A botrány saját szemszögből nézve | Edward Snowden: Rendszerhiba

Posted on 2020. május 13. szerda Szerző:

0


Jeney Barbara |

Van, ahol bűnözőnek tekintik, másutt a modern szuperhős megtestesítője – Edward Snowden szivárogtatási ügye mindmáig nagyon vitatott megítélésű. Tevékenységének, megvádolásának, rejtőzésének részleteit sokan követték a napilapok híreiből, de Rendszerhiba című kötetében saját szemszögéből vizsgálja és minősíti az elmúlt évtized legnagyobb botrányának mozgatórugóit.

Az amerikai hírszerző szervezet (Nemzetbiztonsági Ügynökség, NSA) rendszergazdája (sysadmin), 2013 májusában újságíróknak nyilatkozva leplezte le az évtized legnagyobb adatgyűjtési visszaélését. Nem egyebet állított, mint hogy a hírszerző ügynökségek nemcsak a gyanúsnak ítélt személyek vagy tényleges bűnözők tevékenységét figyelik meg, hanem válogatás nélkül mindenkit. Ahol megfigyelő eszközeik vannak (vagyis a világ nagyon nagy részén), adatbázisba gyűjtik és tárolják az összes digitálisan rögzíthető információt, hogy bárki egy pillanat alatt lenyomozható legyen. Mit jelent ez? Facebook-csevegést, böngészési adatokat, telefonbeszélgetéseket.

Amikor Snowden az Ügynökségnél átlátta ennek a rendszernek a működését, el kellett döntenie, hogy a cég érdekeit követve eltemeti magában a megismert tényeket, vagy a lelkiismeretére hallgat. Végül egész addigi életét és karrierjét feláldozva a nyilvánosság elé lépett, azt remélve, hogy ezzel hozzájárulhat egy átláthatóbb, biztonságosabb világ megteremtéséhez. Ezzel elárulta a titkosszolgálatot, és az Egyesült Államok törvényei szerint a hazáját. Ott üldözött lett, máshol viszont ünnepelt jogharcos.

A könyvben Snowden részletesen mesél a visszaélésről, amely a titkosszolgálatnak mindennapi gyakorlata volt, és mellette önelemzéssel arra is választ keres, miképpen vált ő maga is „rendszerhibává”. Ezzel párhuzamosan bemutatja kollégáit, az újfajta, egyre dominánsabbá váló értelmiségi réteget, az informatikusokat is. Ők azok, akik minden fontos cégnél nagy számban vannak jelen, speciális tudásuk pótolhatatlan, az egyre nagyobb mértékben digitalizált világ rengeteg bizalmas adatához hozzáférnek, ezáltal hatalmas befolyásra tesznek szert. Találmányaik és azok révén valósággá változtatott világszemléletük milliárdok életére gyakorol hatást.

Snowden története arra mutat rá, hogy a világ mintha nem vett volna tudomást erről, hiszen lényegében észrevétlenül, különösebb reagálás nélkül kiépülhetett egy mindenkit megfigyelő (Big Brother) rendszer. A sors fintora, hogy maga a Hírszerző Ügynökség is ugyanebbe a hibába esett bele azzal, hogy alábecsülte saját informatikusaik jelentőségét.

Snowden már 1990-es évekbeli gyerekkorától kezdve tisztában volt azzal, hogy számítógépes ismeretei komoly előnyt jelentenek. Ez erős magabiztosságot adott neki, hiszen olyan nélkülözhetetlen eszközhöz értett, amihez a felnőttek többsége nem. Gyerekként az anonimitásba burkolózva szabadon kifejthette véleményét, belebújhatott bárki bőrébe, így kritikus gondolkodású, szabadságszerető személyiséggé vált. A későbbi „rendszerhiba” átjutott a nemzetbiztonsági átvilágításon, a pszichológiai szűrőn – ezt pedig nem lehet mással magyarázni, mint hogy belekerült a „kocka” skatulyába, amiért kevésbé figyeltek rá.

Egy olyan emberben, aki a maga területén zseni, az ilyesmi óriási bizonyításvágyat vált ki. Kutakodni kezdett a belső, szigorúan titkos információk után, hogy több legyen a középszernél. Hogy azután a megszerzett tudást rossz vagy jó célra használta-e, az a személyiségén, neveltetésén, meggyőződésén múlt, de megmutatta azt is, hogy az emberek mennyire kiszolgáltatottak az informatikusnak, az adatkezelőknek. A Snowden-botrány során kiderült, hogy Angela Merkel német kancellár privát telefonbeszélgetéseit is lehallgatták. Ezután kezdtek komolyabban foglalkozni az adatbiztonsággal, s ennek eredménye lett például a most már mindenütt megkövetelt GDPR (általános adatvédelmi szabályozás).

Snowden a könyvben számot vetett tettének erkölcsi vetületével is. Próbált választ találni a vele kapcsolatban legvitatottabb kérdésre: miképp lehet megítélni azokat a szivárogtatókat, akik azért szegik meg a törvényt, hogy leleplezzék az állam által elkövetett jogsértést. Saját erkölcsi mércéje szerint arra jutott, hogy hazaáruló akkor lett volna, ha hallgat. Törvénysértő (alkotmánysértő) valójában azért lett, mert a demokrácia mintaképének tartott hazájában nem talált olyan ellenőrző szervezetet, amelyhez biztonsággal (és bizalommal) fordulhatott volna az állam visszaéléseivel kapcsolatban. Története egyben rámutat arra is, hogy miért fontos megőrizni a média ellenőrző képességét és a sajtószabadságot.

A Rendszerhiba századunk technikai változásainak és ezek etikai vetületének lenyomata – helyenként röntgenképe. Egészen újfajta kérdések merültek fel, amikre a világ a szükségesnél sokkal lassabban reagál. (Ezt a könyv megjelenése óta kitört világjárvány kapcsán is tapasztaljuk.) Nem egyértelműek az irányok, láthatjuk, hogy a különböző országok teljesen eltérő válaszokat adtak a felmerült problémákra. Ezért sok múlik azon, hogy az emberek maguk hogyan látják ezeket a váratlan fordulatokat, és Snowden könyve segíthet a saját álláspont kialakításában. Ne feledjük, ő is csak egy állampolgár volt a sok közül, mégis elgondolkodott, mérlegre tette a tapasztaltakat, és csak úgy tudott tiszta lelkiismerettel tovább élni, hogy a meggyőződését követte.

Edward Snowden: Rendszerhiba
Fordította: Tomori Gábor
21. Század Kiadó, Budapest, 2020
400 oldal, teljes bolti ár 4490 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 3143 Ft,
e-könyv változat 2490 Ft,
ISBN 978 615 595 5693 (papír),
ISBN 978 615 595 5709 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A Rendszerhiba rendkívüli elbeszélés egy éles eszű fiatalemberről, aki online nőtt fel, gyermekkorát az Egyesült Államok fővárosának idilli elővárosaiban töltötte, majd felnőttként titkos funkciókat látott el a Központi Hírszerző Ügynökségnél és a Nemzetbiztonsági Ügynökségnél.
Hírszerzőként dolgozott, aztán whistleblower (kiszivárogtató) lett, amiért menekülnie kellett; az internet élő lelkiismeretévé vált. A Rendszerhiba kivételes íráskészséggel megalkotott, szenvedélyes és elegáns, kulcsfontosságú memoár, digitális korunk valóságos foglalata, amely menthetetlenül bevonul a klasszikusok sorába.