Titkok az utolsó oldalig | Lisa Jewell: A fenti lakók

Posted on 2021. november 13. szombat Szerző:

0


kistibi |

Lisa Jewell művészettörténetet, divatillusztrálást, marketinget tanult, öt évig dolgozott is a divatszakmában. Miután elbocsátották, egy kreatív írás kurzusra iratkozott be. Itt fogadott egy barátnőjével arról, hogy meg tudja-e írni egy regény első három fejezetét. A tét egy vacsora volt. A fogadás olyan jól sikerült, hogy az említett három fejezet része lett első regényének, ami magyarul Ralph bulija címen jelent meg, és sikeres könyv lett Angliában. A vacsoráról nincs hír.

Ami pedig A fenti lakók alapszituációját illeti: egyrészt borzalmas, másrészt rendkívül inspiráló. Elhagyott ház. Benne bomló hullák. Semmi berendezési tárgy, semmi irat, semmi nem utal arra, kik voltak az itt lakók. Ráadásul mindez London egyik előkelő negyedében. Ha még ez önmagában nem lenne elég, a hullák mellett ott gőgicsél egy elégedett, jól táplált, boldog csecsemő. Ki hozta a világra? Ki ringatta, ki etette? Nincs a világon olyan rendőr, aki a feladvánnyal megbirkózna, ezért nem is jelenik meg a mesében. A megátalkodott irodalomfogyasztó viszont rákérdez: miért érdemes elolvasni a történetet, hiszen a horrorisztikus tabló bármilyen más krimi-horror-thriller-borzongatás nyitánya is lehetne. Ezért nem is azt kerestem, mi a megfejtés, hanem hogy találok-e olyan motívumokat, amelyek túlmutatnak egy szokásos bűnügyi történeten. Találtam. Ezt szeretném megmutatni.

Megszoktuk már az olyan történetszerkesztést, melyben két cselekményszál párhuzamosan fut egymás mellett, és összeérve válik minden világossá és egyértelművé. Jewell három szálat futtat egymás mellett, a mesébe így lényegesen több titkot tud belefonni. A másik feszültségfokozó eleme, hogy jó darabig azt sem tudjuk az egyik szálat követve, pontosan ki is a hőse ennek a történetnek, és mi köze a megoldandó rejtélyhez. Hagyományos technikai elem, hogy az egyik sztori a múltat tárja fel, a másik a jelenben játszódik. Erre jön ez a harmadik, ami tovább bonyolítja a helyzetet. Minden tisztelet az írónak és szerkesztőinek (lám, miket tanulhatunk a kreatív írás tanfolyamon…), hogy kidolgozták ezt a konstrukciót, és töretlenül végig tudták vinni, megőrizve a titkokat a befejezésig.

A drámapedagógiai módszertan azt mondja, hogy az az óra volt igazán jó, amelyik nem akkor ér véget, amikor kicsöngetnek, hanem a gyerekek lelkében a téma tovább dolgozik. Ez a hatásmechanizmus az olvasásra is igaz. Én ezért olvasok ritkán krimit és thrillert. Viszont ez nem jelenti, hogy ebben a műfajban ne lehetne igazán jót írni. A műfajt tapasztalati úton egyetlen dolog minősítheti: ha az olvasó nem tudja letenni. Muszáj olvasni, egészen a végkifejletig. A fenti lakók mindenben megfelel ennek: izgalmas, feszült az utolsó oldalig, sőt a titkokból a történet lezárása utánra is marad még egy, ami miatt az olvasó hajlandó lenne akár azonnal nekikezdeni a (még meg nem írt) folytatáshoz.

Tehát feszültségfokozó elemként a szerkesztés fontos összetevője a műnek. De túl ezen még mi emeli ki a műfajából? Néhány idézetet kimazsoláztam.

A baba és a hullák mellett talált búcsúlevél tökéletes a mítoszgyártás szempontjából. „Megszabadulunk ezektől a törött testektől, ettől a hitvány világtól, a szenvedéstől és a csalódástól. A kisbabánkat Serenity Lambnek hívják. Tíz hónapos. Kérjük, gondoskodjanak róla, hogy kedves emberekhez kerüljön. Béke, örökre, HL, ML, DT.” Lehet-e pontosabban megfogalmazni azt, ami egyrészt elborzasztó, másrészt semmilyen kapaszkodót nem ad a továbbiakhoz. Sőt: több évtized múlva, amikor mi, olvasók találkozunk vele, a bölcsőben ringatózó baba már nem a Serenity Lamb nevet viseli…

A családfőt, aki a ház tulajdonosa, így jellemzi a fia: „Apámnak volt egy kis stroke-ja a nyári szünetben. Utána enyhén sánta maradt, motyogott, valami megfoghatatlan módon megkisebbedett, a védtelenség érzését keltette bennem, mintha a család védelmi vonalán kicsiny, de fontos repedés keletkezett volna.” Hát nem Orgon tragédiája ez Molière drámájában? Az ehhez hasonló villanások jelzik, hogy túllépünk a thrilleren, és már általánosabb, fontosabb részek is vannak, mint a feszült történet.

A másik aprócska, de fontos megfigyelés: „Libby egy pillanatra ránéz. Rájön, hogy a férfi nem úgy nézi a világot, mint ő. A férfi kész tévedni; nem kell mindig tudnia, mi fog történni. A gondolat, hogy úgy is lehet élni, ahogy Miller él, meglepően vonzó a számára.”

Ha már volt egy színházi párhuzam, legyen egy filmes is. Ha csak az étkészletek, a bútorzat változását néznénk A napfény íze című, Szabó István által rendezett filmben, akkor is nyomon követhetnénk egy zsidó család sorsának romlását a 20. század első felének Magyarországán. Mintha onnan származna ez a monológ: „Aztán körülnéztem a csupasz falakon magam körül, ahol hajdan az olajfestmények lógtak, az üres sarkokon, ahol a szép bútorok álltak. Eszembe jutottak a csillárok, amelyek hajdan szikráztak a napfényben. Az ezüst, a réz és az arany, amitől minden felület csillogott. Eszembe jutott anyám ruhatára, a híres divatházakból származó ruhák és táskák, a gyűrűk, amik a kezét ékesítették, a gyémánt fülbevalók és a zafírköves medálok. Mind eltűnt.”

Mintha egy családregény keveredne egy nagyon sötét krimivel. A hatást fokozza még az is, hogy ezt a rendkívül baljóslatú világot remek karakterek, szerethető figurák népesítik be.

A végig feszült, izgalmas történetet Katona Ágnes kiváló fordításában olvashattuk.

És még néhány szó Lisa Jewellről. Sikeres és termékeny író. Bő két évtized alatt húsz regénye jelent meg (a Wikipédia ismeretei szerint), összesen huszonkilenc nyelven, ezek mind a lélektani thriller és a krimi határvonalán kalandoznak. És még csak alig múlt ötven!

Lisa Jewell

Lisa Jewell: A fenti lakók
Fordította: Katona Ágnes
21. Század Kiadó, Budapest, 2021
304 oldal, teljes bolti ár 4490 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3368 Ft
ISBN 978 963  568 1587

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

London egyik divatos kerületében, Chelsea-ben áll egy jókora ház, amelyben egy kisbaba ébredezik a bölcsőben. Jól táplált, szépen gondját viselik. Örömmel várja, hogy valaki felvegye.
A konyhában holttestek oszlanak. Valaki sietős üzenetet firkantott melléjük. Már több napja halottak. Ki vagy kik viselték gondját a kisbabának? És hová lettek?
Két család ügyei gabalyodtak össze.
Ebben a házban nagyon sötét titkok lakoznak.