Cserhalmi Imre |
Nem csekély elégedettséggel szoktuk emlegetni a valóban örvendetes tényt, hogy mifelénk már hét évtizede nem volt háború. Ámde szinte szüntelenül szembesülnünk kell azokkal a tényekkel is, amelyek eszünkbe vésik, hogy a háborúnak azzal még nincs vége, hogy vége van.
Csak a fegyverek hallgatnak el (gyártanak náluknál sokkal többet és veszélyesebbet béke idején), csak a dísztemetéseket bonyolítják le, csak a történelmi okmányokat írják alá, csak a településeket építik újjá, csak a pompás jubileumi ünnepségeket rendezik meg, ám a felfedezetlen történeteknek, a ki nem ásott bombáknak, a megtört családok krónikáinak valahogyan sosem jutunk a végére.
Pető Andrea új könyvének a címe is erre utal, hiszen azokról ír, akik – hogy, hogy nem – láthatatlanok maradtak: a magyarországi nyilasmozgalomban részt vett nőkről. Nem arról van szó, hogy kizárólag eddig feltáratlan dokumentumokat közöl, bár azokból is sokat. Sokkal inkább arról, hogy a tudományosság szabályai, igénye és felelőssége szerint felteszi azokat a kérdéseket, amelyeket nem a politikai publicisztika szintjén és eszközeivel, hanem az elemző gondolkodás módszerével és kiterjesztésével meg is válaszol.
Könyve centrumában konkrét bűntettek leírása is szerepel, különös tekintettel a budapesti Csengery utca 64. számú házban, nyilas nők által 1944 októberében elkövetett, csaknem húsz halálos áldozatot követelő vérengzésnek. (Emléktábla is látható az épület falán.) Hosszan idéz a népbírósági pereik jegyzőkönyvéből, a vádlottak, a tanúk vallomásaiból, utána jár a még fellelhető, egykori lakosoknak, jellemzi a nyilas nők – köztük főként a halálra vagy szabadságvesztésre ítélt leghírhedtebbek – életútját, tetteit, szabadulása utáni életét. Meglehetős részletességgel mutatja ki, hogy a rémtettek elkövetőit az eszmei irányultság jóval kisebb mértékben ösztönözte, mint a szabad rablás lehetősége. Akadt köztük például olyan bűnös, aki nem is volt antiszemita. Természetesen a szóban forgó nők tevékenységét alapvetően inspirálta, meghatározta – olykor elvárta – az a nyilas közösség, illetve szervezet, amelyhez kötődtek. Pető nemzetközi (német, olasz, holland, lengyel) összehasonlításban is elemzi a második világháború idején a nők és a szélsőjobboldali radikalizmus viszonyát.
Még felsorolni is hosszadalmas – talán nem is szükséges –, hogy a szerző a sajtóanyagok, levéltári források, interjúk, törvények, fotógyűjtemények, kéziratos dokumentumok milyen hatalmas tömegét dolgozta fel, nem is szólva a témakör ugyancsak sokoldalú és szerteágazó hazai és külföldi szakirodalmáról. Ilyen igényes és elmélyült, a feltárásban és az elemzésben mindig bátornak ismert alkotónál ez evidencia. Vagyis a munka egyik fele. A másik, a számomra izgalmasabb, amit a tudomány módszereivel ezek kapcsán elemez és megfogalmaz.
Idézem az előszavából: „A Dely-ügy (a Dely Piroska nevű vádlottról elnevezett bírósági ügy – A szerk.) ebből a szempontból atipikus holokauszttörténet: Budapest belvárosában felfegyverzett magyarok gyilkoltak meg magyarokat a lakásukban, akkor, amikor a magyar állam ezeket a gyilkosságokat még az ország határain kívülre – a német vagy a magyar hadsereg által megszállt területekre – exportálta. Az elkövetője ráadásul egy nő volt, ami szintén nem volt jellemző a holokauszt magyarországi történetére. A szélsőjobboldal »új férfi« figurája csak nemrégiben lett tudományos kutatás tárgya, az »új nőről« pedig a kutatók általában csak annyit állapítanak meg, hogy az »új férfi« párja. Az eset atipikussága hozzájárult az eset láthatatlanságához, amely ennek a könyvnek a kulcsfogalma.”
Az egyéni és a kollektív emlékezetről, s általában az emlékezésről, az emlékezetpolitikai mítoszokról is beszél. A fasizmuskutatásról, a kiterjedő, úgynevezett elkövető-kutatásról, az adott időszakra vonatkozó történetírásról is elmondja a gyakran kritikus, vitázó, tökéletesen megalapozott véleményét. Pető Andrea úgy látja, hogy a társadalmi nemek tudományának vakfoltjai éppen úgy akadályozzák a szóban forgó tettek és tettesek láthatóvá tételét, mint például az a tény, hogy a világháború utáni igazságszolgáltatásból is kiszorultak a nők, mivel elsősorban a politikai és katonai vezetők pereit elemezték, ők viszont férfiak voltak. Éppen ebből a „politikai, elméleti és tudománytörténeti okokkal magyarázható láthatatlanságból” akar kitörni ezzel a munkájával, hogy feltérképezze és történeti keretbe helyezze „a különféle elfogultságokat és elhallgatásokat.”
Könyve egyértelműen bizonyítja e konkrét esetek kapcsán is, hogy a hallgatás, elhallgatás, elhallgattatás milyen célok szolgálatában lehetett és lehet ma is eszköz, és hogy a történelem mindenféle láthatatlansága az ártó erők malmára hajtja a vizet. Igen, még mindig bőven van mit beszélni – és gondolkodni! – a hét-nyolc évtizede történtekről is. Még sok rögzült kép árnyalására van szükség, még sok mondanivalónk lehet és van is a múltunkról. Nem csak a tudósoknak. Ezért ez a könyv nem csak az ő számukra lehet fontos és érdekes. Az ugyanis mindenkit érdekel, hogy a háború a lelkekben könnyen folytatódhat. És nem csak ott.
Pető Andrea (Fotó: Robert Haas)
Pető Andrea: Láthatatlan elkövetők
– Nők a magyarországi nyilasmozgalomban
Jaffa Kiadó, Budapest, 2019
304 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft,
kedvezményes webshop ár 2792 Ft
ISBN 978 615 541 8600
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
A kötet a budapesti népbíróság egyik legelső ügyének, Dely Piroska esetének krimiszerűen izgalmas elemzésén keresztül ad képet a második világháborút követő igazságszolgáltatás természetéről, valamint a nők szélsőséges radikális politikai mozgalmakban való részvételéről, részletesen szólva a nők elkövetővé válásáról, valamint a háború utáni emlékezetük kialakulásáról. A női elkövetők eddig láthatatlanok voltak a történetírásban éppúgy, mint a kollektív és az egyéni emlékezetben. A kötet elemzi a magyarországi szélsőjobboldali női politizálás okait, motivációit, formáját, fényképeit és főbb személyiségeinek életútját.
Pető Andrea (1964) történész, a Közép-Európai Egyetem egyetemi tanára. Kutatási területe a 20. századi társadalom és a társadalmi nemek története. Legutóbbi kötete a Jaffa Kiadónál: Elmondani az elmondhatatlant
Olvass bele 
Posted on 2019. június 22. szombat Szerző: olvassbele.com
0