Lisa Jewell: A fenti lakók (részlet)

Posted on 2021. november 13. szombat Szerző:

0


Nem állíthatnám, hogy a gyerekkorom normális volt, mielőtt ők beléptek az életünkbe. Messze nem volt normális, de én annak éreztem, mert nem ismertem mást. Csak most, amikor évtizedekkel később visszatekintek rá, most látom, hogy mennyire furcsa volt.

Majdnem tizenegy éves voltam, amikor jöttek, a húgom meg kilenc.
Velünk éltek öt éven át, és minden nagyon, nagyon sötét lett általuk.
A húgomnak és nekem meg kellett tanulnunk túlélni.
És amikor tizenhat voltam, a húgom meg tizennégy, jött a baba.

~ I ~

[ 1 ]

Libby felveszi a levelet a lábtörlőről. Forgatja a kezében. Nagyon elegáns; a boríték krémszínű, és tapintásra mintha bélelt lenne. A bélyegzőn ezek a szavak: Smithkin Rudd & Royle Solicitors, Chelsea Manor Street SW3.

Magával viszi a levelet a konyhába, letámasztja az asztalra, amíg megtölti a forralót vízzel, és teafiltert dob egy bögrébe. Libby nagyjából biztos benne, mi van a borítékban. Múlt hónapban töltötte be a huszonötöt. Tudat alatt már várta ezt a levelet. De most, hogy itt van, nem tudja, ki meri-e bontani.

Felkapja a telefont, és felhívja az anyját.
– Anyu – mondja. – Megjött. A levél a vagyonkezelőktől.

A vonal túlsó végén hallgatás. Elképzeli anyját ezermérföldnyire Déniában a saját konyhájában: hófehér konyhabútor, lime-zöld kiegészítők, tolóajtó a kis teraszra, ahonnan a Földközi-tengert látni, anyja a füléhez tartja a telefont, aminek kristálydíszes tokját úgy nevezi, a kedvenc ékszerem.

– Hű – mondja. – Oké. Azta. És kibontottad?
– Nem. Még nem. Előbb iszom egy csésze teát.
– Oké – ismétli meg az anyja. Aztán megkérdezi: – Maradjak vonalban? Amíg kibontod?
– Igen – mondja Libby. – Légy szíves.

Elszorul a torka, mint olyankor szokott, amikor ki kell állnia a munkahelyén és üzleti beszámolót kell tartania, vagy mintha megivott volna egy erős kávét. Kiveszi a filtert a bögréből, és leül. Ujjai a boríték sarkát simogatják, mély levegőt vesz.

– Rendben – mondja az anyjának. – Most. Most mindjárt.
Az anyja tudja, mi van a borítékban. Vagy legalábbis sejti, bár soha nem mondták el neki hivatalosan, mi a vagyon. Lehet, ahogy mondani szokta, egy teáskanna és egy tízfontos.

Libby megköszörüli a torkát, és ujjával feltépi a borítékot. Vastag, krémszínű lapot húz elő, és átfutja:

Miss Libby Louise Jones
Az 1977. július 12-én létrehozott Henry és Martina Lamb-letét vagyonkezelőjeként az ön kezéhez óhajtom juttatni a mellékelt program szerint…

Leteszi a kísérőlevelet, és előhúzza a mellékelt iratokat.

– Na? – kérdezi az anyja elfúló hangon.
– Még olvasom – válaszolja.

Végigfut rajta, és a szeme megakad az ingatlan címén: 16 Cheyne Walk, SW3. Arra gondol, itt lakhattak a vér szerinti szülei a haláluk előtt. Tudja, hogy Chelsea-ben éltek. Tudja, hogy egy nagy házban.
Azt hitte, már régen eltűnt. Bedeszkázták. Eladták. Eláll a lélegzete, amikor felfogja, mit is olvas.

– Izé – mondja.
– Mi van?
– Azt írják… Nem, ez nem lehet igaz.
– Mi van?!
– A ház. Rám hagyták a házat.
– A chelsea-i házat?
– Azt – mondja.
– Az egész házat?

– Azt hiszem. – A kísérőlevélben valami olyasmi áll, hogy más, akit a letét megnevez, nem jelentkezett a határidő letelte előtt. Nem bírja felfogni.

– Istenem. Szóval, az szerintem megér vagy…
Libby beszívja a levegőt és a mennyezetre emeli a szemét.
– Ez nem lehet igaz – mondja. – Ez biztosan tévedés.
– Menj el az ügyvédhez – mondja az anyja. – Hívd fel őket. Kérj időpontot. Bizonyosodj meg róla, hogy nem tévedés.

– De mi van, ha nem tévedés? Mi van, ha igaz?

– Akkor, angyalkám – mondja az anyja, és Libby hallja a hangján, hogy annyi mérföldre tőle mosolyog –, igazán gazdag lány lesz belőled.

Libby leteszi a telefont, és körbebámul a konyhájában. Öt perccel ezelőtt ez a konyha volt az a konyha, amit megengedhetett magának, ez a lakás az egyetlen, amit meg tudott vásárolni St Albans szélén, egy csöndes, sorházas utcában. Visszaemlékezik a lakásokra és házakra, amiket a neten való keresgélés közben látott, ahogy halkan felhördült, amikor megpillantotta a tökéletes helyet: napcsapda terasz, lakókonyha, öt perc séta a vasútállomásig, kiöblösödő, régi, apró szemű ablak, a zöld téren keresztül mintha a katedrális harangjai konganának, aztán meg-látta az árat, és bolondnak nevezte saját magát, mert azt hitte, ez rá várt.

Végül mindenben kompromisszumot kötött, hogy találjon egy olyan helyet, ami közel van a munkahelyéhez és nincs messze a vasútállomástól. Nem érzett otthonosságot, amikor belépett; a szíve nem szólalt meg, amíg az ingatlanos körbevezette. De olyan otthont csinált belőle, amire büszke lehet, gondosan beszerezte a legjobbat, amit a TK Maxx kínált, és mostanra ügyetlenül leválasztott, kicsit kényelmetlen egy hálószobás lakása boldoggá teszi. Ő vette meg; ő díszítette fel. Az övé.

Most viszont úgy tűnik, a tulajdonosa lett egy háznak Chelsea legele-gánsabb utcájában, és lakása hirtelen már csak rossz vicc, akárcsak minden más, ami öt perce még fontos volt… az ezerötszáz fontos éves fizetésemelés, amit a munkahelyén kapott, a barátnős víkend Barcelonában, amire hat hónapja spórol, a Mac szemhéjpúder, amit „megengedett” magának múlt hétvégén, mert megkapta a fizetésemelést… az örömteli borzongás, hogy kicentizett havi költségvetését egy csillogó, édes illatú pillanatra elengedte a House of Fraserben, az apró MAC feliratú papírtáska pehelysúlya a kezében, az izgalom, amikor neszesszerjébe tette a kis, fekete tokot, a tudat, hogy az övé, hogy valószínűleg használja majd Barcelonában, és felveszi az anyjától karácsonyra kapott ruhát is a French Connectionből, csipkebetétes, és ezer éve vágyott rá.

Lisa Jewell

Öt perccel ezelőtt örömei aprók voltak, várta, kívánta őket, megdolgozott és takarékoskodott értük, komolytalan kis pazarlások, amelyek az élet nagy színjátékában nem számítottak, de adtak annyi csillogást a mindennapjainak, hogy érdemes legyen reggel felkelni, és elvégezni egy munkát, amit kedvelt, de nem szeretett.

Most pedig van egy háza Chelsea-ben és az élete fenekestül felfordult. Visszacsúsztatja a levelet az elegáns borítékba, és megissza a teáját.

Fordította: Katona Ágnes

Lisa Jewell: A fenti lakók
21. Század Kiadó, Budapest, 2021
304 oldal, teljes bolti ár 4490 Ft