A dán, aki elment Izlandra | Bergsveinn Birgisson: Elevenélet-patak

Posted on 2022. január 20. csütörtök Szerző:

0


Sváb Ági |

Ha ma Dániára gondolunk, sokunkban az a kép él, hogy az ország gazdag, környezettudatos, boldog. Polgárai példamutató életet élnek, és még a kerítés is kolbászból van. Ha egy izlandit kérdeznénk a dánokról, biztosan egészen más benyomásokat osztana meg velünk, figyelembe véve a két ország évszázadokon át összefonódó sorsát.

Ugyanezt a kapcsolatot nyugat-európai vagy amerikai polgár talán úgy jellemezné: kolonialista. Mert hát történelmi tény, hogy Izland csak a második világháború idején függetlenedett Dániától. És ha nem is olyan szinten zsákmányolták ki az erőforrásait, mint Dán-Nyugat-Indiának (a ma az USÁ-hoz tartozó Virgin-szigeteknek), azért a dán ember kulturális és erkölcsi fölényét évszázadokon át evidenciaként kezelték.

Pontosan ez a fölény mutatkozik meg Bergsveinn Birgisson regényének első jelenetében. 1784-ben, Koppenhágában, a dán parlament tanácskozását követjük. Izland ekkor dán gyarmat, és mivel a szigetet természeti katasztrófák sora és a nyomában járó éhínség sújtja, a lakosság megmentésének egyetlen lehetősége: az egész terület kiürítése, és a munkaképes lakosság Dániába menekítése. Már jó ideje dübörög az ipari forradalom, a manufaktúrák pedig munkát tudnak adni adnak mindenkinek. A nagy áttelepítés előtt azonban egy tudósnak a helyszínen kellene felmérnie Izland és a lakosság állapotát.

A tudós, Magnus Aurelius Egede félig maga is izlandi származású, de a környezetéhez képest igen haladó eszméket vall, a tudományos felkészültsége is jelentős. Már a nevében is benne van a regényt szervező kettősség: a felvilágosodás eszméit hirdető, elemző gondolkodású, adatokat precízen rögzítő tudósember olyan világba kerül, ahol a természet és a költészet uralkodik.

A regény első felében Magnus Aurelius feljegyzéseit olvashatjuk, párhuzamosan az utazása közben átélt hatásokról, élményekről szóló narrációval. A feljegyzések nyelve szándékoltan száraz és nehézkes – és bár ez igazi stílusbravúr, próbára teheti az olvasót. Tökéletesen érződik a jegyzetekből a tudományos lelkesedés, a racionalitásba vetett pökhendi hit.

A regény második felében azonban Magnus Aurelius szimbolikusan és konkrétan is olyan területre téved, ahol európai ember korábban még nem járt. Szó szerint lelépünk a térképről. Fizikai javait és kísérőjét is elveszítve a tudós egy eldugott tanyára jut el, egyedül, sebesülten. Itt talál rá egy asszonyra, Sesseljára, aki nem beszél, és akivel új nyelvet kell találni, talán jobbat is annál, amivel eddig le tudta írni az őt körülvevő világot. Ahogy a férfi állapota egyre romlik, Sesseljának csak egy lehetősége marad: meg kell küzdenie, akár az életét is kockáztatva, a természet erőivel, hogy Magnus Aurelius ihasson a titokzatos és gyógyító erejű Elevenélet-patakból.

A regény lendülete az utolsó oldalakon már kifejezetten sodró (akár a patak), a nyelvezete pedig áradó és lírai. Minden elismerést megérdemel Egyed Veronika, az izlandi nyelvű művek avatott magyarítója, ahogyan képes volt váltani a különböző regiszterek között. És ne felejtsük el, hogy ebben partner volt Dunajcsik Mátyás, a versbetétek fordítója.

Az Elevenélet-patak az ellentétek könyve. Megjeleníti a dán gazdagságot és az izlandi nyomorúságot, a felvilágosult tudományt és a barbárságot, tanulatlanságot. De ellentétbe kerül egymással a hideg racionalizmus és a misztikus, mitologikus észak, illetve a szószátyár férfi és a szavak nélkül is szerető, gyógyító nő is.

Mi is e történet vége? Kilakoltatják-e szigetükről az éhező és beteg izlandiakat? Létrejöhet-e kapcsolat a modern tudós és világvégi szerelmes asszony között? Az első kérdésre még megtalálhatjuk a választ a történelemkönyvek lapjain, de a másodikra saját magunknak kell rájönnünk.

A könyv szerzője, Bergveinn Birgisson Izlandon született, de Norvégiában tanult és ma ott tanít északi filológiát. Versei, fikciós és történelmi regényei jelentek már meg, magyarul a 9. századi Észak-Európáról és Izland szinte elfelejtett első meghódítójáról szóló A fekete viking című könyve olvasható.

Bergsveinn Birgisson

Bergsveinn Birgisson: Elevenélet-patak
Fordította: Egyed Veronika
A verseket fordította: Dunajcsik Mátyás
Corvina Kiadó, Budapest, 2021
248 oldal, teljes bolti ár 4490 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 3143 Ft,
e-könyv változat 3199 Ft
ISBN 978 963 136 7096 (papír)
ISBN 978 963 136 7317 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

1784-et írunk, Izlandon már egy éve szörnyű természeti katasztrófák dúlnak. Koppenhágában a dán király tanácsosai összegyűlnek, hogy megvitassák, mit kezdjenek távoli gyarmatukkal, ami eddig sem hajtott nekik sok hasznot. A reménytelen helyzetben az a tervük, hogy az összes, munkára fogható izlandi alattvalót Dániába telepítik, hogy ott manufaktúrákban dolgoztassák őket. Mielőtt azonban meghoznák a végső döntést, elhatározzák, hogy követeket küldenek a szigetre, hogy felmérjék a helyzetet.
A kamara strandiri megbízottja egy fiatal, félig izlandi származású tudós, Magnus Aurelius Egede. Magnus Aurelius a felvilágosodás szellemétől lelkesülten kezd neki a feladatnak, hogy feltérképezze ezeket a félreeső területeket. Útja azonban váratlan fordulatot vesz, mikor ismeretséget köt a helyiekkel, és lassanként rájön, hogy a valóság bonyolultabb annál, mint amit mérőműszerei elárulnak, különösen Izlandnak ebben az eldugott zugában. Ahol az Elevenélet-patak folyik.