A modern társadalom magányos emberek sokasága… | Orvos-Tóth Noémi: Szabad akarat

Posted on 2022. január 17. hétfő Szerző:

0


Fazekas Erzsébet |

A címben olvasható mondat a Szabad akarat egyik fontosnak is tekinthető megállapítása. Mivel azonban nincs mellé háttérmagyarázat, nagyon magamra maradtam értelmezésével. De mi lehet a szabad akarat szerepe a magányos ember számára? Ha a sokaság magányos, vajon mire szolgál a szabad akarat?

De nem sikerült megfejtenem Virginia Satir amerikai pszichoterapeuta szintén nem értelmezett bölcsességét sem, amikor az ölelések, érintések fontosságáról, megtartó erejéről értekezve, ezt a számsort állította fel: „a túléléshez napi 4 gyengéd (azaz teljességgel erotikamentes) ölelés kell. A szinten maradáshoz 8, a gyarapodáshoz 12.” Én meg csak töröm a fejem, miféle (lelki? testi? életévekben mutatkozó?) gyarapodáshoz szükséges ez a naponta tucatnyi ölelés… Ugye nem anyagi gyarapodásra kell gondolnunk? (Az óriási hangsúllyal előkerülő anyagi kérdésekről majd később).

Az állítás első eleme (napi 4 ölelés) gond nélkül elfogadható. A gyengéd ölelés, az értő érintés valóban képes enyhíteni a szenvedést, a magányt – ez egybevág valamennyiünk élettapasztalatával. De a szinten maradáshoz, a gyarapodáshoz miféle – nyilván erotikamentes – ölelés kell?

A cím alapján felmerült bennem: talán mégis inkább filozófiai traktátusról lehet szó. Mert mintha annak indult volna Orvos-Tóth Noémi könyve. A hozzá hasonló szakemberek gyakran élnek a filozofikus megközelítéssel. A felvetett kérdés számomra az is, hogy képesek lehetünk-e megszabadulni az ősöktől örökölt terhektől, legfőképpen azok következményeitől. Ha elég jók a (z ön)felismeréseink, ha elég erősek vagyunk, ráadásul, ha sikeresen vettünk részt terápián – van rá esély, hogy rátalálunk saját szabad akaratunkra. (Vagy nem.)

Orvos-Tóth egy ideig ebbe az irányba terelgeti olvasóját, főleg amíg anekdotaszerűen mutat be és elemez (nem túl mélyen) több esetet. Tovább haladva egyre jobban belemerül a korai kötődés ismertetésébe, és abba, hogy annak elmaradása hosszú távú – olykor akár személyiségtorzulást is előidéző – gondokat okoz. Ezek után üdítően hatottak az újabb esetelemzések, majd több (analitikus) szakember okos meglátásainak felsorolása, megtűzdelve szellemes aranyköpésekkel (bon mot). Olvashatunk továbbá tudományos vizsgálatokról, és ha nem vigyázunk, ezen a ponton el is veszíthetjük a fonalat, ti. hogy mi is a könyv alaptematikája. Én ugyanis következetesen azt kerestem, mégis úgy éreztem, eltévedtem valahol.

De bíztam abban, hogy előbb-utóbb megtalálhatom a lényeget, mégpedig saját magamat. Ha sikerül kihámozni a sok-sok ős által továbbadott viselkedés- és életminták tömege alól a személyiségemet. Ehhez annyi kellett, hogy végigolvassam a transzgenerációs önismeretet segítő kérdéseket. Sorra is vettem őket, de nem értettem, ezek miért fókuszálnak erősen a pénzhez, a vagyonhoz való viszonyra? Mert az ősök talán nem csak az anyagiakkal kapcsolatos személyiségjegyeimre nézve voltak meghatározóak. Mintha erre a kimondatlan kérdésemre válaszolna szerző, amikor jelzi, hogy a pénzhez fűződő viszony ritkán kap kellő figyelmet, mert ez a probléma általában a szexualitásnál is nagyobb tabu. (Nocsak!?)

Az anyagiak fontosságát húzza alá ez a megjegyzés is – idézem: „Ma, egy új ismeretlen küszöbén állunk, életünk biztosan változni fog – iránya a környezeti, egészségügyi tudatosság mellett nagyban függ a pénzügyi tudatosságtól.”

E jövőre utaló mondatnak kezdőpontja lehet a könyv egyik alapmotívuma, ami szerint: „Hiedelmek (mint megkérdőjelezhetetlen igazságok) irányítanak minket észrevétlenül – a tudást, amire elődeink szert tettek, hiedelmek formájában adják át nekünk, így például azt is, hogy »tisztességes munkából nem lehet meggazdagodni«.”

A továbbiakban is nagyon erőteljesen jelenik meg az anyagi alapú problematika. Az egyik elemzésben azt fejtegeti a szerző, hogy minél nagyobb a státuskülönbség egy társadalomban, annál intenzívebb az egyének státusz-szorongása. Ez pedig még azokat is utolérheti, akik a hierarchia csúcsán állnak. Az efféle különbségek érzékelése része lett biológiai programunknak; az ilyen típusú szorongás mára a modern élet mételye.

Ezzel egyet is érthetek, de azzal a kijelentéssel már kevésbé, hogy „manapság a fő mérőeszköz a pénz.” Állítólag Karinthy Frigyes fogalmazott így: „kezdetben volt: ’hiszek, tehát vagyok’. Majd: ’gondolkodom, tehát vagyok’. S végül manapság: ’hitelem van, illetve egyszerűbben: ’pénzem van, tehát vagyok’.” Még akkor is tiltakozom az ilyen általánosítás ellen, ha elismerem, lehet abban valami, hogy sokan azért vásárolnak erőn felül, hogy (státusz)szorongásukat – mondhatnánk úgy is, hogy kisebbrendűségi érzésüket – csökkentsék. Pedig, mint a szerző is leszögezi, a vásárlási kényszer, az anyagi örömök, egy-egy tárgy megszerzése, nem nyújt tartós nyugalmat. Aki a tárgyak birtoklásától várja a lelki békét, végtelenül kiszolgáltatott lehet.

Ellenpontként azért ajánlok a műből olyan megállapításokat is az olvasó figyelmébe, amelyeket rokonszenvvel fogadhat, kritikai megjegyzések nélkül.

A szilárd világnézet lehet áldás és átok. Hasznos, ha a nehézségek idején megtart, a bizonytalan időben irányt mutat. Ártóan hátrányos viszont, ha túl merev, mert akkor megfojt. Ilyen hatású az a szabály, amiből hiányzik az ember (tegyük hozzá a humánum, az empatikus megközelítés esélye).

Egy érett szülő elfogadja, hogy gyereke nem vesz át kritika nélkül mindent az általa képviselt „igazság(ok)ból”, pontosabban életelvekből. Szerencsés az a helyzet, ha a szülő képes belátni, hogy gyereke nem lesz ’szolgalelkű’, mert önálló, érett személyiséggé válva, merészel a saját útjára lépni. A rugalmatlan, merev szülő viszont megretten, és túl jól ismert sztereotípiákat mond: „amíg az én kenyeremet eszed, ezt nem mondhatod/gondolhatod/teheted!” Az ilyen kijelentések valódi hátterét jól megvilágítja Orvos-Tóth Noémi: ilyen esetekben a szülő (mondom én: a szerencsétlen) azzal kénytelen szembesülni, hogy gyereke döntésének fényében valami nagyon negatív dolog derült ki. Hiedelme lepleződött le. Kiderült, hogy elvárásai nem álltak szilárd, igaz alapokon. Inkább csak korlátot jelentettek számára is. Ő maga ezt viszont nem vette időben észre. Van szülő, aki ezt a szembesülést nem képes megtenni, és inkább a tükröt tartó gyerekét tolja el magától.

Mély igazságot hordoz az a pszichológiai axióma is, hogy akinek kisgyerekként nem volt módja átélni azt, hogy belső bizonytalansága egy másik ember (lehetőleg a mindig jelen lévő anya, vagy fő gondozó) segítségével feloldható, ha elmaradt az a tapasztalata, hogy egy szeretett lény képes enyhíteni a szorongást, az a személy könnyen fordulhat a megvehető biztonság felé. Ez lehet a hátterében a kényszeres vásárlásnak és még oly sok más kényszeres tevékenységnek!

Nagyon súlyos mondanivalót hordoz a következő gondolat: „Attól, hogy valaminek vége, még nem múlt el!” Mindennek nagyon hosszan megmarad a hatása. Bessel van der Kolk (Amerikában élő, dolgozó pszichiáter) ezt így fogalmazza meg: „a trauma nemcsak egy rossz emlék, hanem az utána következő reakciók sokasága.” Ott marad a testi-agyi működésben, a viszonyulásainkban, alakítja énképünket. Trauma az, hogy a múlt uralkodik a jelenen. Mert „nem lehet ’kikezelni’ a háború, a bántalmazás következményeit. Semmissé tenni az erőszakot, a molesztálást, a borzalmat – mindazt, ami megtörtént. De lehet foglalkozni a traumának a testre, lélekre gyakorolt hatásaival.”

A szöveg több pontján megjelennek versidézetek (Ady, József Attila, Pilinszky, Kántor Péter, Halász Rita) és egyéb szövegrészletek (Epikurosz, John Donne, Tamás Gáspár Miklós, Nádas Péter egy-egy opuszából), bizonyára azzal a céllal, hogy az olvasóban is rezonálást váltsanak ki, hasonlóan a szerzőhöz. Nekem sajnos nem adtak semmi többletet a könyv mondanivalójához. Nem értelmezték, nem gazdagították, még csak nem is színesítették üzenetét – bevallom, mert nem éreztem őket szervesen oda illőnek. Inkább csak illusztrálták a szerző műveltségét, olvasottságát.

Orvos-Tóth Noémi

Orvos-Tóth Noémi: Szabad akarat
Jelenkor Kiadó, Budapest, 2021
288 oldal, teljes bolti ár 4499 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3599 Ft,
e-könyv változat 2999 Ft
ISBN 978 963 518 1094 (papír)
ISBN 978 963 518 1100 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

„Mire felnövünk, sorsunk forgatókönyvéből már jelentős fejezetek megváltoztathatatlannak tűnnek. Sejtjeinkben hordozzuk felmenőink traumáinak nyomait; szüleink, nagyszüleink ránk örökítették a megdönthetetlennek tűnő életigazságokat; zsigereinkbe égtek a bizalom, a bizalmatlanság, a szeretet és a szeretetlenség tapasztalatai. Már számos saját krízist vagy mélyen ható egyéni traumát is megéltünk, és kialakultak a válaszaink, ismétlődő megoldó-kulcsaink is ezekre a helyzetekre.
Vajon a felmenőinktől kapott lelki sebek, kötődési zavarok, érzelmi és viselkedési mintázatok életünk végéig meghatározzák a sorsunk alakulását? Meddig tart a transzgenerációs örökség hatása, és hol kezdődik a szabad akarat? Mikor és hogyan léphetnek működésbe saját sorsformáló erőink?
Ebben a kötetben életünk legbefolyásolóbb erejű témáinak vizsgálatára hívom az olvasót. Sorra vesszük azokat a tényezőket, amik a párkapcsolataink alakulására hatnak, meghatározzák a pénzhez, sikerhez fűződő viszonyunkat, befolyásolják a testi-lelki egészségünket, és előrevetítik, hogyan reagálunk a nehézségekre. A kérdés mindig az, hogy szabad akarattal mekkora változást érhetünk el, és hogyan teremthetünk magunknak olyan életet, amely a leginkább megfelel az elképzeléseinknek.” – Orvos-Tóth Noémi