Lélekhez szól | Nógrádi Gergely: Az emberszerelő

Somogyi András |

Először is bevallom, restellem, hogy nem ismertem Nógrádi Gergely írói munkásságát, holott – a fülszöveg szerint – ez az ötvenedik kötete. A könyvet olvasva úgy érzem, sokat vesztettem.

Néhány hónapja egy világhírű tudós, Y. N. Harari nagyszerű ismeretterjesztő könyvéről írtam. A tudós azt fejtegette, hogy a lélek csak az emberiség kollektív tudatában létezik, érzelmeink – a szerelem, a harag, a gyűlölet, az öröm, a szánalom és sok egyéb – csak az idegsejtek közötti szerves kémián alapuló kommunikáció mechanizmusából származnak. Ha ez valóban így van, Nógrádi Gergely kiváló ismerője a neurokémiának.

Maradjunk azonban inkább a léleknél. A kötet novelláinak döntő többsége a lélekről, a lélekhez szól, az emberek közötti viszonyt boncolgatja, hol derűsen, hol szívszorítóan, vagy egyenesen katartikusan. Ha szemelgetünk a novellák között, bizony szívszorító és könnyeket csal elő A sorsgyűjtő. A halálos beteg fiatalember csak üldögél a Váci utcai padon és beszélget, akivel csak lehet, hogy mások sorsából megsejthesse, milyen lett volna élni – ha lenne még ideje. Derűsebb és szívet melengető Az emberszerelő története, melyben egy nyolcéves kislány azzal keres fel egy pszichológust, hogy szerelje meg apukája fejét, aki már két éve, felesége halála óta nem mosolyog. A pszichológus(nő) először megdöbben, azután munkához lát. Ami elromlott, azt szerelni kell…

• Olvass bele!

Rendkívül érdekes két ember – konkrétan tanár és diák – közötti konfliktus kialakulása és megoldódása, a szembenálló felek magatartásának, lelkivilágának változása A pótvizsga című novellában, amelyben a szerző még izgalmas krimi szálat is belefűz a történetbe. A családon belüli erőszak megjelenése, a gyermek fájdalmas csalódása szeretett apjában, a szívszorító, izgalmas, katartikus, és megcsavart befejezés teszi felejthetetlenné az Apuci című novellát. A Párbaj a vidéki társadalom kisebbséggyűlölő, a fogyatékost emberszámba sem vevő, kocsmaközpontú szegmensébe enged betekintést, meglepő, talán némi optimizmusra késztető befejezéssel.

Két írás zárja a kötetet, mindkettő kisregény méretű – és bonyolultságú is. Nemigen értem (de hát ezért szubjektív műfaj a könyvkritika), milyen rendező elv illesztette oda őket –  bár ezek is a sokszínű életről szólnak. Mindenesetre a sötétebb színekről. A Győzelem! a börtönéletbe meríti bele olvasóját. Az aprólékos leírások, a durva erőszak naturális megjelenítése, a trágár hangnem bizonyára jellemző és hiteles, de nekem túl sok volt.

A másik kisregény szintén terjedelmes és – gondolom – Nógrádi amerikai élményeinek tükörcserepei is hozzájárultak. A Harapj az almába! egy magyar filmrendező valószerűtlen kalandjait tálalja. A rendező pénzre vadászik Amerikában, hogy filmjét le tudja forgatni, így jut el a gyermekrablásig is. Hogy ezzel a producerek művészettől való elhatárolódását akarja kifigurázni, vagy más célja volt, azt nem tudtam megfejteni.

Hanem azok az elbeszélések! Azokat szívből ajánlom. Mert nem csak a lélekről és a lélekhez szólnak, de talán jobbá, mások iránt megértőbbé is teszik az olvasót. Sivár világunkban ez egyáltalán nem kevés.

Nógrádi Gergely: Az emberszerelő
Jaffa Kiadó, Budapest, 2018
432 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes webshop ár 3192 Ft,
ISBN 978 963 475 1076

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Autónkat, ha elromlik, szerelőhöz visszük. Szerelőt hívunk, ha tévénk vagy mosógépünk nem úgy működik, ahogy kellene. De ki „szereli meg” az embereket, ha „elromlanak”?
Nógrádi Gergely mindennapi valóságunk olykor nagyon is ismerős, máskor kevéssé ismert oldalait erős, kíméletlen fényben felvillantó elbeszéléseiben bármi megeshet. Jó és rossz egyaránt. Az emberi lelkekben éppúgy, mint a környező világban. És hogy melyik kerekedik felül, az rajtunk is múlik. Elsősorban rajtunk. Mindig és mindenkinek adatik egy esély – csak fel kell ismerni és meg kell ragadni. Ezt teszik Nógrádi Gergely sokszínű és sokhangú, hol lírain gyöngéd, hol dokumentarista módon szikár, hol drámain feszült, hol humorral átszőtt vagy éppen groteszkbe hajló, de mindig szívszorító „embermeséinek” hősei. És a katarzis soha nem marad el.
A Maflicsek titokzatos őrangyala, A sorsgyűjtő mindenkit türelmesen végighallgató beszélgetőfiúja, A pótvizsga biológiatanára, a Szép vagy, gyönyörű vagy… szomszéd kisfiúra vigyázó Terka nénije, a Győzelem! bebörtönzött Misu bácsija vagy a Füge-novellák hűséges kis yorkshire terrierje embereket, „elromlott emberi lelkeket szerel”, s így egy kicsit boldogabb hely lehet a világ.