Artisjus Irodalmi Díjak | Nagydíjas: Kovács András Ferenc

Xénia EE |

Az Artisjus Irodalmi Nagydíjat idén Kovács András Ferenc veheti át a Requiem Tzimbalomra című verskötetéért. A fődíjas mellett Cselényi Béla, Kováts Judit, Szajbély Mihály és Mártonffy Marcell írókat szólítják színpadra a díjak ünnepélyes átadásán.

Az Artisjus Egyesület 2006-ban hozta létre az Artisjus Irodalmi Díjakat. Az irodalmi nagydíj célja az előző év egy kiemelkedő, különösen értékes alkotásának jutalmazása, a további díjak pedig ösztönzésül szolgálnak a tehetségüket már bizonyított művészek további alkotómunkájához. Az Artisjus Irodalmi Díj az egyik legjelentősebb hazai irodalmi elismerés, melynek presztízsértéke abban rejlik, hogy maguk a pályatársak szavazzák meg a nagydíjast és a négy alkategória díjazottjait. A korábbi években többek között olyan szerzők kapták meg, mint Takács Zsuzsa, Berkovits György, Nádasdy Ádám, Pintér Béla, Spiró György, Tandori Dezső, Háy János, Cserna-Szabó András vagy Závada Pál. Az elismeréseket idén a Budapest Music Centerben, ünnepélyes keretek között adják március 2-án.

Az idei díjazottak – Kovács András Ferenc mellett – költészet kategóriában Cselényi Béla, próza kategóriában Kováts Judit, tanulmány kategóriában Szajbély Mihály, esszé kategóriában pedig Mártonffy Marcell.

Az Artisjus Irodalmi Nagydíjat Kovács András Ferenc kapja a Requiem Tzimbalomra című kötetéért. A József Attila-, Déry Tibor-, Kossuth- és Babérkoszorú-díjas költő ezenkívül műfordító, esszéíró, szerkesztő, dramaturg. A marosvásárhelyi Látó című szépirodalmi folyóirat versrovatának szerkesztője. Verseiből több nyelven, több változatban is készültek fordítások. „Költészetében ott működik a teljes irodalmi hagyomány, amelynek immár fontos része ő maga is. Tehetség, stílus, szabadság, szellem, pátosz: mind-mind részei annak a könnyedén nagyszabású játéknak, amely 1983-ban kezdődött a Tengerész Henrik intelmeivel, és amely nem ér véget a 2019-es Requiemmel” – írja laudációjában Bazsányi Sándor.

Cselényi Béla az Órajáték Bronzapával című verseskötetéért részesül elismerésben. A díjazottat Báthori Csaba így méltatja: „Csak a makacs felfedezőknek mutatkozik meg, akik hajlandók felhágni verbális költői anyagának csúcsaira, különleges szótársításainak bozótosába, színesen-szokatlan szökkenő képzeletének színhelyeire. Minden könyve amolyan betakarítás és szeszélyes ihletvonulatokat villantó metszet, válogatás. Mintha folyton betömködné a múltban tátongó űrt, és verseiben átlátna a jövőbe. Mert derűje jövőt ígér, távlatot nyit, segít élni.”

Kováts Judit író, szerkesztő a Hazátlanok című regényéért kapja az elismerést. Eredeti foglalkozása történész-levéltáros. Éveken át készített életút-interjúkat idős emberekkel, akik még élő szemtanúként számoltak be a háborúról, a kommunista diktatúráról, kitelepítésekről, munkatáborokról, a kisebbségek üldözéséről. Regényeiben a 20. század olyan kevéssé ismert történelmi traumáit dolgozza fel, mint a magyar nők sorsa a front és az orosz megszállás alatt (Megtagadva, 2012), vagy a kollektív bűnösséggel sújtott felvidéki magyar és német kisebbség háború utáni szenvedéstörténete (Elszakítva, 2015 és Hazátlanok, 2019). Szkárosi Endre a kötetről szóló méltatásában ezt írja: „Kováts Judit regénye a szlovákiai, késmárki németajkú kisebbség második világháború utáni szenvedéstörténetét dolgozza fel. A szerző a profi levéltáros képzettségével és a felelős író elszántságával évekig kutatott, sok tucat túlélőt szólaltatott meg. Egyetlen ponton sem csap át túlírásba, érzelmi vagy stilisztikai túlzásba. Ebből adódik a mű tárgyi és nyelvi ereje: a tagadhatatlan valóság drámáját idézi meg.”

Szajbély Mihályt Csáth Géza élete és munkái című tanulmányáért díjazták. Egyetemi tanulmányait a szegedi egyetem (JATE) Jogtudományi és Bölcsésztudományi Karán végezte, majd megszerezte a doktori és kandidátusi címet. 1977-től az SZTE (korábban JATE) oktatója, 1992-től több tanszék vezetője. 2014 és 2017 között a SZTE BTK dékánja. Vendégprofesszorként Bécsben és Berlinben is oktatott. Főbb kutatási területei: a 19. század és a 20. század elejének magyar irodalma (Csáth Géza), a jugoszláviai (vajdasági) magyar irodalom története, sajtó- és médiatörténet, az irodalom médiatörténete, valamint a hangjáték médiatörténete és műfaji problémái. Laudációjában Szilágyi Zsófia így foglalja össze munkásságát: „A Csáth Gézáról született műve olyan tudományos munka, amelyet hátborzongató életrajzi regényként is olvashatunk. Egyre nehezebb szívvel haladunk előre a Brenner Józsefként született orvos-író mind kilátástalanabb életében, közben viszont folyton azt érezzük, hogy a könyv az olvasókat is megajándékozza a gondolkodás és a megértés örömével.”

Mártonffy Marcell a díjat a Biblikus hagyomány és történelmi tapasztalat Pilinszky esszéiben című kötetéért kapja. Magyar–német irodalom és nyelv szakos tanár, az irodalomtudomány doktora, jelenleg az Andrássy Gyula Egyetem docense. Több mint 10 évig főszerkesztője volt a Mérleg című teológiai és társadalomtudományi szemlének. „Mártonffy Marcell érdeme – jellemzi laudációjában Margócsy István –, hogy Pilinszky katolikus teológián alapuló publicisztikája megkapja méltó helyét. Rendkívül mély és sokszor ezoterikus elemzéseihez olyan esszényelvet tudott megalkotni, amely a teológiában szakmailag nem jártas irodalmár olvasót is magával tudja ragadni.”