Browsing All posts tagged under »embermesék«

Saly Noémi: A Macska történetei (részlet)

február 28, 2024 Írta:

0

Minden rossz, de a végén hagyom magam megsimogatni 2022. június 12. Gazdámat, aki azon a reggelen a földön nyöszörgött, a Nő a Harmadikról (továbbiakban: Nemgazdám) megtámadta. Fogta a vállát, Janikámnak szólította, elrohant, visszarohant, ingerült hangon beszélt valami Láthatatlanokkal, majd kis idő elteltével beengedett a lakásba két büdös pirosruhást, teljes lett a káosz, hamarosan jött még […]

Mit kezdünk egymással? | Saly Noémi: Példabeszédek és A Macska történetei

február 28, 2024 Írta:

0

Bedő J. István | Kettős családrajz – vagy talán valami egészen más – Saly Noéminek ez a kötete: egy jó vaskos szelet a magyar történelem néhány zivataros századából, és egy lényegesen karcsúbb, de az is nagyítóval végzett vizsgálódás egy szűkebb terepen. A Példabeszédek című novellagyűjtemény Saly Noémi ágas-bogas családfájának néhány levele. De ezeket a leveleket […]

Kisszerűségverseny | Nógrádi Gergely: Az emberszerelő

július 24, 2019 Írta:

0

Két szólamban Bedő J. István | Habár kollégám már írt kritikát Nógrádi Gergely könyvéről, de azzal zárta, hogy nem ragadta meg a novelláskötetet záró két kisregény. Mivel azonban a teljességhez az a kettő is hozzá tartozik, úgy érzem, érdemes még egyszer kézbe venni, és most csak azokról beszélni. A könyv nagyobbik részét alkotó novellákban már felbukkant […]

Lélekhez szól | Nógrádi Gergely: Az emberszerelő

július 5, 2019 Írta:

0

Somogyi András | Először is bevallom, restellem, hogy nem ismertem Nógrádi Gergely írói munkásságát, holott – a fülszöveg szerint – ez az ötvenedik kötete. A könyvet olvasva úgy érzem, sokat vesztettem. Néhány hónapja egy világhírű tudós, Y. N. Harari nagyszerű ismeretterjesztő könyvéről írtam. A tudós azt fejtegette, hogy a lélek csak az emberiség kollektív tudatában […]

Nógrádi Gergely: Az emberszerelő (részlet)

július 5, 2019 Írta:

0

­Az emberszerelő Félt. Hogyne félt volna? Már maga a böhöm nagy, piszkosfehér épület a „százezerhúsz” ablakával ijesztő volt. A délutáni napfény szikrát hányt a műanyag keretes üvegtáblákon, de ez kicsit sem tűnt szépnek, vidámnak vagy szemkápráztatónak. Ahogy az utca túlsó oldaláról figyelte, a ház inkább olyannak tetszett, mint ami elnyeli az arra járó embereket, és […]
















		
		

		

		

		

		




			


                
Működteti a WordPress.com.