Ha csak szabad, akkor ízesebb | Nem kötelező (Szerk.: Király Levente) – Kortársak és kimaradók

Posted on 2020. július 22. szerda Szerző:

0


H. Móra Éva |

Most nem időznék azoknál a kérdéseknél, amelyek nemcsak a pedagógusokban, de minden józanul gondolkodó civilben fölmerülnek: Miért volt szükség külön, nem tankönyvként kiadott szöveggyűjteményre? Hogyhogy kimaradnak a „hivatalos” tananyagból a kortárs írók? Miért kell egy írónak meghalnia ahhoz, hogy meglássuk műveiben az értéket? (A magyar nyelv és irodalom tantárgy kötelező törzsanyagában csak lezárt, biztosan értékelhető életművek szerepelnek. Ezen felül, a választható órakeret terhére a tanár szabadon beilleszthet kortárs alkotókat, műveket a tananyagba – fogalmaz az új kerettanterv.)

Nem. Inkább örüljünk annak, hogy Király Levente, a Corvina Kiadó szerkesztője azonnal cselekedett. Felismerte azt az égető hiányt, amelyet az értelmezhetetlenül diák- és olvasásellenes, de visszafordíthatatlan döntés hozott magával, és gyorsan megszerkesztette ezt a kötetet, a borítón a pontosító műfajmegjelöléssel: szöveggyűjtemény középiskolásoknak. Bámulatos, hogy az új Nemzeti Alaptantervnek január végi nyilvánosságra hozatala után júniusban már a kezünkbe vehettük a könyvet.

A hiánypótló kifejezés nem jó szó ide, kevés.

Első beleolvasásra is feltűnik az a másféle hang, ahogy Király Levente olvasóihoz fordul. Nem felülről, tanár bácsisan, hanem barátként szólítja meg őket. Minden egyes írás előtt néhány valóban keresetlen szóval mond valamit az íróról, az adott novelláról is, és további olvasnivalót is ajánl az illetőtől. Minden ajánlásából süt a személyesség, ahogy az egy baráti tanácstól elvárható.

Egyenlő partnerként kezeli a diákolvasókat azzal is, ahogyan összeválogatta a műveket. Sajnos a tankönyvek nagy részénél megszokott, hogy valamiféle álszemérmesség cenzúrázza a bekerülő szövegeket: vajon szabad-e ilyet olvastatni a diákokkal? Nos, Király Levente kendőzetlenül tárja a kamaszok elé mindazt – mindannak művészi vetületét –, amit a való életben úgyis megtapasztaltak már, vagy előbb-utóbb megtapasztalnak. Ráismerhetnek gyerekkori álmodozásaikra, előkerülnek szívmelengető emlékek is, de megjelenik itt a felnőtt világ minden árnyoldala: a párkapcsolati válságok, zátonyra futott házasságok, társadalmi egyenlőtlenségek, betegség, alkoholizmus, hátsó gondolatok, titkos vágyak, elfojtások, az emberi lélek sötét mélységei (a szerkesztő szavai) mind felvonulnak a novellákban. Ez a felsorolás talán túlságosan negatívan hangzik, valóban: nem valamiféle rózsaszínű, szirupos valóság sejlik fel az alkotások mögött. Igen, sok az ellentmondásos figura, sok a lecsúszott egzisztencia, sok a szabálytalan, sok a nem egyértelmű. Sok a kérdés. Sok a nyitott végű történet. És aki még emlékszik tizenhat éves kori önmagára, arra is kell emlékeznie, hogy pontosan ennyire nem egyértelmű, többesélyes, nyitva hagyott kérdés feszítette a lelkét akkoriban. Milyen jó, hogy nem valami hamis harmóniát hazudó írások ezek!

Igen vonzó a szerkesztés koncepciója is. Míg a hagyományos tankönyvek rendszerint a végére hagyják az ún. szórakoztató irodalmat, szerkesztőnk mintegy kedvcsinálónak a #humoreszk #groteszk #paródia műfajokkal kezdi, majd a gyermekkor-fejezet után az emberélet fajsúlyos gondolatkörei mentén szerveződnek a továbbiak: #bűn és bűnhődés; #háború és háború; #társadalom #történelem; #szerelem #kapcsolat; #álom #rejtély; végül #születés #halál. Sokatmondó és izgalmas témák a kamaszoknak.

S hogy ki mindenki enged bepillantást ezekbe a kérdésekbe? Már a tartalomjegyzék olvasásába beleszédülünk. 91 (!) író kisprózáját olvashatjuk az összeállításban. Király Levente biztos kézzel válogat, nem referenciák szerint, hanem saját ízlésére hagyatkozva választ. Rokonszenves, amit egy kortárs írónőnk bemutatásában ír: Könyve még nincs, de sebaj […] kezeskedem érte. Ahogy az alcím is utal rá, a kortársakon kívül a klasszikusoktól is kínál műveket; azoktól, akik valami miatt kiszorultak a tantervből. Tömörkényt például ilyen szempontból örök vesztesnek nevezi – valóban nem szereplője a tanterveknek. Móricz viszont igen, mégis így döntött róla: Része a nemzeti alaptantervnek […], de ide, a kimaradók közé is muszáj volt betenni, mert még innen is kihagyhatatlan. Az első nyugatos nemzedéktől napjainkig szólalnak meg a prózaírók, az arányokat tekintve azonban érezhetően a kortársak kapnak hangsúlyt. Joggal! Ha valaki eddig úgy gondolt a jelen kori magyar irodalomra, hogy jobbára ismeri, hát lapozzon csak bele ebbe az imponálóan gazdag gyűjteménybe… Van még kiket megismerni.

Igazságtalan lenne bárkit is kiemelni. Mégis muszáj legalább mazsolázgatni a kínálatból. Van itt mindenféle megszólalás: a huncut székely góbétól (Tamási Áron) korunk bunkó vendéglátósáig (Parti Nagy Lajos); napi aktuálpolitikai áthallásokkal tűzdelt tankönyvparódia (Spiró György) és hátborzongató morbiditás (Molnár Vilmos); a művészi látásmód, a teremtő költői képzelet elemi – gyermekkori – megnyilvánulásai (Kassák Lajos, Fejes Endre); a gyerekszerelem felsorolhatatlanul sokféle árnyalata; a társadalomból kihullottak kemény történetei (Kiss Noémi); a testvéri összetartás formái a gyöngéd szeretetnyelvtől a bűnszövetségig (Krusovszky Dénes, Szvoren Edina, Mándy Iván, Csáth Géza) vagy éppen a szégyenteljesen kicsinyes testvérviszály (Móricz Zsigmond); a háborúnak az emberi jellemre gyakorolt deformáló vagy épp szilárdító hatása; a házasságban is őrzött, áldozatra kész szerelem nem mindennapi példája (Szabó Magda); s a diákoknak szánt olvasnivalók közt ritkán megjelenő téma: a szülés élménye (Hidas Judit).

Bizonyos, hogy lesz e nagyszámú írás között olyan, amelyiket azonnal a szívünkbe zárjuk, és olyan is, amelyiket kevésbé. Lesz majd olyan, amelyiknél talán élesebben villog a 16-os karika – diákoknak szánt könyvről lévén szó, ezt a jelölést kapta –, ez kinek-kinek egyéni érzékenységén múlik.

Irodalmi művekkel kapcsolatban nem illik terjedelemről beszélni. De mivel ez az összeállítás afféle tankönyvpótléknak készült, mégis elkerülhetetlen. Nos a digitális nemzedék olvasóit, akiknek gyakran nincs türelmük a nyomtatott szöveghez, nem fogják terjedelmi okok sem visszatartani a műélvezettől: üdítően rövid írások kincsestára ez a válogatás. Mondhatnám, hogy nyaralásra, strandra is bátran viheti minden korú irodalombarát, de nem mondom, mert annál azért vaskosabb a kötet. De az éjjeliszekrényen mindenképpen legyen ott.

Végezetül – a kezdésre visszautalva – a kortárs (egy novellájával szintén itt szereplő) Kiss Judit Ágnes gondolatát idézem: Bosszant, hogy egy-egy haláleset után gyönyörű nekrológok születnek, olyan megható élményekkel, amiket jobb lett volna az illetőnek meg életében elmondani. Szeretnék a továbbiakban írókról és olvasókról mesélni. Főleg szépeket. Életükben. (Írókról, olvasókról)

Király Levente

A szerkesztő üzenete

Király Levente (szerk.): Nem kötelező / Kortársak és kimaradók. Szöveggyűjtemény középiskolásoknak
Corvina Kiadó, Budapest, 2020
400 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 2392 Ft
e-könyv változat 1999 Ft
ISBN 978 963 136 6686 (papír)
ISBN 978 963 136 6716 (e-könyv)