Amikor »a reklám visszanyal« | Rényi Ádám: Osztálytalálkozó

Posted on 2021. július 14. szerda Szerző:

0


Cserhalmi Imre |

Lehetséges, hogy az őszinteségem ellenem fordítható, de nem titkolom, hogy kétszer olvastam el Rényi Ádám könyvét. Nem azért, mert annyira jó. Egyszerűen nem értettem, mi a bajom vele. Egyáltalán van-e bajom, ha nincs, s ha nincs, miért van mégis? Rájöttem. Elsőre nem ugyanazt a könyvet olvastam, amit előszavának szerzője s a fülszövegi ajánlók. Csakhogy ezeket előbb olvastam, mint a könyvet; nem kellett volna.

Nyáry Krisztián (egy másik könyvkiadó vezetője) szerint Rényi „olykor Örkény nyomában jár”. Ez világos. Az már kevésbé, hogy miért írja többes szám első személyben ezt: „Beszélünk és elbeszélünk egymás mellett, csalunk és becsapjuk magunkat, a mellünket verjük és meghunyászkodunk…” Vass Virág, a Nők Lapja főszerkesztője azért (is) dicséri Rényit, mert „abból a felismerésből táplálkozik, hogy mindannyian emberek vagyunk”. Szirtes Tamás, igazgatója a Madách Színháznak, amelynek Rényi már korábban dolgozott, így ír: „Jól előkészített váratlanság! Számos színpadi műfajban ez a siker kulcsa… Rényi Ádám többek között ebben is kiváló.” Grecsó Krisztián író így fejezi be az ajánlását: „Abszurd villanások egy csupa szív világból.”

A kiváló könyves szakember, Laik Eszter lelkesült előszavában meséknek, kisnovelláknak, sőt novelláknak is minősíti a kötet írásait, amelyekben szerinte „Régóta hallgató hagyomány szólal meg újra”, mivelhogy Rényi „Mikszáth, Karinthy, Heltai, Tersánszky, Örkény, Tabi nyomdokain” jár.

Ezekkel az útravalókkal olvastam először a könyvet. Mindig izgatottan vártam a váratlannak ígért fordulatot, de az esetek többségében az már az írás közepén sejthető volt. Sajnos, azt is hiába vártam, hogy valami emlékeztessen Karinthyra, Örkényre, Mikszáthra. A kötetbe gyűjtött írások színvonalát egyenetlenek találtam, ami fiatal írónál több mint természetes. De mindvégig csalódottságot éreztem, mert az említett ajánlók nagy ígéreteinek az igazolását vártam minden oldalon, minden sorban. Tekintve, hogy az ajánlók nem akárkik, magamban kerestem a hiányérzet okát. Ez még jobban bántott, ezért másodszor is nekiveselkedtem a könyvnek.

Nem bántam meg: érdemes volt a reklámtól függetleníteni magam. Így már egy kellemesen szórakoztató könyvvel volt szerencsém megismerkedni, és olyan íróval, akinek nemcsak humor-, hanem formaérzéke is van, érzékenyen reagál régi beidegződésekre és új fonákságokra, nem harsány poentírozással törekszik hatást kelteni, hanem a különféle miliők és emberi magatartásformák általában szellemes ábrázolásával. Nála a szatirikus hangütés élét tompítja, hogy az expressis verbis nyíltsága nélkül is egyértelmű ítéleteit többnyire az emberi gyarlóságokat bölcsen megértő íróként lép elénk. Még legalább öt-hat olyan írás van a kötetben, amely eléri a címadó kisnovella? karcolat? igen magas színvonalát. Rényi Ádám humorának rejtettebb rétegére is bukkanunk, amikor és ahogyan a Kvassay vagy Verbőczy (sic!) nevet alkalmazza. Az előbbi urológus, az utóbbi nyugdíjas jogtanácsos…

Hogy stílusos legyek, vagyis fonákjáról fogalmazzak: a 21. Század Kiadót a legigényesebb könyvkiadók közt tartom számon, ezért van valami furcsa sorsszerűség abban, hogy éppen az egyik társtulajdonosának a könyvét vitte piacra kissé felemásan, mert túlságosan is a rutinra hagyatkozó kiadói patentekkel.

Persze, ez csak a lelkendező reklámozás áldozatául esett recenzens véleménye. Viszont legalább nem állítja, hogy „régóta hallgató hagyomány” szól belőle.

Rényi Ádám

Rényi Ádám: Osztálytalálkozó
21. Század Kiadó, Budapest, 2021
204 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2617 Ft,
e-könyv változat 2490 Ft
ISBN 978 963 568 0917 (papír)
ISBN 978 963 568 0924 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Rényi Ádám apró, pontos megfigyelései az emberi viszonyokról, az életünkben való ügyetlen, téblábolásról, egyszerre tragikomikusak és bizsergetik meg az ember szívét. Ne higgy a látszatnak, üzenik halkan, és főképp ne higgy a boldogtalanság látszatának. Mert ha változtatni nem is mindig tudunk sorsunkon, megpróbálni azért lehet, sőt erősen ajánlott.