»A nyelvészethez és a szófejtéshez mindenki ért…« | Zaicz Gábor az Etimológiai szótár új kiadásáról

Posted on 2021. szeptember 25. szombat Szerző:

0


Nagy György András |

A közelmúltban jelent meg a Tinta Könyvkiadónál az Etimológiai szótár második, bővített kiadása. Ebből az alkalomból beszélgetett a kötet főszerkesztőjével, Zaicz Gáborral a Katolikus Rádió munkatársa. Az alábbi szöveg a 2021. augusztus 22-én elhangzott interjú szerkesztett, rövidített változata.

Kezdjük egy személyes kérdéssel. Miért fordul valaki a tudományos pályáján az etimológia felé?
Életem két szakaszra osztható. Az ELTE magyar–orosz–finnugor szakának elvégzése után az első 25 esztendőt az MTA Nyelvtudományi Intézetében töltöttem. A magyar nyelvtörténeti osztályon egy szófejtő szótár készült: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (a szakirodalom TESz.-ként rövidíti), és ebben én készítettem a finnugor eredetű szavaink szócikkeit. Alighogy megjelent – 1976-ban – e mű harmadik, befejező kötete, Benkő Loránd akadémikus, munkálataink vezetője egy idegen nyelvű kiadást javasolt, és az 1990-es évek elején napvilágot látott a kétkötetes Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen (rövidítve EWUng). Ebben a finnugor szócikkeken kívül én írtam a török jövevényszavakat tartalmazó szócikkeket is (ugyanis az egyetem után három év alatt elvégeztem a török szakot is). (…)

A mostani szótár elkészítésének fő motivációja az volt, hogy szülessen a nagyközönséghez szóló ilyen jellegű mű. Könnyű a nagyközönségnek írni?
A TESz. és az EWUng. kötetei a nagyközönség számára nehezen olvashatók, részben a TESz. tudományos nyelvezete és részletessége, részben pedig a német változat idegen nyelven való publikálása miatt. Ezért egy egykötetes, egyszerű, rövidítések nélküli szövegezésű, közérthető szófejtő szótárt kíséreltem meg összeállítani, ez jelent meg a Tinta Kiadónál 2006-ban. A munkálatok kb. hat évig folytak. Az egyik neves szegedi kollégámat, Mikola Tibor professzort kértem meg, hogy nagyszerűen működött finnugor tanszékének hallgatói közül ajánljon e munkára szócikkíró munkatársakat. Olyan munkatársakat javasolt közreműködésre, akik a mai napig is kiváló szakemberek. (…)
A szótár számos újdonsággal szolgált az olvasónak. Kitűnő szerkesztőtársam, Kiss Gábor összeállította: A szavak és toldalékok az első előfordulásuk sorrendjében, illetve A szavak eredet szerinti csoportosítása függelékeket. Sipőcz Katalin vezetésével pedig elkészült a Szakkifejezések lexikona. Az egyetemen a magyar nyelvész kollégák szívesen adtak szemináriumi dolgozat – vagy még inkább szakdolgozat – témájaként olyan feladatot, amelyhez A magyar etimológiai szótár nagy segítséget nyújtott.

Mi indokolta a második kiadást?
Egy szótári munka nem lehet végleges. Az első kiadás kétségtelen hibáinak javítása, a szavak első előfordulásának ellenőrzése és olykor korábbi évszám megadása, az irodalomjegyzék és a szakkifejezések lexikonának bővítése mellett a szótár címszavai hetvennel gyarapodtak (a gyarapodásnak jó részét képezi egy sor olyan régi nyelvi vagy nyelvjárási szavunk, amelynek finnugor eredete valószínű vagy elképzelhető). Emellett, noha szótárunk a Benkő Loránd által főszerkesztett köteteknek szófejtés tekintetében a változata, mégis figyelembe vettünk egy értékes turkológiai munkát, Róna-Tas Andrásnak és szerzőtársának egy újabban megjelent kétkötetes angol nyelvű művét a magyar nyelv ótörök jövevényszavairól, és bizonyos szócikkek végén a jelenlegi turkológia eredményét is ismertetjük.

Az idegen nyelvű szavak helyesírásánál milyen elveket követtek?
Az idegen szavak helyesírásának tekintetében a nyelvünkben leggyakoribb német szóanyagot a jelenlegi német helyesírási szabályok alapján adjuk meg. A német jövevényszó-anyag kapcsán eszembe jut a magyar politika súlyos mulasztása például a rendszerváltozáskor: a német nyelvet nem tettük második nyelvünkké, mint a finnek a svédet, és nyelvrokonaink a svéd útján léptek be az indoeurópai nyelvek világába. Egész Közép-Európa, a lengyelektől a cseheken keresztül a szlovénokig a német köznyelvet ismerte, de manapság Krakkóban, Prágában és Ljubljanában tudnak még annyira németül, mint angolul, Pesten viszont sajnos nem. A németek 1945 utáni kiüldözése ellenére országunk számos pontján élnek dolgos német kisebbségek, akik közül nem egy a későbbiek után visszaszökött szülőhazájába, azaz Magyarországra. Emellett a magyar levéltárak óriási anyaga német, illetőleg latin, ritkábban görög nyelvű, vagyis a közeljövő szempontjából feldolgozhatatlan.
Ezt a munkát a Tinta Könyvkiadó Arany Penna-díjjal tüntette ki. Előzményéért a német nyelvű szófejtő szótárért megosztott akadémiai díjban részesültem.

Milyen szempontok alapján dőlt el, hogy mi kerül a szótárba, mi marad ki? Nyilván volt terjedelmi korlát, hiszen a cél az volt, hogy egy egykötetes szótár készüljön.
A főszerkesztő feladata egy szófejtő szótár szóanyagának kiválasztása. Emlékszem, a magyar nyelvészet nagy alakja, Benkő Loránd is mennyit töprengett e kérdésen. A német nyelvű kiadás elkezdésekor egy jeles munkatársat bízott meg e tekintetben, de aztán belátta, hogy a munka eredményessége érdekében rá marad ez a feladat. Én is az ő elveit követtem. Ennek folyományaként szófejtő szótárunk a mai magyar nyelv leggyakoribb tő- és származékszavait, a szaknyelvek és a rétegnyelvek fő elemeit is tartalmazza. Ugyanakkor a kihalt, népies, a mai magyar nyelv nem szerves részét képező szavakat csak igen kis számban vettünk fel szótárunkba. Szótárunk tehát – több próba is ezt bizonyítja – lényegében a 21. század elejének magyar szókészletét minden tekintetben hűen tükrözi. Ez azt jelenti, hogy felvettük például a cunami ’szökőhullám’ szót is az idegen szavak közül (amely nemzetközi szó, és nyelvünkbe az angol révén került) vagy a ritkán használt vemhes ’viselős, terhes’ szót is (melynek alapszava az elavult vehem ’állat kicsinye; magzat’, ez ismeretlen eredetű).

Mennyiben tud egy egykötetes szótár úgymond megválaszolni – vagy pedig adott esetben nyitva is hagyni – vitatott kérdéseket?
Felvetődik egy etimológiai szótár készítésekor, hogy egy-egy szó eredetének kérdésében esetleg egy munkaközösség vitákat folytat. Ebben a tekintetben is a TESz. gyakorlatát követjük: a szót vitatott eredetűnek tekintjük, és szónak legfeljebb két, és – sorszámmal ellátva – a számunkra valószínűbbnek vélt változatát adjuk meg először, majd a kevésbé valószínűt másodszor. Mint említettem, Róna-Tas András ótörök magyarázatát esetleg a szócikk végén mindamellett közöljük.

Nem lehet-e félrevezető, ha valaki egy etimológiai szótárból próbálja meg kikövetkeztetni, hogy milyen eredetű a magyar nyelv pusztán a mennyiségi szemlélet alapján?
A nyelvészethez, ezen belül a szófejtéshez, ezt szokás mondani, mindenki ért. Hogyan kezd egy kutató etimológiát készíteni? Egy-két fogódzót mondok a kérdésről. Bevezetésül megemlítem, hogy a magyar szó ősi (tehát finnugor), belső keletkezésű (leginkább származékszó) vagy pedig jövevényszó lehet. A jövevényelem lehet honfoglalás előtti (ide tartoznak régi török elemek, köztük vagy 300 földművelési és állattenyésztési szakszó; továbbá a régi ó- és középiráni szavak; és valószínűleg két jövevényszó, a gulya és a réz valamelyik kaukázusi nyelvből) vagy honfoglalás utáni (ide tartoznak a szláv, a német, a francia, az olasz, a környező országok nyelvéből származó és legújabban az angol jövevényszavak). A legfontosabb ezek etimológiájához: a létező tudományos szakirodalom átvizsgálása. Ha valamilyen szót jövevényszóként értékelünk, azt az átadó nyelvből (mai és régi szótárakból) idézni tudni kell, és a hangalakot és az esetleges jelentésváltozást megnyugtatóan tisztázni. Mindig meg kell vizsgálni az adott szóval kapcsolatos néprajzi, régészeti eredményeket is. A belső keletkezésű két rétege: a szóteremtéssel keletkezett szavak (ilyenek a hangutánzó-hangfestő szavak) vagy a szóalkotással keletkezett szavak (ide a származékszavakon kívül egy sor szó tartozik: a szóösszetétellel keletkezett szavak, a jelentéstapadással, elvonással, szórövidüléssel, játékos szóalkotással keletkezett szavak stb.). Ezek tekintetében részben a magyar, igen nagyszámú nyelvjárási szótárt, valamint – a hangutánzó szavak esetében – az idegen nyelvek nagyszótárait és szakszótárait kell megvizsgálnunk. Nagyon fontos, hogy a szó mikortól adatolható. Manapság kb. 5%-a a szókészletnek ismeretlen eredetű, ami azt jelenti, hogy 1. az eddigi magyarázatok nem hihetőek, 2. nem áll a rendelkezésünkre bizonyító anyag. A régről adatolt ismeretlen eredetű szavak többsége már a honfoglalás előtt meglehetett nyelvünkben. Az azonban, hogy e szavak esetleg ősi örökségként őrződtek-e meg, vagy egy – azóta minden bizonnyal kihalt – ismeretlen eredetű nyelvből kerültek oda, alighanem rejtély marad. (…)

Az interjú teljes szövege elolvasható a konyv7.hu oldalán

Zaicz Gábor

Zaicz Gábor (főszerk.): Etimológiai szótár.
Magyar szavak és toldalékok eredete

2. javított, bővített kiadás
A magyar nyelv kézikönyvei 12. kötet
Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2021
1034 oldal, teljes bolti ár 9900 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 6993 Ft,
ISBN 978 963 409 2926

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege (részlet)

A Tinta Könyvkiadó 2., javított és bővített kiadásban megjelenő Etimológiai szótára 9022 szócikkben magas színvonalon és szakszerűen dolgozza fel a magyar nyelvi elemek eredetét. 8737 szócikk a szavak etimológiáját ismerteti, 275 pedig – elsőként a magyar szótárirodalomban – a magyar toldalékok eredetét adja meg. Az Etimológiai szótár közel kétszáz olyan szót is tartalmaz, mely korábban nem szerepelt egy etimológiai szótárunkban sem. A szócikkek minden esetben közlik a címszó első írásos előfordulásának évszámát, majd részletesen ismertetik a szó eredetét, keletkezésének módját. Az Etimológiai szótár szerzői feltüntetik azt is, ha egy-egy eredeztetés nem teljesen bizonyos, hanem csak valószínű vagy vitatott. A szócikkekben a címszavakon túl további 11 605 származékszó eredetét találja meg az olvasó.