, és ezeket öt-tíz oldalanként szép illusztráció kíséri.

Shunmyo Masuno

Shunmyo Masuno: ZEN az egyszerű élet művészete. 100 zen gyakorlat a szebb és nyugalmasabb hétköznapokért
Fordította: Laik Eszter
21. Század Kiadó, Budapest, 2021
224 oldal, teljes bolti ár 4490 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3368 Ft
ISBN 978 963 568 0887

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A világot nem könnyű megváltoztatni, és ha nem úgy működik, ahogy szeretnénk, jobb, ha önmagunkon változtatunk – tanítja Shunmyo Masuno.
Százféle információ zúdul ránk, felőrli napjainkat a szüntelen sietség és a jövőtől való szorongás. Nem szívesen gondolunk arra, hogy az élet egyszer véget ér, félresöpörjük a mulandóság apró jeleit.
Azonban a kis változásoknak is van hatásuk. Ha mindennap szánunk néhány percet arra, hogy ne gondoljunk semmire; ha evés közben nem figyelünk másra, csak az ételre; ha megszabadulunk a felesleges tárgyaktól, de az igazán fontosakat becsben tartjuk; ha elfogadjuk a valóságot olyannak, amilyen – korábban nem tapasztalt nyugalomban és békességben lehet részünk.