Prospero újrahasznosítva. Vagy csak időszerűen? | Margaret Atwood: Boszorkánymagzat

Posted on 2021. június 15. kedd Szerző:

0


Tóth Zsuzsanna |

A pandémia harmadik hulláma alatt kapcsolódtam be az online formában megtekinthető, újragondolt Shakespeare-sorozatba. (Ez itt persze nem a reklám helye, ezért nem írom ki, hogy a Webszínház kezdeményezte.) Nem tudom, hányan kísérték figyelemmel a 37 ismert magyar dráma- és prózaíró, illetve költő által írt 20 perces etűdöket, amelyeket a mester darabjai ihlettek. Aki nem mellesleg tényleg örökéletűnek bizonyult. Csak azért említem a sorozatot, mert hasonló kezdeményezésre született Margaret Atwood regénye is, amit érdeklődéssel és csodálkozással olvastam. A Boszorkánymagzat az „avoni hattyú” utolsónak vélt drámáját, A vihart választotta „újrahasznosítási” céllal, megunhatatlanul.

A darabnak többféle értelmezése létezik – igaz, Shakespeare legtöbb drámája kínál efféle lehetőséget –, mindenesetre izgalmas, hogy miként teszi ezt valaki egy regény témájává. Atwood – miközben megalkotja hősét – egy rendező fejével kezd gondolkodni. Ez azt is jelenti, hogy alaposan utánanézett a dráma elemzési lehetőségeinek, és önmagában lenyűgöző, hogy színházi kritériumok szerint érvényes megállapításokat ad át az olvasónak. Ha csak ezt a vonulatot tekintjük, már ezért, a rendezői koncepcióért érdemes ajánlani a regényt. Ám a történet, ami kirajzolódik előttünk, és ami lehetne egy szimpla bosszúállás története – eleinte szinte krimi végkifejletet vártam – ennél jóval bonyolultabb. Ugyanis, Félix, a rendező finom belső történései, motivációi árnyalják.

Érdekes párhuzamokat találunk a regény fiktív alakjai és A vihar szereplői között. A rendezői vízió kapcsán egyszerre boncolgatjuk a drámát, és szerző által életre hívott alakok valóságának különös fénytöréseit. Akár Shakespeare drámájában, a regényben is különböző módon sérült, veszteségeket átélt és bizonyos értelemben torzult jellemek lépnek elénk. Még a szerelmi szál is rejt magában néhány kérdést. A cselekmény fő helyszíne egy börtön, amely legalább annyira zárt, mint Prospero szigete. Az intézmény lakói közül néhányan, elítéltek vesznek részt egy „színjátszó” (eredetileg olvasást segítő) kurzuson, ahol nem csupán értelmezik, de színpadra is állítják az éppen vizsgált drámát. (A regényben ezen a kurzuson A vihar előtt a Julius Caesar, a III. Richárd és a Macbeth került terítékre. Jó előtanulmányok.) Ahogyan haladunk előre a történetben, úgy bővülnek ismereteink a drámáról, és tudunk meg egyre többet a szereplők motivációiról, hátterükről, a függőségi viszonyok szövevényéről. Mindenekelőtt persze Félixről, aki a szálakat mozgatja, s aki kimondatlanul-kimondva élete megoldását keresi a börtönbeli színrevitel során. Ám mire eljutunk addig a pontig, hogy a büntetés-végrehajtási intézmény színjátszói előadják A vihart, sok minden megváltozik, felkavarodik és letisztul.

Atwood ebben a regényben nem sokkolja az olvasót. Nincs olyanfajta megrázó élményünk, mint A szolgálóleány meséje kapcsán – olvastuk vagy láttuk – adódott. Jól megírt, olvasmányos írást kapunk, amelyben morális kérdésfelvetések és figyelemre méltó életdarabok kerülnek elénk kellő adagolásban. A fordulatos, raffinált, ám jól követhető és szépen letisztázott mese széles olvasói rétegnek kínál jó időtöltést. Külön kiemelést érdemel a könyvben – jogosan – hogy a cím Nádasdy Ádám szóleleménye; a prózát Varga Zsuzsanna fordításában, a versbetéteket Horváth Viktor magyarításában, a drámából vett idézeteket Mészöly Dezső műfordításában olvashatjuk.

Margaret Atwood

Margaret Atwood: Boszorkánymagzat
Kossuth Kiadó, Budapest, 2020
320 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3392 Ft,
e-könyv változat 1990 Ft
ISBN 978 963 098 8452 (papír)
ISBN 978 963 098 8025 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Egy neves londoni kiadó kortárs szerzőknek kínált föl megbízást: válasszanak egy-egy Shakespeare-drámát, s ezek témájára írjanak regényt.
Az évtizedek óta népszerű, számos nemzetközi díjjal elismert kanadai író A vihart választotta.
Atwood művének főhőse Felix, egy színházi fesztivál nagynevű művészeti igazgatója, akit riválisa kifúr az állásából. Felix tizenkét éven át remeteként él egy kunyhóban. Vadul lobog benne a bosszúvágy, de hőn áhított vágya A Vihar színpadra állítása is: ezzel akarja új életre kelteni Mirandát, korán elveszített kislányát. Színházi kurzust vezet egy börtönben, és amikor a véletlen útjába sodorja ellenségeit, felvillan a lehetőség, hogy egy csapásra két tervét is megvalósítsa: megrendezheti a darabot, és elégtételt vehet nagyhatalmú ellenségein is.