Egy érdekes és fontos íróról | Szajbély Mihály: Csáth Géza élete és munkái

Posted on 2020. február 14. péntek Szerző:

0


Cserhalmi Imre |

Egyetemistaként hallgatva Bóka László tanár úr irodalomtörténeti előadásait, és hallva a róla szóló, titokzatosan „nem könnyű az élete” jellegű pletykákat, nem is sejthettem, hogy ő volt az első, aki már 1937-ben, a bölcsészdoktori disszertációjában a jelentőségéhez méltó figyelmet szentelt Csáth Gézának, az addig még őnála is titokzatosabbnak tartott írónak, aki lényegében csak az ő tanulmánya után került a tudományos, a kiadói, majd az olvasói érdeklődés körébe. Pedig Kosztolányi Dezső unokatestvére volt.

Szajbély Mihály, a kortárs irodalomtörténet tudomány egyik doyenje valószínűleg Csáth Géza legjelesebb ismerője, értője és ebben az értelemben propagátora, aki három évtizeddel korábban publikált már egy úgynevezett kismonográfiát az íróról. A most megjelentetett nagymonográfia – joggal állítja a bevezetőjében – nem csupán kiegészítése az előbbinek, hanem újraírása.

Anélkül, hogy leírná a hermeneutika szót (leegyszerűsítve értelmezéstannak is nevezhető), amely újra divatossá vált a 20. században, s az ilyen érdeklődésű egyetemisták szinte automatikusan idézik is Habermas meg Derrida nevét s műveit, azért vonzó egyértelműséggel foglal állást a talán soha véget nem érő vitában, amelynek a lényege: miben s mennyire kell figyelembe vennünk élet és életmű viszonyát, amikor ez utóbbit szeretnénk jobban megérteni. Ezt írja a többi közt: „A biográfiai érdeklődés tehát éppen megköveteli, s nem helyettesíti a műértelmezést – miközben a személyes motiváció feltárása szempontokat adhat a műalkotás megértéséhez.” És – utal rá később – lehetséges olyan tudományos megközelítés, módszer is, amely „életrajzi forrásul használ fikciós műveket.”

Azért említem a fentieket, mert Csáth Géza élete aztán tényleg remek alkalom lehet mindazok számára, akik hajlamosak bulvár ízű és színvonalú kiadványokkal pénzt keresni, hiszen újságíró, zenekritikus, falusi és katonaorvos is volt, mind súlyosabb elmebeteg, aki meggyilkolta a feleségét, majd önmagát. Élete és halála tele különös fordulatokkal, tehetsége volt az irodalmon kívül a zenéhez, a képzőművészethez is. De a számtalan sztori csak annyira és azért lehet fontos az olvasó számára, amennyire és amiért köze lehet a művekhez. Meglehetősen ismert a régi vicc, amely szerint a jereváni rádió hallgatója ezt kérdezi: „Igaz-e, hogy a nagy zeneszerző, Csajkovszkij homoszexuális volt?” A válasz: „Igen, de nem ezért szeretjük.”

Csáth szörnyű sorsa, vagy például Adynak a manapság még mindig megrovóan emlegetett alkoholizmusa, nemi betegsége, vagy éppen Csajkovszkij szexuális irányultsága az ő magánügyük – tudjuk, hogy a zsenisors elviselése mindig is kegyetlen szenvedésekkel járt! –, ránk csak a művük tartozik, amely tőlük már különváltan, önállóan él. És az általuk sokszor fájdalommal, kínnal, rendhagyó, szélsőséges, sőt morálisan olykor elfogadhatatlan tettekkel létrehozott kincset csak akkor tudjuk zavartalanul élvezni, ha leválasztjuk róla azt, ami múlandó, vagyis az ő konkrét életüket. Ami, persze, nem jelenti az ilyen irányú érdeklődés elmarasztalását, de ezeknek az alkotóknak az életét nem a különlegességek, szenzációk, harsány gesztusaik felől, hanem csak az alkotói szükségletek és törvényszerűségek felől érdemes tanulmányozni. Az ily módon nyert ismeretekkel valóban gazdagabb lehet számunkra a művészetükkel nyújtott élmény.

A tudományos publikációk minden kötelező tartozékával is gazdagon ellátott nagymonográfia (jegyzetek, életrajzi adatok, rövidítésjegyzék, névmutató, képek, képjegyzék) mélyelemzésére rövidke recenzió nem vállalkozhat. Csak egyetlen szón szeretnék „fennakadni”. A könyv alcíme: Régimódi monográfia. Szégyellném, ha tévednék, de ezt a jelzőt az egész könyvben hiába kerestem, a címen kívül sehol sem találtam. Ezért e jelző értelmezésére talán vállalkozhatok. Azt hiszem, arra utal, hogy a témájául, tárgyául választott író életművét elképesztően széles irodalmi, stilisztikai, műfaji, kulturális, társadalmi, közéleti, anyagi, orvosi kontextusba helyezi, lehetőleg semmi felett sem sikkad el, ami a témával összefüggésbe hozható, nem igyekszik megtakarítani energiát, nem hajlamos bizonyítatlan állításra, állásfoglalásra és felszínes értékelésre. És a sok-sok évet igénylő munkában minél mélyebben vizsgálja az írói sors és alkotói működés mikrovilágát, annál tágasabb lesz az általa feltárt mikrovilága is. Rendkívüli alapossággal, sokoldalú vizsgálódási, mérlegelési igénnyel és azzal tudósi tárgyilagossággal, amelynek éppen a tudósi szenvedély a legfőbb mozgatórugója.

Azt hiszem, ebben rejlik e könyv régimódisága. Így válik a teljesítménye a rangos korszerűség mértékadó példájává.

Szajbély Mihály

*A Magvető Kiadó oldalán közölt részlet

Szajbély Mihály: Csáth Géza élete és munkái
– Régimódi monográfia

Magvető Kiadó, Budapest, 2019
560 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
kedvezményes webshop ár a lira.hu-n 3999 Ft,
ISBN 978 963 143 8741
* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege­

Csáth Géza varázslatos, sokoldalú művészi tevékenységének, megdöbbentő életútjának megítélése folyamatos változásban van. Legjobb ismerője és szakértője Szajbély Mihály, aki most megírta „régimódi” monográfiáját: a könyv egyszerre életrajz és az életmű értelmezése. Csáth különböző műfajú írásai magyarázzák és megvilágítják az életét meghatározó személyes eseményeket, és viszont – e kölcsönhatások szövevénye pedig segíthet megértenünk Csáth töredékes életművét és tragédiába torkolló életét.
A gazdag forrásanyagra épülő, új kutatásokat is magába foglaló kötet kiválóan használható az oktatásban, de méltán számíthat a nagyközönség érdeklődésére is.