Ámosz Oz: Kedves fanatikusok! (előzetes, részlet)

Posted on 2020. május 8. péntek Szerző:

0


Ámosz Oz izraeli író kötetében három nagyszerű esszén keresztül járja körül a fanatizmus témakörét, mely messze nem csak Izrael problémája: a világnak szinte nincs olyan szeglete, melyben a szélsőségek felemelkedése, az eszmék polarizáltsága és a párbeszéd hiánya ne fenyegetne.
A címadó írás a Hogyan gyógyítsuk a fanatikust című, 2006-os esszéjének bővített, aktualizált változata, mely a fanatizmus természetrajzát, a nagyon is szükségesnek tűnő, ám sajnos még egy intézményben sem létező összehasonlító fanatizmus tantárgy alapvetéseit mutatja be.

A fanatizmus nem kizárólag az olyanokra vonatkozik, mint az al-Kaida és az ISIS, az An-Nuszra Front, a Hamász és a Hezbollah, neonácik és antiszemiták, a fehér felsőbbrendűség hívei és iszlamofóbok és a Ku-Klux-Klan, az izraeli lázadó fiatalok a telepeken, és mások, akik a hitük nevében vérontásra képesek. Ezeket a fanatikusokat mind ismerjük. Mindennap látjuk őket a televízió-képernyőkön, kiabálnak, dühösen rázzák az öklüket a kamerák felé, rekedten szlogeneket kántálnak a mikrofonba. Ezek a látható fanatikusok.

Azonban léteznek a fanatizmusnak sokkal kevésbé szembetűnő és látható formái körülöttünk, talán még bennünk is. Még a normatív társadalmak és az általunk jól ismert emberek mindennapi életében is felbukkan olykor a fanatizmus, habár nem feltétlen erőszakos módon. Például találkozhatunk a dohányzás fanatikus ellenzőivel, akikről lerí, hogy a legszívesebben élve elégetnék azt, aki rá mer gyújtani a közelükben. Vagy fanatikus vegetáriánusokkal és vegánokkal, akik olykor kész lennének elevenen felfalni azt, aki húst eszik. Van pár barátom a békemozgalomban, akik dühödten árulónak bélyegeznek, csak mert másként vélekedem arról, hogyan lehetne a legjobban békét teremteni Izrael és Palesztina között.

Természetesen nem kell mindenkit fanatizmussal gyanúsítani, aki felemeli a szavát valami mellett vagy ellen, és aki dühösen tiltakozik egy igazságtalanság ellen, az nem válik fanatikussá a tiltakozás és düh okán. Nem feltétlen fanatikus mindenki, akinek határozott véleménye van, még akkor sem, ha nézetét vagy érzelmeit nagyon hangosan fejezi ki. Nem a hangereje minősít valakit fanatikusnak, hanem elsősorban az ellenfele hangja iránti toleranciája vagy éppen annak hiánya.

A fanatizmus rejtett vagy nem annyira rejtett magja bújik meg gyakran amögött, hogy megátalkodott dogmatizmussal, megingathatatlanul, sőt ellenségesen viszonyulunk az általunk elfogadhatatlannak tartott állásponthoz.

Ennek a kórnak az ismérve valószínűleg az önmagát erődbe záró igazságérzet, az ablaktalan-ajtótlan igazságérzet, valamint a gyűlölet és megvetés zavaros forrásaiból származó álláspontok, melyek eltörölnek minden más érzelmet. (A gyűlölettel önmagában nincs semmi baj: ez Shakespeare, Dosztojevszkij, Brecht, Haim Nachman Bialik és Y. H. Brenner műveinek perzselő komponense. Fontos komponens, de nem kizárólagos. Ezeknek a nagy íróknak a műveiben a gyűlöletet más érzések is kísérik, úgymint megértés, részvét, vágyakozás, humor és még némi együttérzés is.)

A világban a gonoszság különböző mértékben fordul elő. A gonoszság szintjei közti különbségtétel talán mindnyájunk elsődleges erkölcsi kötelessége. Minden gyerek tudja, hogy a kegyetlenség rossz és megvetendő, míg az ellentéte, a könyörület dicséretes. Ez könnyű és egyszerű erkölcsi distinkció. Ennél azonban fontosabb és sokkal nehezebb a szürke különböző árnyalatai, a gonoszság fokozatai közti különbségtétel. Például egy agresszív környezetvédő vagy a globalizáció dühös ellenzője is tűnhet néha erőszakos fanatikusnak. Csakhogy az általuk okozott rossz mérhetetlenül kisebb, mint a fanatikusé, aki nagyszabású terroristatámadást hajt végre. És a terrorista-fanatikus bűnei sem mérhetők azokéhoz a fanatikusokéhoz, akik etnikai tisztogatást vagy népirtást követnek el.

Akik nem akarják vagy nem tudják rangsorolni a gonoszságokat, azok maguk is a gonosz szolgái lesznek. Akik nem tesznek különbséget olyan eltérő jelenségek között, mint az apartheid, gyarmatosítás, ISIS, cionizmus, politikai inkorrektség, gázkamrák, szexizmus, az 1% vagyona és a légszennyezés, azok pontosan a különbségtétel megtagadásával szolgálják a gonoszt.

A fanatikus általában fekete-fehér világban él, ahol „jó” küzd „rossz” ellen. A fanatikus tulajdonképpen olyan ember, aki csak egyig tud számolni. Ugyanakkor – és ebben nincs ellentmondás – a fanatikus szinte mindig valamiféle keserédes szentimentalizmusban sütkérezik, ami a düh és az önsajnálat keverékéből áll. Inkább „érez”, mint gondolkodik.

Oz Amosz Oz F)Colin McPherson WP

Amosz Oz (Fotó: Colin McPherson WP)

A fanatikust lebilincseli a halál – a sajátja vagy másé –, felizgatja a képzeletét. A fanatikus nemritkán megvetendőnek és utálatosnak találja ezt a világot, és a lehető leghamarabb el akarja hagyni (és annyi embert magával vinni, amennyit csak tud). A fanatikus arra vágyik, hogy ezt a világot lecserélje egy „jobb világra”, egy „másvilágra”, akár várja hetvenkét szűz önfeláldozása jutalmául, akár nem.

Fordította: Pék Zoltán

Ámosz Oz: Kedves fanatikusok!
Levelek egy megosztott földről

Európa Könyvkiadó, Budapest, 2020
156 oldal, teljes bolti ár 2999 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 2549 Ft,
ISBN 978 963 504 1015