Saul Austerlitz: Mi zajlott a színfalak mögött? A Jóbarátok generáció (részlet)

1994 szeptemberében hat barát ücsörgött a kedvenc kávézójukban, hogy szexről, párkapcsolatokról, munkáról meg az élet egyéb dolgairól trécseljenek – és a mai napig újabb és újabb rajongók fedezik fel Rachel, Ross, Joey, Chandler, Monica és Phoebe életét. A sorozat – tehetséges megalkotóinak köszönhetően – szőröstül-bőröstül bekebelezte a fiatal közönséget. A Jóbarátok volt e korszak legkedveltebb és a legnagyobb hatású televíziós programja. Soha nem tartottak szünetet.
De pillantsunk csak bele, mi zajlott a színfalak mögött!

Bevezetés

Pár percenként újabb és újabb csoportok bukkantak fel. Persze mindenki mobilt tartott a kezében, vagy digitális fényképezőgépet, esetleg egy eldobható modellt, olyat, amilyet az ajándékboltok meg gyógyszertárak kasszáinál raknak ki. Anyák pózoltak a lányaikkal, vagy Európából jött párok, amelyeknek a tagjai mintha egy milánói kifutóról léptek volna le, amatőr fényképészek, akik az utca közepéről próbáltak minél jobb képeket lőni.

Jennifer barátnőmmel épp ebédeltünk, de nemsokára mindketten inkább az utcát elözönlő embertömeget figyeltük. Igaz, mi is ugyanazért jöttünk, mint ők. A West Village huszonnyolc férőhelyes Little Owl éttermében ültünk, amely a következőképpen hirdeti magát: „Nemcsak a karajunk hatalmas, hanem a szívünk is!” Vonzott a kínálat, de még inkább a hely szelleme.

A Little Owl lenne ugyanis a Central Perk, már persze, ha a hely létezne, a legendás széria kezdetén felvillanó megalapozó beállítás ugyanis ennek az épületnek a külsejét mutatja. 2018 elején nekivágtunk, hogy felleljük a Jóbarátok című sorozat nyomait a valódi New Yorkban, és a túránkat egy polentával (Jennifer) meg egy parmezános padlizsánnal (én) kezdtük. Volt persze némi röhejes ebben a vállalkozásban. Nem elég, hogy a Jóbarátok teljes egészében Los Angelesben, a Warner Bros. stúdiójában készült, de még New York is alig jelent meg benne, annak ellenére, hogy a történet szerint ott él a hat jóbarát. Egy blogbejegyzéssel a kezünkben indultunk útnak, amely listázta, hol találhatók a szereplők lakásai, no meg az a pár West Village-i helyszín, amelyet megemlítettek a sorozatban, vagy amelyről képet vágtak be. A lista rövid volt; többek között Ross, valamint Phoebe lakása, illetve a Lucille Lortel Színház szerepelt rajta, ahol egyszer Joey dolgozott.

A Jóbarátok még azzal sem foglalkozott, hogy a Szex és New York vagy a Seinfeld című sorozatokhoz hasonlóan legalább hihetően használja háttérnek New Yorkot. Utóbbiak a várost egyfajta állandó mellékszereplőként működtették, a Jóbarátok szereplői azonban maximum a metróba vagy a Bloomingsdale’sbe ruccantak ki pár alkalommal, egyébként a cselekmény végig a belső terekben játszódik, többek között a nem létező kávézóban, amelybe most éppen beültünk. Arra számítottunk, hogy az étterembe tömegével érkeznek majd a rajongók, hogy megnézzék a kedvenc sorozatuk képzeletbeli helyszínét. Furcsa módon azonban senki még csak meg sem közelítette a helyet. A legtöbben megálltak a szemben lévő sarkon, az utca északnyugati oldalán. Elképesztő volt látni – mintha valamilyen megegyezés született volna, hogy attól a saroktól nem lehet tovább jönni. De vajon miért?

Miután végeztünk az ebéddel, és kiléptünk, azonnal választ kaptunk a kérdésre. Természetesen az az északnyugati sarok volt, ahonnét pont úgy látszott a Bedford Street 90., mint a tévében, csak most szelfizők hada állt előtte. Hiszen a Bedford 90.-ről készült képet megalapozó beállításként használták a sorozatban, és mindig az ugyanebből a szögből készült képet vágták be. Ha valaki máshonnan fényképezi, az épület teljességgel felismerhetetlen lett volna. A rajongók ezt az egyetlen perspektívát akarták látni, megosztani, posztolni.

Amikor az ember Jóbarátok-rajongóként a West Village-ben relikviák után kutat, minden aprócska eredményt kénytelen nagyra becsülni. Az utca másik oldalán állt elvileg a ház, amelyben Ross lakása volt, az épület azonban egészen másképp festett, mint a sorozatban – vagy talán mi emlékeztünk rosszul. Ugyanezt tapasztaltuk a Bedford Street 90. esetében is. Hiába láttuk az épületet, sőt, ebédeltünk is benne, valahogy nem tudtuk elképzelni, hogy Rachel, Monica, Chandler meg Joey valahol errefelé laktak. A valódi és a képzeletbeli geográfia nem fedte egymást, és ebben a 21. századi bisztróban ücsörögve hiába próbáltuk felidézni a helyet, ahol a kanapé narancssárga, a pult mögött pedig ott álldogál Gunther…

A Jóbarátok nyomában tett túránk nem sok látnivalót kínált. Miután beugrottunk Rosshoz, még elmentünk az öt percre lévő Morton Street 5.-be, ahol Phoebe lakott, majd sétánkat a Lucille Lortel Színháznál fejeztük be, amelynek színpadán Joey egyszer fellépett. Igaz, beugorhattunk volna még a Bloomingsdale’sbe, ahol Rachel munkahelye volt, vagy a Plaza Hotelbe, ahol Monica meg Chandler az eljegyzésüket ünnepelték, de kétlem, hogy ezzel többre mentünk volna, amikor a sorozat helyének szellemét akartuk fellelni.

Városi sétánkat bevégezvén így kissé átverve éreztem magam, még akkor is, ha előre tudtam, hogy igazából semmi érdekeset nem fogok látni. Nem hagyott viszont nyugodni a folyamatosan érkező turisták látványa, akik a Grove és a Bedford sarkáig merészkedtek, hogy tisztelettel adózzanak kedvenc sorozatuknak. Hiszen tulajdonképpen semmi látnivalót nem kínált az a sarok, semmit nem lehetett ott csinálni azonkívül, hogy az ember gyorsan lő egy-két szelfit – mégis folyamatosan jöttek az emberek, New Jersey-ből, Európából meg máshonnan. Az pedig, hogy nincs ott semmi látnivaló, nem azt jelentette, hogy becsapták őket; sokkal inkább azt mutatta, rettentő fontos nekik, hogy elmondhassák, jártak a West Village-ben, ahová kizárólag azért mentek, hogy lássák a helyet, ahol a Jóbarátok játszódik.

Miközben az ember elmegy egy Jóbarátok-várostúrára, óhatatlanul elgondolkodik ennek az 1994-ben útjára indított, hihetetlen sikert elért szériának a figyelemre méltó történetén és utóéletén – hiszen a Jóbarátok még most, negyed évszázaddal később is képes új nézőket elcsábítani.

Elsőre úgy tűnt, a sorozatban olyan kevés a látnivaló, hogy azt már muszáj nézni. A Jóbarátok egy olyan érában került műsorra, amikor a szituációs komédiák új módon próbálták szórakoztatni a nézőket – nevezetesen úgy, hogy szinte semmiről sem szóltak.

A Jóbarátok a vígjátéki minimalizmusa mellett ugyanakkor kimaxolta a szappanopera műfaját, hiszen azzal ültetett le minket a képernyő elé, hogy érzelmi revelációt ígért. A szereplőkből gyakran hiányzó ambíciót jócskán kompenzálta, hogy állandóan sóvárogtak: hol párkapcsolat, hol szex, hol pusztán megértés után. Nemcsak az Amerikai Egyesült Államokban, de a világ számos más részén élő tinédzserek is tömegével fedezték fel és érezték sajátjuknak a Jóbarátokat. Én is tizenéves voltam, amikor a sorozatot műsorra tűzték, és most csodálkoztam rá, mennyire magukénak érzik ezt ma is a fiatalok. A televíziózás lassan a végét járja – vajon milyen gyakran történik meg, hogy a nézők évtizedekkel korábbi szériákért rajonganak, és erre nem a nosztalgia viszi rá őket?

Szerettem volna elmesélni egy sorozat történetét, amely még egy másfajta médiauniverzumban készült: a streaming, a #MeeToo, a terrorizmus elleni harc és Trump előtt. Szerettem volna megérteni, miben rejlik a széria sikerének titka. S miközben elmerültem a műsor készítésének részleteiben, azt reméltem, megértem majd, mitől lett
a Jóbarátok ilyen rendkívül népszerű, és hogyan lehetséges, hogy ennyi évvel később egy teljesen más nézőközönség is ennyire szereti.

A Jóbarátok erőssége épp az érezhető gyengesége lett. A realizmus hiánya (most komolyan, hogy kerül Chandler és Joey West Village-be?) az idők során átfordult valami örökzöld, a fiatalságról szőtt fantáziába. Ezt a fiatalokról szóló tévésorozatot évről évre új nézőközönség fedezi fel, s mind arra keresnek választ, milyen lesz felnőttnek lenni. A műsornak ugyan igazából semmi köze nem volt New Yorkhoz, mégis évről évre tömegével érkeznek az emberek, hogy megnézzék, hol játszódott az imádott szériájuk.
Eljönnek, hogy megköszönjék.

Saul Austerlitz: Mi zajlott a színfalak mögött?
A Jóbarátok generáció
Fordította: Magyari Andrea
21. Század Kiadó, Budapest, 2020
432 oldal, teljes bolti ár 4490 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 3368 Ft
ISBN 978 615 612 2087