Csendes hétköznapok a múlt árnyékában | Marilynne Robinson: Itthon

Posted on 2020. május 9. szombat Szerző:

0


Lengyel Szilvia |

Különös fejlődésregény az Itthon, melyben a jellemek nemcsak a könyv lapjain és egymás hatására változnak, hanem így esett az előtte eltelt húsz évben is, amelynek folytatását olvashatjuk Marilynne Robinson filozofikus színezetű könyvében.

Az Itthon a Gilead-trilógia középső része, amely – mint a borítón jelzik – önmagában is megállja a helyét. Mivel az előzmény ismerete nélkül kezdtem az ismerkedést, önálló történetként tudom értékelni ezt a lassúdad, nagyon amerikai családregényt. Mindössze három főszereplő adja a gerincet: Boughton, az idős, utolsó heteit élő, egykori lelkész édesapa, legkisebb lánya, a róla gondoskodó Glory és a húsz év után most hazatérő felnőtt fia, Jack. Fel-felbukkannak mellékszereplők, sőt fontosak is, de a családtagok mellett közel sem akkora súlyúak, mint az apa és két gyermeke.

A fiatalok megrendítő gyöngédséggel ápolják kihunyni készülő apjukat, és az egyhangú napok során egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Jack gyerekkora óta kilógott a sorból, mindig különbözött a „normális emberektől”. Két évtizede hirtelen eltűnt a család látóköréből – és csak sejtjük, hogy elmenekült valami elől. Némi molyolással megfejthető az előtörténet, mármint az első kötet Gileádé, melyben Boughton lelkész utódja, az akkor már agg Ames tiszteletes visszatekint a saját és az ősei életére, hogy a testamentumát hátrahagyhassa hétéves fiának; számvetése, meditatív istenkeresése lassan hömpölyög.

Jack az apjának akart állandóan megfelelni, és mindig szégyellte, hogy sosem sikerült. Pitiáner bűncselekmények miatt kellett restellkednie, Gileádban egy terhes lányt hagyott el. Aztán még nagyobb szégyenbe keverte magát: édesanyja temetésére sem utazott haza.

Ilyen előzmények után tért most vissza mégis szülői házba, ahol legkisebb húgát, Gloryt találja, akivel korábban szinte semmiféle kapcsolata nem volt. Ittléte alkalom, hogy felkeresse Ames tiszteletest és fiatal feleségét, Lilát. (A mi történetünkben ők a mellékszereplők. Az asszony korábbi viharos életét a harmadik kötetből, Lila ismerhetjük meg.) Ez a tétova kísérlet a kapcsolatok normalizálására azonban kudarccal és megszégyenítéssel zárul.

Glorynak szintén menedék a szülői ház, amihez a feladat köti, hiszen apja már nem tud gondoskodni magáról. A lány élete egyáltalán nem úgy alakult, ahogy szerette volna. Párkapcsolata megszakadt, gyermeke nincs. Ezt az életformát sem szereti, kiszakadni belőle mégsem képes, valami fogva tartja, visszahúzza, és sejthetően itt marad az apja halála után is. Mert valakinek fenn kell tartania a családi fészket, különben hova térnének vissza, hol találkozhatnának a testvérek? Mártír sors az övé. Glory kerüli a döntést, úgy érzi, talán jobb is sodródni az árral.

Meghatározó motívuma a szereplők életének (meg a könyvnek), hogy az apa kezdettől a lelkészi hivatásnak szentelte magát. A család életét átitatja a hit, a vallásosság, kivéve persze Jacket, aki most sem templomjáró. Sajátos a viszonya a Szentíráshoz: szövegét nagyon alaposan ismeri, de talán éppen ezért folyamatosan megkérdőjelezi. (Az olvasó érzi, hogy a szerző önmagát vetíti bele főhőseibe, még ha nem is tudja, hogy Robinson teológus.) Ez a magában hordozott ellentét, ez a különc gondolkodásmód távolíthatta el már gyerekként a többiektől. Nem értették meg, de Jack sem vágyott rá. Inkább befelé fordult, nem konfrontálódott.

A lassan haladó cselekményben tulajdonképpen semmi nem történik. Robinson viszont aprólékosan megrajzolja a hétköznapok rutinját, a gyerekek tiszteletét, már-már rajongását apjuk iránt. Az események helyszíne nem a külvilág, hanem a fejek, a szívek.

Mivel az (önállóan olvasott!) Itthon nem beszél Jack gyermek- és fiatalkoráról, lebeg a kérdés, hogy a tisztességes ember benyomását keltő férfiember vajon mivel sározta be a hírét. Talán a körülmények szerencsétlen összjátéka, talán furcsa, zárkózott jelleme az ok, talán félreértések áldozata lett. A múltban gyökerezik megfelelési kényszere is, ami a könyv idősíkjában az egyik legjellemzőbb tulajdonsága. Igaz, a húga ebben nagyon hasonlít rá. A trilógia előző részében (Gilead) nyilván megtalálhatnánk a részletesebb magyarázatokat, ugyanakkor mégis hiányzik az előtörténet, hiszen így az olvasó fantáziája fogalmazza meg, mi történhetett Jackkel korábban, és kedvére színezi ki a múltat.

Mindenesetre vitatkozom a kiadó (minden kötetnél leszögezett) véleményével, hogy a mű önállóan is megáll. Igaz ez, persze, de csak akkor, ha nem vagyunk kíváncsiak a hőseinek korábbi életútjára.

Nem illendő egy-két szavas minősítést megfogalmazni, de a regény elsősorban nagyon szép. És rögtön mellé teszem: tiszta. Azonkívül igazi fantáziatréning. Míg olvastam, magam előtt láttam a megvénült házat, az udvart, a padlást, az utcát. Robinson regényének legnagyobb erőssége a képzeletünkre gyakorolt hatás, amit megtámogat Mesterházi Mónika remek fordítása. Nyugalmas időkben – vagy éppen mostani ziláltakban – megnyugvásképp ajánlom az Itthont.

Marilynne Robinson

Marilynne Robinson: Itthon
Fordította: Mesterházi Mónika
Magvető Kiadó, Budapest, 2019
456 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
kedvezményes webshop ár a lira.hu-n 3999 Ft,
e-könyv változat 3499 Ft
ISBN 978 963 143 8864

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Marilynne Robinson minden könyve arra a kérdésre keresi a választ, hogy megváltozhat-e az ember.
Egy Gilead nevű közép-nyugati kisvárosban él a Boughton család. Az idős apa, a visszavonult tiszteletes ápolására érkezik haza Glory, az ő elbeszéléséből ismerhetjük meg a hétköznapi, mégis titkokkal és elhallgatásokkal teli viszonyokat, különös tekintettel a család fekete bárányára, Glory testvérére, Jackre. Vajon megérthetik-e egymást a családtagok, vajon vissza lehet-e térni a gyerekkor tájaira, vajon kézbe tudják-e venni sorsukat?
Az Itthon megjelenésével – a Gilead és Lila című regényekkel együtt – magyarul is teljessé válik a nagy amerikai regényíró trilógiája, melynek darabjai önállóan is olvashatók.