Történelmi röntgenkép | Dienes Lilla: Egyetlen év

Posted on 2019. augusztus 26. hétfő Szerző:

0


Bedő J. István |

Nem árt, sőt olykor kifejezetten hasznos, ha a regényíró szerelmes. Nem feltétlenül egy másik emberbe, és kérem az olvasót, hogy gondolatomat ne is értse félre. Nemrég megjelent kritikáinkból kiderült, hogy Jolsvai András a reformkorba volt szerelmes, Mörk Leonóra meg a német mese­v­i­lág­ba. Dienes Lilla történetesen abba a század­fordu­lóba, amely a magyar millenniumra következett.

A regény története valóban egyetlen évnyi – meg némi visszatekintés húsz év után –, és ebben nem lenne semmi különös. De Dienes hősei ismert családok fiai-lányai, akikkel a nemesi almanachokban, az ipar- vagy a művészettörténeti könyvekben találkozunk. Körülöttük pedig pezseg Pest. A Gründungszeit – vagyis a nagy befektetések, az ipar- és kereskedelemfejlesztés kora ez. (Lásd még Andrzej Wajda filmjét: Az ígéret földje.) A gazdagodást jelzik a szaporodó bérpaloták, iparvállalatok. Innen startol időben és térben Wohl Ella, az első leendő orvosnők egyike, innen barátnői és húga. A kor a felfelé emelkedő középpolgársága a háttér, amelyben a nők a lázadás változatos útjait keresik. Az egyik rátalál a szecesszió festőire, a másikat előbb egy jótollú, de nem túlzottan grániterkölcsű újságíró, majd maga az újságírás igézi meg, a harmadik könnyen bonyolódik futó kapcsolatokba, a negyedik meg…

A történetbe beleépül több olyan részlet is, amitől az a romantikus lektűr felé tolódik el, de itt minden a helyén van – és ez Dienes Lilla nagy erénye. Ugyanis nemcsak belebújt Wohl Ella bőrébe – aki mindenképpen orvos akar lenni –, de hozzá stílust is teremtett.

A 30 éves Ella úgy meséli a nulladik év (1900) történetét, hogy fölismerhető benne kortársainak – Kaffka Margit, Ady Endre – szemléletmódja, ha nem is a stílusjegyei. A szóhasználata hibátlan, nem választott regényéhez ki- és befelé tekintő elbeszélésmódot. Egy akkor élt polgár asszony (szül. 1870) így érez, így lát, így (vagy majdnem így) fogalmaz. De az író nem okosabb hőseinél, annyit tud, lát, amennyit ők.

A cselekmény bővelkedik meglepetésekben és fordulatokban, van benne heves szerelem, van hév nélküli, ám igen számító kitartottság, kósza fellángolásból nem kívánt terhesség, világkiállítás Párizsban, egy kis leányszökés, és főleg számos (érzelmi, erkölcsi) kudarc. És kiviláglik a szerző egy újabb vonzó erénye: kevés szöveggel, de plasztikus szituációkkal rajzolja meg egy felemelkedő kor erkölcsi röntgenképét. A szereplők háromdimenziósak, és nem is nagyon kell keresni a háttérben megjelenő – de álnevesített – alakok mintáit, ihletőit. Dienes ravaszul játszik az olvasóval: a valaha volt, ismert személyek közé kevert fiktív figurák is valóban létezőknek tűnnek.

Persze az a tény, hogy a kor ismert arisztokratáját nem palotájában, hanem szeretője bérelt lakásában éri a halál, roppant romantique, és ugyanakkor oly valószerű, hogy a megfelelő módosításokkal megtörténhetne akár napjainkban is.

Dienes Lilla – amúgy dicséretes – szerelme a Sugár út (Andrássy út) és környéke – Mintarajziskola (Magyar Képzőművészeti Egyetem), Epreskert, a paloták és a mai VIII. kerületi Palotanegyed – iránt egyszerre teszi valóságossá és ismeretterjesztő erejűvé a regényét. Örülök, hogy elolvashattam.

Dienes Lilla

Dienes Lilla: Egyetlen év
Noran Libro Kiadó, Budapest, 2019
248 oldal, teljes bolti ár 2900 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 2320 Ft
ISBN 978 615 590 0686

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Wohl Ellával 1900-ban megfordul a világ. Kísérlete, hogy megmentse azokat, akiket szeret, erőpróbába csap át. A tét négy egymásba fonódó sors: a tékozló testvéré, a fényes karrierért mindent odadobó baráté, a gátlástalan özvegyé, és – akarva-akaratlan – Elláé is. A kérdés csak az, hogy kinek milyen árat kell fizetnie az útért, amelyen elindul. Mert a világon semmi sincs ingyen.

A történet során felelevenedik az egyszervolt pesti utcák ibolyaillata, a párizsi világkiállítás bizarr embermúzeuma, a pletykák és a bosszúvágy mérgező íze, az élni, szeretni és tetszeni akarás, és egy világ, ahol az álmokból valóság, a valóságból pedig ismét álom lesz.