Keserű pirula | Michel Houellebecq: Szerotonin

Posted on 2020. február 28. péntek Szerző:

0


Paddington |

Kedvenc mizantrópom, Michel Houellebecq új köteteinek megjelenése mindig ünnep számomra. A kortárs francia irodalom fenegyereke, miközben nem tartja sokra honfi- és általában embertársait, nem restell házhoz menni a pofonért. Senki nem vádolhatja azzal, hogy csak azért ír, hogy szeressék. A nemrégiben megjelent Szerotonin című regény – még ha nem is éri el a Behódolás igencsak magasra tett mércéjét – ismét olyan könyv, amit imádtam utálni.

A Szerotonin főhőse, Florent-Claude Labrouste depressziós egykori bürokrata, aki utolsó, már régen nem működő kapcsolatából menekülve éget fel maga mögött mindent. Egy antidepresszáns szedése miatt (vagy talán alapállapotként) egykedvűen szemléli a világot, ráadásul a szer mellékhatásaként libidóját is elveszítette. Miközben elegáns lakását feladva hotelbe, majd vidékre költözik, végiglátogatja/gondolja korábbi emberi kapcsolatait (szerelmi, baráti és szakmai kapcsolatokat egyaránt), szkeptikusan bemutatja a jelent, és némi, semmiképpen sem vonzó jövőképet is felvázol. Hogy mi Houellebecq titka, miért várják az olvasók új könyveit, és főleg, hogy miért húz be ez a pesszimista világrajz, miközben az olvasó maga nem nyúl az antidepresszáns után – rejtély. De így van.

Olyan szerzőről van szó, akinek női szereplői sosem igazán vonzóak vagy pozitívak. A szerző ebben a regényben is nagyjából katalógus-elemekként sorolja fel őket. A Szerotonin főszereplője, nem először Houllebecq munkásságában, egy nehezen szerethető férfi, akit ugyanakkor (meg)sajnálni is nehéz, tehát nemigen akadnak olyan tulajdonságai, amelyek a női olvasó szemében vonzóvá tennék. Ennek ellenére Houllebecq sosem bizonyult olyan „nagyon férfi” szerzőnek, mint például Esterházy Péter. Neki vannak olyan művei, amiket (szinte) csak férfiak képesek elolvasni.

Houllebecq szívesen provokál. Ebben a regényben is van számos olyan apróbb vagy fontosabb elem, amelynek nyilvánvalóan ez a célja. Egy szociológus kutató szenvtelen szakszerűségével boncolgatja a jelent, és emel ki, mutat fel tényeket. Amikor Franco szerepét méltatja a spanyol turizmus fejlődésében, az olvasó először összevonja a szemöldökét, azután elkezd gondolkodni. Mert Houellebecq célja éppen ez: gondolkodásra késztetni az olvasót, főleg a napi események iránt érdeklődő, homo politicus olvasót az elmúlt időszak eseményeiről, és arról, hogy mindez hová vezethet. A Szerotoninban nem annyira durvák a következtetések, mint a Behódolásban, de a módszer és az eszköztár ugyanaz. Ráadásul a regényben fontos szerepe van egy elégedetlenségi mozgalomnak, amelyről sokaknak az a véleménye, hogy megjósolta vele a komoly zavargásokat okozó sárgamellényes mozgalmat, amelynek patrióta, EU-ellenes elemei valóban megjelennek e könyv lapjain.

A főhős karrierje egy nagyon is francia témát boncolgat. Labrouste a francia sajtok népszerűsítésétől jut el a francia agrárminisztérium aránylag magas (az EU tisztviselőivel közvetlenül is kapcsolatban álló) pozíciójáig. Ugyanakkor mindez a magyar olvasó számára sem idegen. A nemzeti gasztronómiai hagyományokra épülő ipar – ami egyfelől szinte művészet, másfelől marketingviharral megtámogatni való termék –, és annak szoros kapcsolódása a nacionalizmushoz ugyanúgy szólhatna a kecskeméti barackpálinkáról, mint ahogy szól a normandiai sajtokról. A különbség leginkább abban áll, ami minden téren különbség a franciák és a magyarok között: a valódi, sőt sokszor túlságosan harcos érdekképviselet jelenléte ott – és (talán szerencsére) hiánya itt.

A fülszöveg azt állítja, ebben a regényben a szerző az EU-t állítja célkeresztbe, nevezetesen azt, hogy annak agrárpolitikája megfojtja a francia mezőgazdaságot. A könyv számomra ezt nem igazolta vissza. Inkább azt, amit főleg – a Franciaországban sokat tartózkodó – holland kollégáim mondanak. Nem a tejkvóta az igazi baj, hanem az, hogy a nagy francia öntudat és az erős érdekvédelem éppen azt akadályozza, hogy a változó valósághoz kellőképpen alkalmazkodni tudjanak. A túlzott ragaszkodás a hagyományokhoz nagy léptekkel visz közelebb az éhenhaláshoz. Ha az olvasó ebben bármi olyat vél felfedezni, amin nekünk is el kellene gondolkodnunk – az talán nem véletlen.

Ha olyan olvasmányélményre vágyik a kedves olvasó, amivel egy esős péntek este be lehet vackolni a fotelbe egy habos kakaó társaságában, ne ezt a kötetet válassza. Ha azonban nem idegenkedik az utálnivaló főszereplőktől és a közeli jövőt leíró, nagyon is lehetséges disztópiáktól, bátran vágjon bele a Szerotoninba. Ha pedig hozzám hasonlóan Houellebecq-rajongó, várjuk együtt a következő regényt.

Michel Houellebecq

* A Magvető Kiadó oldalán közölt részlet

Michel Houellebecq: Szerotonin
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Magvető Kiadó, Budapest, 2019
356 oldal, teljes bolti ár 4299 Ft,
kedvezményes webshop ár a lira.hu-n 3439 Ft
ISBN 978 963 143 9021

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege­

Michel Houellebecq új regényének főhőse, a súlyosan depressziós középkorú agronómus, Florent-Claude Labrouste egy olyan gyógyszeren él, amely átsegíti a mindennapokon, viszont megszünteti a libidóját. A nyugati világ hanyatlásán merengő, elvesztett szerelmét kereső férfi Normandiába költözik, ahol tanúja lesz a helyi sajttermelők mindennapi küszködésének.
A francia irodalom fenegyereke ezúttal az Európai Uniót veszi célkeresztbe, mely Labrouste szerint megfojtja a francia mezőgazdaságot. Houellebecq nem először bizonyult prófétának: a regény csúcspontján a normandiai farmerek fegyveres összetűzésbe keverednek a rendőrséggel.
A Szerotonin úgy beszél egy jóság és szolidaritás nélküli világról, amelyben az egyén már képtelen alkalmazkodni a változásokhoz, hogy közben műve a lelkiismeret-furdalás és megbánás regénye is lesz.